[Grem] !!! 'Mi annak idején kezeltük őket, és attól ez náluk elmúlt ....'. / Bánki M. Cs. pszichiáter professzor, az MTA doktora

[Emoke Greschik]

 Pszichiáterként magam is találkoztam mai woke dolgokat valló emberekkel –
de mi annak idején kezeltük őket, és attól ez náluk elmúlt
https://mandiner.hu/kulfold/2024/03/pszichiaterkent-magam-is-talalkoztam-mai-woke-dolgokat-vallo-emberekkel-de-mi-annak-idejen-kezeltuk-oket-es-attol-ez-naluk-elmult

A nagyon woke, nagyon „progresszív” eltörlés-ideológia első célpontja
1960-1980 között a pszichiátria volt.
2024. március 06. 16:56
Bánki M. Csaba

*A szerző pszichiáter professzor, címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora*

Nőgyógyász barátom kérdezte néhány évvel ezelőtt: tényleg igaz, hogy a
pszichiátriában 20-30 évente megváltoznak a diagnózisok? Hogy ami korábban
elmebaj volt, az többé nem az?

Igen, van benne igazság.

*Pályakezdő koromban a pszichés zavarokkal küzdő emberek gyakran kaptak
„neurózis”, nőbetegek pedig „hisztéria” diagnózist*.

Ezek mára elavult fogalmak.

Egy 1716-os névtelen könyv hatására – a 20. század elejéig! – a nemi
önkielégítést tartották az elmebaj egyik fő okának; antik kórlapokban
nálunk se volt ritka a „maszturbációs pszichózis”. A homoszexualitást sem
tudományos kutatás minősítette mentális betegségnek az 1700-as évek vége
felé, hanem a szemlélet változása – amitől ezek az emberek vérpad vagy
máglya helyett legalább életben maradhattak. Mivel azonban semmi nem
bizonyította, hogy a homoszexualitás betegség volna, az 1970-es évektől
kimaradt a mentális zavarok listájából. Pontosítsunk:

*ilyen bizonyíték valóban nincs, de nem **ezért** törölték a DSM-ből, hanem
a már akkor igen aktív homoszexuális „civil” **szervezetek erőteljes
nyomására*
<https://daily.jstor.org/how-lgbtq-activists-got-homosexuality-out-of-the-dsm/>
.

Azzal a szakma döntő többsége egyetértett, hogy ne minősüljön pszichiátriai
zavarnak; arról azonban nem volt szó, hogy világméretű mozgalom és mindent
átható politikai aktivizmus, azután pedig óvodákat-iskolákat, serdületlen
gyerekeket megcélzó erőszakos, tolakodó „hittérítés” legyen belőle…

Az elmúlt 250 év „progresszív”, forradalmi mozgalmaira jellemző, hogy soha
nem állnak meg eredeti céljaiknál: amint azokat elérik, egyre újabb, egyre
vadabb követelésekkel állnak elő. Ez a Trockij-féle permanens forradalom
szükségszerű természete, és általában azzal végződik, hogy minden
forradalom felfalja a saját gyermekeit – de eközben rengeteg (teljesen
felesleges) kárt, zavart és szenvedést okoz az egész közösségnek.

Ma már sokan nem is tudják,

*hogy a nagyon woke, nagyon „progresszív” eltörlés-ideológia első célpontja
1960-1980 között a pszichiátria volt*:

a Ronald D. Laing és David Cooper által elindított *antipszichiátria*
mindenestől tagadta a pszichiátria létjogosultságát. Cooper ténylegesen
alapított is egy nemzetközi szervezetet, „NGO”-t a pszichiátria – és vele
együtt a kapitalizmus – eltörlésére
<https://www.abebooks.com/9782264001979/Re%CC%81seau-alternative-psychiatrie-Collectif-international-2264001976/plp>,
amelynek rohamcsapatát a mentális betegek alkották volna. Némi
hasonlatosság a feminizmus sorsában is fellelhető: miután annak első, és
lényegében második hulláma is – teljes joggal – célbaért, a
harmadik-negyedik hullám már magát a női(es)séget, az eredendő női
létezésmódot tagadva és támadva lényegében önmaga ellen fordult
<https://www.history.com/news/feminism-four-waves>.

Minden jel arra mutat, hogy a világot mindenestől átalakítani és uralni, az
útban álló akadályokat pedig (a család, nemzet, vallás, hagyomány,
egészség, „normalitás” puszta fogalmait is) eltörölni akarók egyre újabb
embercsoportokat céloznak meg és használnak fel a maguk céljaira. Először a
„proletárokat”, aztán a nőket, később a mentális betegeket, újabban pedig
bármilyen azonosítható kisebbséget (gender, rassz, etnikum, életkor,
testalkat, küllem stb).

Amit ma „identitáspolitikának” hívnak, az nem az érintettek testi vagy
lelki egészségét, jólétét, biztonságát, környezetükkel való harmonikus
együttélését szolgálja, ellenkezőleg: militáns indulatokra, szembenállásra,
a többséget „elnyomó”-nak kikiáltva a törvények, szabályok eltörlésére
uszít,

vagyis egyfajta „osztályharcot” hirdet és szít a kívülállók ellen. Az elv
régi jó ismerős: *divide et impera…*

Szó sincs tehát arról, hogy a gender-mozgalom az LMBTQ-emberek személyes
érdekeit képviselné. Többségüknek ugyanis sem igényük, sem szükségük
hangos, parádés utcai felvonulásokra, de arra sem, hogy mozgalmi zászlóik
virítsanak a közhivatalokon (vagy olyan tüntetéseken, amelyekhez semmi
közük). Meg sem fordul a fejükben filmeket, könyveket, meséket átírni vagy
cenzúrázni. Ehhez elég némelyiküket személyesen ismerni, megkérdezni…

Nem egyénként fontosak, hanem csak mint tömeg, mint az identitáspolitika
eszközei.

Ennek egyik bizonyítéka, hogy a „mozgalom” nem áll meg náluk: mivel
nincsenek elegen, a tárgyiasult egyetemi ortodoxia egyre újabb és újabb
„elnyomott identitásokat” keres, talál – vagy talál ki. Csak néhány példa:

A „fat studies” („hájtudományok”?) szerint az extrém elhízás nem kóros és
nem egészségtelen, hanem büszkén vállalható identitás, amit gyógyítani
haszonleső „medikalizáció” és a szociális elnyomás bizonyítéka.

A „disability studies” („fogyatéktudományok”?) ugyanezt állítják a
veleszületett vagy a szerzett testi-lelki sérülésekről, fogyatékokról, és
hangos tüntetéseket szerveznek azok ellen, akik szerint természetesen
minden segítség helyénvaló, de az egészséges test a normális (*„*
*anti-ableism*
<https://www.sense.org.uk/information-and-advice/ableism-and-disablism/>*”*
).

A „therianthropia” szofisztikája szerint létezhetnek állati lelkek is
emberi testbe zárva, tehát az így érző embereket szintén kötelező
helyeslően elfogadni, bizarrériájukat pedig segíteni és támogatni. Az
interneten egész közösségek léteznek, akik kutyának, farkasnak, rókának,
olykor fókának vagy denevérnek érzik magukat – vagy mint az otherkinek:
tündérnek, vámpírnak, földönkívülinek, netán sumér-akkád sárkánynak
<https://www.the-sun.com/news/7274993/banker-becomes-first-genderless-dragon-teen-son-rejected/>.
Néha át is operáltatják magukat effélének…

Az abszurditásnak nincs határa. Egyesek azt is elvitatják, hogy az ember
életkorát betöltött éveinek száma jelenti – ők azt is érzés szerint
szabadon választhatónak vélik, mint a genderkultusz az ember nemét. Régen
az elmebaj iskolapéldájának számított az, ha valaki Napóleonnak képzelte
magát. Nos, legújabban már ezt is kétségbe vonja a „transzkronizmus”
fogalma, mely szerint egészséges és normális identitás lehet, ha valaki a
történelmi múltban élőnek érzi magát és saját élményként éli át, hogy
mondjuk előző nap George Washingtonnal reggelizett.

*Pszichiáterként korábban magam is találkoztam ilyen emberekkel – de mi
annak idején kezeltük őket, és attól ez náluk elmúlt.*

Effélékkel szembesülve az emberben ágál ugyan a kétely, hogy talán paródiát
olvas, de azután ott áll feketén-fehéren
<https://juicyecumenism.com/2014/10/23/transgender-therian-transchron/>: *„mai
posztmodern korunkban minden autonóm embernek joga meghatározni a saját
identitását és valóságát(!), a társadalom pedig köteles ezt megerősíteni”*.

Az identitáspolitika fő veszélye az, hogy célbaérhet: hogy a most csendes,
türelmes, de túlnyomó („bináris”, heteroszexuális, apa-anya-gyermek
családot, testi és mentális egészséget megőrizni akaró) többség szintén
magáévá teszi és egyszer csak ugyanígy, identitás-alapon szervezi meg
önmagát. Miért is ne? Ha pedig annak hasonló eszközökkel kíván majd érvényt
szerezni – nos, abból nagy baj lehet…



<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240306/00f6ad24/attachment.html>