[Grem] "No war, no gender, no migration!" – az összeurópai problémára milyen bölcs megoldást találhatunk, amely sokkal, de sokkal hatékonyabb ennél?

[KEA]

„No war, no gender, no migration!” – az összeurópai problémára milyen 
bölcs megoldást találhatunk, amely sokkal, de sokkal hatékonyabb ennél? 
Elő a farbával!

Talán jó lenne, ha a politikusok egy EP-kampányban a legégetőbb európai 
kérdésekről beszélnének. Minden egyéb ugyanis a választók durva lenézése.

mandiner, 2024.06.04. -- Francesca Rivafinoli
https://mandiner.hu/belfold/2024/06/no-war-no-gender-no-migration-az-osszeuropai-problemara-milyen-bolcs-megoldast-talalhatunk-amely-sokkal-de-sokkal-hatekonyabb-ennel-elo-a-farbaval

[forrásokra mutató linkek az eredetiben]


„Micsoda lenézése az embereknek ez a háborúval riogatás, miközben 
Magyarországon 40 ezer ápoló hiányzik az egészségügyi rendszerből! 
Miközben soha ilyen kevés gyerek nem született!” – hallhatjuk újra és 
újra az európai parlamenti választási kampány finisében.

Csak folytatódna már egyszer végre a gondolatmenet, hogy a lenézve 
levést nem kedvelő választópolgár megtudja, mi is a terv: hogyan 
növekedne a termékenységi ráta, miként fényesedne a helyzet Szabolcsban 
ápolófronton,

ha ezúttal az Ursula von der Leyen-féle igazikonzervatívok vagy a Daniel 
Freund-féle liberálisok sokaságát gyarapítaná a szavazatával.

Az addig megvan, hogy egy majdani esetleges kormányváltás esetén lenne 
különálló egészségügyi minisztérium, és az valamiféle rejtélyes 
afrodiziákumként hatna a húszas-harmincas korosztályra, de 
Németországban például pont van efféle tárca, ráadásul szövetségi és 
tartományi szinten egyaránt, ám ehhez képest évente újabb és újabb 
csúcsot döntenek a természetes népességfogyásban.

Tavaly már 335 ezres mínusz lett az eredmény, mivel 1000 lakosra csupán 
8,3 élveszületés jutott – Magyarországon 8,9.

Halálozásban a németek valamivel jobban állnak, az olló azonban ott is 
egyre zárul. Amelyik minisztériumuk szépíteni tudott a 
népességstatisztikáikon, az legfeljebb a belügy, amely a 29 éves 
mannheimi rendőrt megkéselő Sulaiman A-t is beengedte, majd 
menedékkérelmének elutasítása után is megtűrte az országban, tekintettel 
az afgán férfi időközben született, német állampolgárságú gyerekére.

Ezt is ajánljuk a témában
Belehalt sérüléseibe a mannheimi késes támadás során megsebesült rendőr
Videó

A pénteki késelés első halálos áldozata feltehetően az az intézkedő 
rendőr, aki ráugrott arra a megtámadott aktivista civilre, aki épp meg 
akarta állítani a támadót.

Tény, hogy a szerencsétlen rendőr agyi ereit precízen vágta el a 
jövevény, de leszögezhetjük, hogy ő sem agysebész.

Ahogy azok az alakok se, akik tavaly a 761 csoportos nemi erőszakot 
elkövették Németországban. Amire mit mond most, kettőezer-huszonnégyben 
a CDU egyik tartományi minisztere? „Aki az országunkba jön, annak be 
kell tartania a törvényeinket.”

Buta birka volt vajon az, aki 2015-ben nem érezte álproblémának és ócska 
terelésnek ugyanezt a mondatot, sem pedig kirekesztő húzásnak a 
kerítésépítést?

És mi a garancia arra, hogy most, 2024-ben kifejezetten birka az, aki 
nem érzi álproblémának és ócska terelésnek a háború veszélye miatti 
kiabálást?
Hirdetés

De lássunk egy másik idézetet. „Az ápolóhiány akut. Az ápolókon hatalmas 
a teher. A következmények drámaiak: lezárt ágyak, elhalasztott műtétek 
és túl kevés idő a páciensekre. Amikor ápolókkal beszélek, szinte mindig 
elhangzik a mondat: »tulajdonképpen három ember helyett kell dolgoznom«” 
– akinek a szájából ez néhány hete elhangzott, az nem más, mint Andreas 
Babler, az osztrák SPÖ elnöke és kancellárjelöltje.

A boldog Ausztriában! Akut ápolóhiány!

Úgy, hogy van egészségügyi minisztériumuk, amelynek ráadásul a nevében 
is kifejezetten benne van, hogy az ápolásért is felel!

Ugyanabban az Ausztriában, ahol a tavalyi 1,32-es termékenységi ráta 
minden idők legrosszabbika volt,

a természetes fogyás pedig olyan mértékű lett, mint utoljára a 
világháború végén.

Ott is kizárólag a bevándorlás javít tehát az összképen, de úgy, hogy az 
a sok-sok szívós, fiatal férfi sem bírja orvosolni az egészségügy 
humánerőforrás-hiányát.

Ha ezzel szemben Magyarországon létezik olyan, aki bátran ki mer állni a 
nép elé azzal az ígérettel, hogy ők a magyar költségvetésből, illetve 
uniós programokból bizony hogy jobban fel tudnák pörgetni a 
születésszámot és meg tudnák oldani az ápolóhiányt, az ne 
szemérmeskedjen így, az uniós választások előtt, hanem

ossza meg ezt a know-how-t mielőbb, rögtön tanúbizonyságot téve a 
konstruktív hozzáállásáról és valódi európaiságáról.

Az egészségügy tagállami hatáskör, brüsszeli jogalkotásra ezért nemigen 
van mód, teljesen fölösleges tehát a brüsszeli mandátumra várni – tessék 
előállni a metódussal. Különös tekintettel arra a pártra, amelynek 
alelnöke nem győzi recitálni, hogy korábban mennyire meg volt kötve a 
keze – most végre szuverén és tettrekész, hát hajrá,

ki vele, hogyan tudnák Olaf Scholzék a Sulaimanok helyett kicsi bajor 
Helmutkákkal gyarapítani a kontinenst?

Miként lehetne csöppnyi Felixek és Emmák gőgicsélésétől hangos a 
Favoriten negyed?
Hirdetés

Az összeurópai problémára milyen bölcs megoldást találhatunk, amely 
sokkal, de sokkal hatékonyabb annál, mint hogy

no war, no gender, no migration?

Az új bezzegországnak számító és az elmúlt 14 évben állítólag jóval 
ügyesebben sáfárkodó Lengyelországban 2012-ben nagyjából a 
magyarországival azonos mélységben, 1,33-nál állt a termékenység – 
2022-re ők ebből 1,29-et csináltak, az állítólag megbukott magyar 
családpolitika pedig 1,56-ot. Aki tudja, hogyan lehetett volna ezt még 
látványosabban feltornázni,

diktálja már a teendőket, polák barátaink kedvéért is!

Az, hogy „hazahozzuk a külföldön élő fiatalokat”, önmagában nem túl 
meggyőző, hiszen pillanatnyilag Magyarországon magasabb a termékenység, 
mint amikor a fiatalok előtt megnyílt az út Ausztriába és Németországba. 
Ráadásul 2023-ban osztrákból is 613 000 élt külföldön; 4,4 százalékkal 
több, mint 2022-ben, pedig náluk nem is lett újabb kétharmados 
Orbán-kormány – arányaiban tehát

ott is majdnem annyian próbálnak szerencsét külföldön, mint ahány magyar 
az ENSZ szerint tartósan más országban tartózkodik.

Mégiscsak a négy uniós alapszabadság egyike a személyek szabad mozgása, 
érdemes tehát kormányoktól függetlenül számolni vele.

Amivel pedig szintén érdemes számolni, az az, hogy az Európai 
Parlamentben a jövőben is bőségesen lesz alkalom szavazni (és az uniós 
pénzek ügyében tárgyalni) olyan szövegekről, amelyek a nemi identitásban 
való elbizonytalanodást elősegítő LMBTQ-lobbinak kedveznek, amelyek az 
abortusz alapvető joggá minősítésével erodálnák a születendő magzat 
értékét, vagy amelyek egy permanens bizonytalanságot jelentő háborúba 
öntenék számolatlanul és a következő nemzedékek kontójára is az eurókat 
(és a másféle erőforrásokat). A Brüsszelbe kikerülő képviselők pedig 
ezekről, és csak ezekről fognak tudni dönteni –

így hát egy EP-kampányban helyénvaló volna mindenekelőtt ezekben a 
kérdésekben világosan állást foglalni.

Minden más ugyanis a választók lenézése.
-- 

Üdvrivalgással:
KEA.