[Grem] Jún.19. Szent Romuald apát, a kamalduli rend alapítója (11. sz.) ünnepe

[Emoke Greschik]

 A kamalduli rend alapítója – Szent Romuald apát
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-kamalduli-rend-alapitoja-szent-romuald-apat


A kamalduli rend alapítójára emlékezünk június 19-én. Szent Romuald a 11.
században elterjedő remetemozgalmak nagy alakja volt, aki összhangba hozta
a remeteséget a kolostori közösségi élettel.

*Romuald Ravennában született 951 körül, az Onesti hercegi családban.
Ifjúkora, hasonlóan a többi nemes ifjúhoz, világi örömökkel, lovaglással,
vadászattal telt; könnyű és fényűző életet élt. Húszéves volt, amikor apja,
Sergius és néhány rokona között viszály tört ki, amelyet fegyverrel
döntöttek el*. *Romualdnak végig kellett néznie, ahogyan atyja megöli
ellenfelét. Ez megrázta* *a fiút, aki, miután apja megtagadta a vezeklést,
negyvennapos böjtre és vezeklésre a közeli Szent Apollinaris bencés
kolostorba vonult.*

*Egy éjszaka, virrasztás közben megjelent neki Szent Apollinaris, s Romuald
ekkor elhatározta, hogy szerzetes lesz. 972-ben ebben a kolostorban tette
le a szerzetesi fogadalmat, miután Honestus ravennai érsek rábeszélésére
apja is beleegyezését adta fia döntéséhez. Később maga apja, Sergius is
belépett egy ravennai kolostorba, és szentség hírében halt meg.*

*Romuald szíve a remeteségre vágyott. Elöljárója engedélyével kivonult a
kolostorból a velencei síkságra, ahol Marinus remete vezetésére bízta
magát. Három évet töltöttek itt. *

*Romualdból olyan vonzerő áradt, amelynek senki sem tudott ellenállni.
Püspöke azt tanácsolta neki, hogy ne **zárkózzék be*, *hanem mindig menjen
oda, ahol a legtöbb lelket meg tudja téríteni. Ezért választotta a
vándoréletet, hogy a maga módján szolgálja Istent, és segítsen az embereken*.
*Hamarosan nagy tekintélyre tett szert; a velencei dózsét, I. Orseolo
Pétert is rávette, hogy hagyja el világi életét,* *és álljon szerzetesnek.
Orseolo Péter, Romuald és Marinus együtt hoztak létre remeteközösséget
Barcelona közelében, a cuxai Szent Mihály-kolostor mellett.*

*Guercino: Szent Romuald (1640–41)*

*989-től, miután társai meghaltak, Romuald több évre magára maradt. Éveken
át kereste helyét Lombardiában és az Appenninekben, miközben szigorú
aszkézisben élt. Végül Pereumban, a Ravennától 15 kilométerre lévő mocsaras
vidéken telepedett le. *

*1004-ben remeteséget alapított Val di Castróban. Az évek folyamán további
közösségeket és egy apácakonventet csatolt hozzá. Húsz monostort
megreformált: az eredeti benedeki regulát teljesen megtartották, azonban
fekete helyett fehér (festetlen) ruhát hordtak. Az apátságok teljes
autonómiát élveztek, a szerzetesek remeteként élhettek. Miközben alapított
és reformált, Romuald magányos remeteként élt. Regulát nem, de hatásos
példát hagyott az utókorra. Ezért a kamalduli hagyomány Pater et Dux névvel
tiszteli.*

*Reformmozgalma párhuzamosan folyt a clunyi reformmal: Romuald a
szegénységet, a rejtett életet és a Szentlélek iránti érzékenységet
hangsúlyozta. Életrajzírója, Damjáni Szent Péter szerint „jóformán az egész
világot remeteségekbe kívánta telepíteni”. Egyik utolsó alapítása az 1012
óta folyamatosan élő camaldoli remeteség volt, innen származik a kamalduli
rend neve. A rend pápai jóváhagyást II. Sándortól kapott 1027-ben.*

Romuald elfogadta és újjászervezte a monasztikus életforma minden
változatát, ugyanakkor a remeteség új formáját alkotta meg, hogy a
remeteségre meghívottakat megóvja azoktól a veszedelmektől, melyek az
elöljáró-nélküliség és az engedelmesség hiányának következményei. Ezért *a
magányos és közösségi élet elemeit egyesítve elöljáró alá rendelte
remetéit. A fő hangsúlyt a magányra és a magányos lelkigyakorlatokra
helyezte, de a külön házikóban lakó remetéket összefogta a közös
zsolozsmával, az ünnepi étkezésekkel.*

*Az általa alapított Val di Castro közösségben halt meg 1027 körül. Ünnepe
halála napjára, június 19-ére került.*

*Istenünk, te Szent Romuald apát által Egyházadban megújítottad a
remeteéletet. Adj erőt, hogy önmagunkat megtagadva Krisztust kövessük, és
így méltók legyünk bejutni mennyei országodba. A mi Urunk, Jézus Krisztus,
a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön örökké. Ámen.*

* * *

*Magyarországra a 17. században telepedtek a kamalduliak. Leghíresebb hazai
kolostoruk Majkon található. Fehér csuhájuk miatt fehér barátoknak, fehér
bencéseknek is nevezték a kamalduliakat. *Ruházatuk egyszerű, fehér kámzsa
széles skapuláréval; lábukon sarut viseltek (a majkiak csizmát hordtak).
Hajukat rövidre vágták, fejük tetejét kiborotválták, hosszú szakállt
viseltek. Főleg növényekkel táplálkoztak, halat hetente kétszer ettek, az
év nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak. Magányukat a
kertet körülvevő magas fal biztosította, ha valamire szükségük volt, azt
írásban közölhették az őket naponta ellátó, külön erre a feladatra
felszentelt szerzetesekkel; a bajt a házuk ablakában meggyújtott gyertyával
jelezték.

*Az önfenntartó rendben az lehetett szerzetes, akit a hároméves próbaidő
után az apát érettnek nyilvánított az egész életen át tartó magányra és
hallgatásra. Aki nem állta ki a szigorú próbatételeket, csak fel nem
szentelt laikus barát (fráter) lehetett, aki a szerzetesrend
gazdálkodásával – halászattal, földműveléssel – foglalkozott, valamint
ellenőrizte, hogy nem beteg-e valamelyik remete.*

*A szerzetesek szegénységet, tisztaságot, engedelmességet és némaságot
fogadtak, így a népnyelv néma barátoknak is nevezi őket. A kamalduli
rendben a hallgatási fogadalom azt jelentette, hogy a szerzetes a naponta
előírt kötelező imákat és saját imáit hangosan mondhatta el, de a nap többi
részében tartózkodnia kellett a másokkal való kapcsolattartástól, főként a
beszédtől. Beszélniük a perjel engedélyével, évente két alkalommal,
három-három napig lehetett.*

*A kiválasztott egy elkerített házban lakott – ilyen épületek állnak
Majkon. A remeték külön-külön elmélkedtek kis házaikban, tudományokkal és
művészetekkel foglalkoztak. Cellaházuk telkét is csak engedéllyel
hagyhatták el. A remeteház alapterületével (80 négyzetméter) megegyező
nagyságú zárt kertre nyílik. A szerzetesek napközben kertjeikben
gyümölcsöt, zöldségféléket, gyógynövényeket termesztettek, vagy kézműves
tevékenységet (fafaragás, festés, fazekasság) folytattak. A termények egy
részét a remeteség területén található gyógyszertárban dolgozták fel.*

*"Minél jobban ritklulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság, s a
végső lényeg a hallgatás táján van - csak abba fér bele." (*
*Ottlik Géza: A hallgatás ereje)*

*A majki remeteség területét számos tulajdonosváltás után, 1727-ben gróf
Esterházy József, Oroszlánkő földesura vásárolta meg. Szlovák és német
telepeseket telepített az uradalomba, és idecsalogatta a kamalduli
szerzeteseket is. 1733-ban kezdték el építeni a remeteség épületeit. A
cellaházak mellett templomot és közösségi épületet alakítottak ki. Az
építkezés több mint harminc éven át tartott; a húsz cellaházból tizenhét
készült el. A remeteség* I*I. József 1782-es rendeletéig virágozhatott*, *
ekkor a rendet feloszlatták, a berendezés egy részét elárverezték, állami
tulajdonba vették vagy széthordták. *

*Majk Közép-Európában azon kevés kamalduli remeteségek egyike, amelyeknek
épülete és környezete építészetileg eredeti formájában maradt fenn. *

*Forrás*
*Diós István: A szentek élete*

*Magyar katolikus lexikonMajk.hu*

*Magyar Kurír*
*(bh)*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240619/fd759789/attachment.html>