[Grem] Virágvasárnap ünnepi szentmiséje igéi

[Emoke Greschik]

 *2024-03-24*
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2024-03-24
*Virágvasárnap - ünnepi mise*

*OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből *

* Izajás így jövendölt a Megváltóról: Ezt mondja az Úr Szolgája: „Isten, az
Úr tanította nyelvemet, hogy az igével támasza lehessek* a
megfáradtaknak. *Reggelenként
ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok. Isten,
az Úr nyitotta meg fülemet. S én nem *álltam ellen *és nem* hátráltam
meg. *Hátamat
odaadtam* azoknak, akik vertek, *arcomat meg *azoknak, akik tépáztak.
*Nem *rejtettem
el *arcomat * azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. I*sten, az Úr
megsegít, ezért nem* vallok szégyent. *Arcomat megkeményítem, mint a
kőszikla, s tudom, hogy nem kell* szégyenkeznem.”

*Ez az Isten igéje. Iz 50,4-7*

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?* (2. tónus.)
Előénekes: Aki csak *rám* néz, mind *ki*nevet, * elhúzza száját, fe*jét*
csóválja.
*Az Úrban remélt*, hát *ment*se meg, ** ha szereti őt, *szaba*dít*sa meg.
Hívek: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E: Kutyák falkája vett *kö*rül, * gonosztevők serege szoron*gat* engem.
Átlyuggatták *kezemet és lábamat*, * megszámlálhatom min*den* csontomat.
H: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E: Elosztják maguk közt *ruhámat*, * és köntösömre sor*sot* vetnek.

*Te azonban, Uram, ne maradj távol, * erősségem siess és segíts. H:
Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*


*E: Hirdetni fogom nevedet testvéreim előtt, * a gyülekezetben dicsőítelek
téged. Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, † magasztaljátok őt, Jákob fiai,
* Izrael minden gyermeke félje őt. H: Istenem, Istenem, * miért hagytál el
engem?*
*Zsolt 21,8-9.17-18a.19-20.23-24*


*SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből Testvéreim!
Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel *való egyenlőséget *nem tartotta *olyan
dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, *hanem szolgai alakot
öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett *az emberekhez. *Megalázta
önmagát, és engedelmes lett *a halálig, *mégpedig* a kereszthalálig.
*Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte
van *minden névnek,

*hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az
alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus
Krisztus az Úr. Ez az Isten igéje. Fil 2,6-11*


*EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Krisztus engedelmes lett *értünk *mind*halálig, *
*mégpedig* a *ke*reszthalálig.
Ezért Isten felmagasztal*ta*, † és olyan nevet *a*dott neki, * amely
fölötte áll *min*den névnek.
*(Fil 2,8-9 – 7b. tónus.) *

* † A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS *KÍNSZENVEDÉSE

* Szent Márk szerint *Két nappal *a húsvét és a kovásztalan kenyerek ünnepe*
előtt a főpapok és írástudók arról tanácskoztak, hogyan foghatnák el
*Jézust* csellel, hogy azután megöljék. Így szóltak: „Ne az ünnepen, nehogy
zavargás támadjon a nép között!”

*Amikor Jézust Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett
hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi és igen drága nárdusolajat
hozott. Széttörte az alabástrom edényt, és (az olajat Jézus) fejére öntötte*.
Egyesek bosszankodtak magukban: „Miért kell a kenetet így pazarolni? Hiszen
több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni, és szétosztani a
szegények között.” És megharagudtak *az asszonyr*a. *Jézus azonban ezt
mondta: „Hagyjátok őt*! Miért bántjátok, *hiszen jót tett velem!
Szegények *mindig
lesznek veletek, *és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük. Én *azonban
nem leszek mindig veletek*. Ő megtette azt, ami tőle telt: Előre megkente
testemet a temetésre. Bizony mondom nektek, bárhol hirdetik majd az
evangéliumot az egész világon, ezt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.” *

Iskarióti Júdás, egy *a tizenkettő *közül, elment a főpapokhoz, hogy
elárulja nekik *Jézus*t. Amikor azok meghallották, megörültek, és
megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő tehát kereste a kedvező alkalmat, hogy
elárulhassa.



*A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt
feláldozzák, tanítványai megkérdezték (Jézust): „Mit akarsz, hová menjünk,
hogy elkészítsük számodra a húsvéti vacsorát?” Erre elküldte két
tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek a városba. Találkoztok ott egy
emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, aztán ahová bemegy, ott
mondjátok meg a házigazdának: »A Mester kérdezi, hogy hol van az a szállás,
ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom?« Ő mutat majd
nektek egy étkezésre berendezett, tágas, emeleti termet. Ott készítsétek el
nekünk.” A tanítványok elmentek, és a városba érve mindent úgy találtak,
ahogy megmondta; és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett,
odament a tizenkettővel. Miközben letelepedtek és ettek, Jézus ezt mondta:
„Bizony mondom nektek*, egy közületek, aki *velem *eszik, elárul *engem.”
Azok elszomorodtak és egyenként megkérdezték: „Talán én?” Ő azt felelte: *„Egy
*a tizenkettő *közül, aki *velem *együtt nyúl a tálba. *Az Emberfia ugyan *
elmegy,* amint megírták róla,* de jaj annak az embernek, aki elárulja *az
Emberfiát. Jobb lett volna* neki, *ha meg sem születik.” *

*Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a
szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet,
hálát adott, odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így
szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik*. *Bizony
mondom nektek: *nem iszom többé *a szőlő terméséből addig a napig, amíg az
újat nem iszom az Isten országában.” *

*Ezután zsoltárt énekelve kimentek az Olajfák hegyére. Ott Jézus így szólt*:
„Mindnyájan megbotránkoztok *bennem, mert írva van:* Megverem *a pásztort*
és szétszélednek a juhok.* De feltámadásom után majd előttetek megyek
Galileába.” *Péter kijelentette: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned,
én bizony nem!” *Jézus azt felelte: „Bizony, mondom neked,* hogy még ma,
ezen az éjszakán, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor is megtagadsz*
engem.*” Erre még jobban fogadkozott: „Ha veled együtt meg is kell halnom,
én nem tagadlak meg.” Ugyanígy* fogadkoztak a többiek is*.

*Közben odaértek a Getszemáni nevű kertbe. Itt (Jézus) így szólt
tanítványaihoz: „Üljetek le, amíg imádkozom.” Pétert, Jakabot és Jánost
magával vitte*. Remegni és gyötrődni kezdett, *majd így szólt
hozzájuk: *„Halálosan
szomorú *a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok!” Valamivel előbbre ment,
leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle* ez az
óra. *Ezt mondta: „Abba, Atyám! Neked minden lehetséges. Vedd el tőlem *ezt
a kelyhet!* De ne* az *én *akaratom legyen meg, *hanem a tiéd.” Aztán
visszament hozzájuk*, de alva találta *őket. Megszólította Pétert: „Simon,*
alszol? Egy órát sem tudtál* virrasztani velem? Virrasszatok és
imádkozzatok,* hogy kísértésbe* ne* essetek. *A lélek ugyan kész, *de a
test erőtlen.” *Majd ismét elment, és ugyanazon szavakkal imádkozott.
Amikor visszatért,* újra alva találta őket, mert szemük igen elnehezedett.
Nem is tudták, mit feleljenek neki. *Harmadszor is visszament hozzájuk, és
azt mondta nekik: „Aludjatok csak, és nyugodjatok! – *Elég volt! Itt az
óra, *az Emberfiá*t a bűnösök kezére adják. *Keljetek fel, menjünk! *Íme,
ott jön az áruló!”

*Még beszélt*, amikor megérkezett Júdás, egy *a tizenkettő *közül, s vele
egy kardokkal és botokkal fölszerelt csapat, amelyet a főpapok, írástudók
és vének küldtek. Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: „Akit
megcsókolok, *ő *az. Fogjátok el, és vigyétek szigorú őrizet alatt!” Amikor
odaért, mindjárt odalépett *Jézus*hoz, és így szólt: „Mester!” – és
megcsókolta. Erre rátették kezüket és elfogták. Azok közül, akik ott
álltak, valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és
levágta a fülét. *Jézus így szólt* hozzájuk: „Kardokkal és dorongokkal
jöttetek elfogni, mint egy rablót. *Naponta* veletek voltam *a templomban
és tanítottam*, de nem fogtatok el. *Az Írásoknak azonban be kell
teljesedniük.” *Erre valamennyien elhagyták *őt* és elfutottak.* Egy ifjú
mégis követte. Mezítelen testét csak egy gyolcslepel fedte.* Amikor meg
akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet, és mezítelenül elfutott.

*Jézust *a főpaphoz vezették. Itt gyűltek össze a főpapok, a vének és az
írástudók. *Péter messziről követte,* egészen a főpap udvarába. Ott leült a
szolgákkal együtt, és melegedett a tűznél. A főpapok és az egész főtanács
bizonyítékot kerestek *Jézus* ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem
találtak. Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem
egyezett. Ekkor néhányan felálltak, és ezt a hamis vallomást tették ellene:*
„Hallottuk, amikor ez azt mondta: Lebontom ezt a kézzel épített templomot,
és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberi kéz alkotott.”* De
vallomásuk így sem volt megegyező. Ekkor a főpap középre állt, és
megkérdezte *Jézus*tól: „Semmit sem válaszolsz arra, amit ezek felhoznak
ellened?” De ő hallgatott, és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: *„Te
vagy a Messiás, az Áldott (Isten ) Fia.” Jézus így válaszolt: „Én vagyok.
Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható fölségének jobbján, és
eljön az ég felhőin.*” A főpap *erre * megszaggatta ruháját, és
felkiáltott: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok a káromlást. Mit
gondoltok?” Azok mindnyájan méltónak ítélték őt a halálra. Ekkor némelyek
leköpdösték, azután arcát letakarva ököllel verték, és közben ezt mondták
*neki:* „Rajta, most prófétálj!” Még a szolgák is arcul verték *őt*.

*Péter *kint ült az udvaron. Közben kiment a főpap egyik szolgálója.
Meglátta Pétert, amint melegedett, és megszólította: *„Te is a názáreti
Jézussal voltál*!” De ő tagadta: „Nem ismerem, nem is értem, mit beszélsz.”
Ezzel kiment az előcsarnokba; s akkor megszólalt a kakas. De a szolgáló
figyelte őt, és megint mondta az ott állóknak, hogy ez is közülük való. Ő
újra letagadta. Nem sokkal ezután ismét megszólaltak az ott állók:
„Biztosan közéjük tartozol, hiszen te is galileai vagy.” Erre Péter
átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről
beszéltek.” Ekkor mindjárt megszólalt a kakas másodszor is. Péternek eszébe
jutottak Jézus szavai: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor is
megtagadsz engem.”* És sírásra fakadt. *

*
A főpapok korán reggel tanácsot tartottak a vénekkel, az írástudókkal és az
egész főtanáccsal, majd *Jézust *megkötözve elvezették, és átadták
Pilátusnak. Pilátus megkérdezte *őt: *„Te vagy a zsidók királya?” Jézus ezt
válaszolta: „Te mondod.” – A főpapok sok vádat hoztak fel ellene. Pilátus
újra megkérdezte: „Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak
téged!” De Jézus nem válaszolt többé semmit, és Pilátus csodálkozott ezen.
Az ünnep alkalmával Pilátus mindig elbocsátott nekik egyet a rabok közül,
akit kértek. Volt a börtönben egy Barabás nevű rab. A lázadókkal együtt
tartóztatták le, akik egy zendüléskor gyilkosságot követtek el. A tömeg
felvonult tehát, és kérte Pilátustól azt, amit mindig megtett nekik.
Pilátus megkérdezte:* „Akarjátok-e, hogy a zsidók királyát engedjem
szabadon *nektek?” Tudta ugyanis, hogy a főpapok csak irigységből adták őt
a kezére. Ám a főpapok felbujtották a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon
bocsátását kérjék. Pilátus ismét megkérdezte*: „És mit tegyek azzal az
emberrel, akit ti a zsidók királyának neveztek?” *Azok ezt kiáltották:
„Feszítsd őt keresztre!” Pilátus folytatta:* „De hát *mi rosszat* tett?”*
Erre azok még hangosabban kiáltozták: „Feszítsd őt keresztre” Ekkor
Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta
Barabást, *Jézus*t pedig megostoroztatta, azután átadta nekik, hogy
keresztre feszítsék.

A katonák bevezették őt a helytartóság udvarába, és összehívták az egész
csapatot. Bíborruhába öltöztették, tövisből font koszorút tettek *a fejé*re,
és így köszöntötték: „Üdvöz légy, zsidók királya!” A fejét nádszállal
verték, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte. Miután így gúnyt
űztek belőle, levették róla a bíborruhát, és ráadták saját ruháját. Ezután
kivezették, hogy keresztre feszítsék.

Egy arra járó embert, cirenei Simont, Alexander és Rúfusz apját, aki éppen
a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Így vezették ki
arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve.

Mirhával kevert bort adtak inni neki, de ő nem fogadta el. Felfeszítették a
keresztre, azután megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy kinek mi
jusson. Három óra volt, amikor keresztre feszítették. Felirat is volt a
kereszten, amelyre elítélésének okát írták: A zsidók királya. Vele együtt
két rablót is fölfeszítettek, az egyiket jobb felől, a másikat balról. Így
beteljesedett az Írás: A gonoszok közé sorolták.

Akik arra jártak, káromolták, a fejüket csóválták, és mondogatták: „Te, aki
lerontod a templomot, és három nap alatt felépíted, szabadítsd meg magadat,
szállj le a keresztről!” Hasonlóképpen gúnyolták őt a főpapok is az
írástudókkal együtt: „Másokat megmentett, de önmagát nem tudja megmenteni?
A Messiás, Izrael királya szálljon most le a keresztről, hogy lássuk és
higgyünk!” Azok is gyalázták őt, akiket vele együtt fölfeszítettek.

Amikor hat óra lett, nagy sötétség borult az egész földre, egészen a
kilencedik óráig. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Élói, Élói,
lámmá szábaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el
engem?” Amikor néhányan az ott állók közül meghallották ezt, így szóltak:
„Íme, Illést hívja.” Valaki odafutott, ecetbe mártott egy szivacsot,
nádszálra tűzte, inni adott neki, és ezt mondta: „Hadd lássuk, eljön-e
Illés, hogy levegye őt?!” *Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte
lelkét. (Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.) Ekkor* a
templom függönye kettéhasadt, fölülről egészen az aljáig. A százados, aki
ott állt Jézus előtt, és látta, hogyan lehelte ki a lelkét, *így szólt: „Ez
az ember valóban az Isten Fia volt.” Asszonyok is álltak* ott: távolról
figyelték, hogy mi történik.

*Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és
Szalóme. Rajtuk kívül voltak ott még többen is, akik vele együtt jöttek fel
Jeruzsálembe. A készület napja volt, azaz a szombat előtti nap. Amikor
beesteledett, jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki
maga is várta Isten országát. Bátran bement *Pilátus*hoz, és elkérte Jézus
holttestét.* Pilátus elcsodálkozott, hogy már meghalt. Magához rendelte a
századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. Amikor a századostól
megtudta ezt,
*Józsefnek adta a holttestet. Az pedig gyolcsot vásárolt, azután levette
Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, és egy sziklába vájt sírboltba
temette. A sír bejárata elé követ hengerített. Mária Magdolna és Mária,
József anyja pedig megfigyelték, hogy hova temette. Ezek az evangélium
igéi.*
*Mk 14,1-15,47 vagy röv.: Mk 15,1-39*

*EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK Pap: Imádkozzunk, testvéreim, hogy Megváltó
királyunkhoz mindenkor hűségesek maradjunk!*
Lektor:
*1. Urunk, ismerje fel minden ember, hogy önfeláldozó szenvedésed árán
váltottál meg bennünket*!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
*2. Tedd készségessé Egyházad tagjait a kereszt hordozására és a kegyelem
közvetítésére!*
Hívek: Kérünk téged . . .
3*. Keresztedből fakadjon béke és egyetértés minden nép számára!*
Hívek: Kérünk téged . . .
*4. Egyesítsd szenvedéseinket megváltó szenvedéseddel, hogy egyek lehessünk
veled a mennyei boldogságban is!*
Hívek: Kérünk téged . . .
*5. Megváltó kereszthalálod által adj örök életet az elhunyt híveknek!*
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: *Urunk Jézus, te* vonakodás *nélkül vállaltad a kereszthalál
gyötrelmét néped üdvösségéért. Taníts meg minket az áldozatos szeretetre,
hogy részünk legyen az örök dicsőségben! Aki élsz és uralkodol
mindörökkön-örökké.*
Hívek: Ámen.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_8372054565884041163_m_-6688763282719656207_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240324/75d82df6/attachment.html>