[Grem] Szolgálati közlemény a jelenések végéről

[KEA]

Linkek forrásokra az eredetiben!

*** *** ***

Szolgálati közlemény a jelenések végéről

Invocabo Nomen Domini, 2024.07.22. -- Indignus Famulus
https://invocabo.wordpress.com/2024/07/22/szolgalati-kozlemeny-a-jelenesek-vegerol/


Folyó év május 17-től újabb hivatalos értesítésig szünetel minden 
további Mária-jelenés, a Franciscust megelőző időkben történt, de még el 
nem ismert jelenések pedig szintén ettől az időponttól együttesen és 
kivétel nélkül „constat de non supernaturalitate” (nem természetfeletti) 
jellegűnek minősíttettek. Így aztán minden eddigi el nem ismert és 
ezután állítólag történő jelenés egyaránt hamis, tehát nem csak érdemes, 
hanem szükséges is kerülni minden kapcsolódást velük, az üzeneteikkel, a 
belőlük származó gyakorlatokkal, imákkal stb.

Valahogy így foglalható össze hívő katolikusok számára ama nagyívű 
dokumentum tartalma, amelyre bátor és lelkes olvasónk, Ká Győző hívta 
fel ismételt figyelmünket egy korábbi kommentben. Az állítólagos 
természetfeletti jelenségek megkülönböztetésében követendő eljárás című 
gondolatébresztő dokumentum végrehajtotta a természetfölötti 
jelenségekkel kapcsolatos teljes egyházi hátraarcot, mert ennek 
megjelenésétől kezdve az Egyház kétezer év után immár nem törekszik 
megállapítani az ilyen események valódiságát, hiszen „a szóban forgó 
jelenségekkel kapcsolatos megkülönböztetés fő célja már nem az, hogy 
megállapítsa természetfeletti jellegüket, ha van ilyen, hanem az, hogy 
tanítói-pasztorális értékelést adjon arról, ami a terjedésükből 
kibontakozik” (Levél Locri-Gerace püspökéhez)

A pásztorok tehát állítólagos tanítói-pasztorális szempontokat követve 
megtagadták a nyáj eligazításának és vezetésének feladatát, és ezután 
valamiféle roppant modern mélytejológiai megfontolásból csak arra 
szorítkoznak majd, hogy a farkasok által terelt nyáj nagyságából, a 
bundákból kihulló valami mennyiségéből, illetve a nyáj rohanásának 
lelkességéből kiindulva hallgassanak igen bölcsen vagy bólogassanak 
helyeslően. És ha nagy a farkas által terelt nyáj, gyorsan (már-már 
lelkesen) rohan, netán módfelett hullik mindeközben ez meg az a 
bundájából, csak jónak értékelhetők az események.

Úgy tűnik, hogy csak három eset van, ami indokolhatja egy ilyen 
dokumentum megszületését: a szerzője nem hisz a természetfölöttiben 
általában és a természetfölötti jelenések lehetőségében konkrétan; vagy 
van ugyan valamiféle hite, de nem tudja megítélni az ilyen jelenségeket 
megfelelően hitének gyengesége miatt, esetleg zűrzavart akar kelteni az 
egyházban.

De ez utóbbi csak akkor értelmezhető fejlemény, ha a farkas már kiette a 
bundából a pásztort. Akár úgy, hogy megette a pásztor hitét munkájának 
természetfölötti vonatkozásaiban, így már nem lényeges számára, hogy 
valóban megtörtént-e az állítólagos természetfeletti esemény, akár úgy, 
hogy ténylegesen átvette helyét a báránybőrben. Mert amikor megszűnt a 
tiltott könyvek listája (index), az Egyház pedig évtizedekig csak 
kivételes esetekben volt hajlandó tévesnek, károsnak, kerülendőnek 
nyilvánítani bármilyen tanítást is, már elkezdte magára hagyni üres vagy 
tele lámpásaikkal a híveket. De ekkor még kétség volt afelől, hogy vajon 
csak alszik-e a főpásztor, vagy netán félrenézett. És még volt egy-egy 
pásztor, aki nem az ágy lábánál tartotta a subát. Amikor viszont a pápa 
megtiltotta annak viselését a püspököknek és kinyilvánította, hogy nem 
hajlandó megvédeni a rábízott nyájat a téves ösvényektől, valami 
súlyosabb történhetett a szunyókálásnál.

És hogy miért jelenti az egyházi hozzáállás megváltozása a jelenések 
végét? Mert minden hiteles jelenés szükségszerű követelménye volt a 
hitelesítő egyházi elismerés. Már csak azért is, mert például az 
alázatos és engedelmes Szűzanya, az Egyház anyja sosem kerülte ki az 
ennek való megfelelést (hogy a mentálosok és idegen szakzsargont 
kedvelők is értsék: tisztelte az egyház határait és a szubszidiaritást). 
Így már nem lehet hiteles egy eddig el nem ismert jelenés, ha az Egyház 
kinyilvánította, hogy ezentúl nem hajlandó megfelelő szempontok szerint 
kivizsgálni azokat. Ha pedig mégis vizsgálódik, csak a hagyományos 
szempontoknak ellentmondó módon teszi azt, és pusztán a jelenések 
“pasztorális” következményeit hajlandó szemügyre venni, gyümölcsöknek 
nevezve a tömegeket. Ezért állítható, hogy nem lesz hiteles jelenés. Az 
eddig el nem bírált állítólagos jelenésekre pedig ugyanaz vonatkozik, 
mint az esetleg ezután történőkre: ha az Úr nem gondoskodott arról, hogy 
elismerje azokat az Egyház idáig, az már önmagában is ítélet, 
függetlenül attól, hogy Fernández bíbornok miként ítél róla.

Mert természetesen immár csak Fernández ítél ezen ügyekben: a dokumentum 
a híres szinodalitás, kollegialitás és horizontalitás jegyében megvonta 
a püspökök mindenkori jogát és illetékességét az ilyen jelenségek 
megítélésére, központi hatáskörbe vonva azt (suba, lábhoz!) És mivel sok 
állítólagos, el nem bírált jelenés halmozódott fel az évek során, 
szükség volt megtalálni a csodafegyvert a munka gyors elvégzéséhez. 
Ezért aztán Fernández bíbornok kiötlötte a nevezett dokumentum 
alapgondolatát, és roppantmód örülhetett is neki, mert megtalálni vélte 
abban a Felgyülemlett Gordiuszi Csomókat Elvágó Dikasztériumi Eszközt, 
így immár négy „természetfölötti jelenség”-ről is adhatott dikasztériumi 
eligazítást, a gyakorlatban bemutatva, hogy mire is gondolt a 
tanítói-pásztori értékelésről szólván.

A Gisella és Gianni Cardia állítólagos jelenéseiről kiadott rövid 
nyilatkozatban megerősítette a bevezető sorokban említett constat de non 
supernaturalitate általános ítéletet. Érdekesebb viszont a Rosa Mystica 
jelenések ügye, amelynél a dikasztérium tájékoztatta a 2024. május 17-ig 
illetékesnek nevezhető püspököt levél formájában arról, hogy nem 
találtak a „fenomén”-ben tanításbeli és morális problémákat, de aztán 
mégis felsoroltak néhány tisztázandó (helytelen) részt. Ezek szerint a 
probléma a Máriának adott „helytelen” címekben áll, leginkább a 
Mediatrix címben. Ez a zsinat utáni felvilágosult egyháziak által 
rossznak tartott (értsd: protestánsoknak és egyéb hitetleneknek nem 
tetsző) „pietisztikus spekulatív” Mária-tisztelet megnyilvánulása, így 
Fernández szerint is gyanússá teszi a jelenést, amelynek lelkipásztori 
hatásait ezért érdemes szúrós szemmel tartani: „A fentiekben 
felidézetteken kívül engedjék meg, hogy emlékeztessek arra, hogy Mária, 
Jézus Anyja, az Egyház Anyja és a mi Anyánk helyes tiszteletét úgy kell 
kifejezni, hogy kizárjuk a tisztelet nem megfelelő formáit és a 
helytelen Mária-címek használatát. Ehelyett a tisztán krisztológiai 
perspektívában történő tiszteletadás a helyénvaló, amint azt az egyházi 
tanítóhivatal tanítja: „amikor az Anyát tisztelik, a Fiút […] helyesen 
ismerik, szeretik és dicsőítik” – írja bíbornokunk. Ezek ellenére a 
levél talán egy jól fejlett Prae oculis habeatur ítéletet jelent, 
már-már Nihil obstatot.

(Nem tudom miért éppen most jutott eszembe, de leírom, hogy ne felejtsem 
el: a démoni inverzió elve alapján eldőlni látszik a coredemptrix és 
mediatrix-vita, mert amit az inverzió mestere helytelenít, az csak igaz 
lehet…)

A harmadik dokumentum a Sziklás Miasszonyunk „jelenség” és hely kapcsán 
az alapértelmezett legmagasabb elismerést tartalmazza. Mert a nihil 
obstat nem könyvek hitbeli tévedéstől való mentességét jelöli, hanem 
azt, hogy a természetfölötti eredettől függetlenített jelenségben nincs 
semmi problémás „tanítói-lelkipásztori” szempontból.

A negyedik dokumentumban a dikasztérium a Minden nemzetek Asszonya 
amsterdami jelenés-sorozatról szóló 1974-es kongregációs döntést teszi 
közzé, amelyben egyhangú szavazással megállapították, hogy hittani 
vizsgálat alapján nem természetfölötti a jelenség, ezért nem folytatnak 
további vizsgálatot. És hogy miért most tették ezt közzé? Talán, mert 
alátámasztani látszik Fernández bíbornok ellenérzéseit a Szűzanya 
címeivel szemben. Ennél az állítólagos jelenésnél a Szűzanya ugyanis 
kérte a Coredemptrix és Mediatrix-voltának dogmává nyilvánítását, az 
üzenetek pedig minden modernista által végtelenül helytelenített 
apokaliptikus jelleggel is bírtak, sőt, igen helyesen a kommunizmust és 
ateizmust is kárhoztatták. (Lám-lám, helyes véleménye nemcsak a 
természetfölötti hitet elvesztőknek, hanem még az állítólagos 
jelenésekben részesülőknek is lehet).

Mivel a természetfölötti jelenségek vizsgálata 6 (+1) ítélettel 
végződhet, a fentieken kívül is van még lehetősége magas dikasztériumnak 
konkrét ítéletekkel módszertanilag okítani bennünket. Kíváncsian 
várhatjuk tehát, hogy mit kezdenek Medjugorjéval, hiszen megyéspüspökök 
sora nyilatkozott róla negatíve hazugság (22-es ítélet), engedetlenség 
(20-as ítélet), tévedések miatt, de mégis sokan járnak oda élményekért 
és érzelmi megerősödésért. Persze, ha hiányzik a bundából a pásztor, az 
esetleges ítéletben pontosan az ellenkezője várható a jogosnak, hogy 
aztán ezzel is megerősítsék a címadó állítást: valamikor Franciscus 
előtt vagy pont vele, megszűntek a természetfeletti jelenések, mert már 
nincs illetékes püspök, aki elbírálja őket. Így még esetleges pozitív 
dikasztériumi ítélet esetén sem érdemes foglalkozni az állítólagos 
jelenésekkel.

És végül az említett lehetséges ítéletek az idézett dokumentumból:

„17. Nihil obstat – Anélkül, hogy bármiféle bizonyosságot fejeznének ki 
magának a jelenségnek a természetfeletti hitelességéről, a Szentlélek 
működésének számos jele felismerhető egy adott lelki élmény „keretében”, 
és – legalábbis mindezidáig – nem fedeztek fel olyan szempontokat, 
amelyek különösen kritikusak vagy kockázatosak lennének. Ezért az 
egyházmegyés püspök arra van ösztönözve, hogy értékelje e lelki javaslat 
lelkipásztori értékét, sőt, hogy elősegítse annak elterjedését, akár egy 
szent helyre való zarándoklatok révén is.

18. Prae oculis habeatur – Bár fontos pozitív jelek ismerhetők fel, a 
zavar vagy a lehetséges kockázatok bizonyos aspektusai is érzékelhetők, 
amelyek az egyházmegyés püspöktől gondos mérlegelést és párbeszédet 
kívánnak az adott lelki tapasztalat befogadóival. Ha voltak írások vagy 
üzenetek, szükség lehet a tanbeli tisztázásra.

19. Curatur – Miközben különböző vagy jelentős kritikus elemeket 
észlelnek, ugyanakkor a jelenség már széles körben elterjedt, és 
igazolhatóan lelki gyümölcsök kapcsolódnak hozzá. Ebben a helyzetben nem 
ajánlott olyan tiltás, amely felzaklathatja Isten népét. Mindazonáltal 
az egyházmegyés püspököt arra kérjük, hogy ne bátorítsa ezt a 
jelenséget, hanem keresse az áhítat alternatív megnyilvánulásait, és 
lehetőleg irányítsa át annak lelki és lelkipásztori vonatkozásait.

20. Sub mandato – Ebben a kategóriában a kritikus kérdések nem magához a 
pozitív elemekben gazdag jelenséghez kapcsolódnak, hanem egy személyhez, 
egy családhoz vagy egy csoporthoz, akik visszaélnek vele. Például a 
lelki élményt sajátos és indokolatlan anyagi haszonszerzésre használják 
ki, erkölcstelen cselekedeteket követnek el, vagy az egyházi területen 
már meglévőtől különálló lelkipásztori tevékenységet folytatnak anélkül, 
hogy elfogadnák az egyházmegyés püspök utasításait. Ebben a helyzetben a 
jelenség konkrét előfordulási helyének lelkipásztori vezetését az 
egyházmegyés püspökre (vagy a Szentszék által megbízott más személyre) 
bízzák, aki, ha nem tud közvetlenül beavatkozni, megpróbál ésszerű 
megegyezésre jutni.

21. Prohibetur et obstruatur – Bár vannak jogos igények és néhány 
pozitív elem, a jelenséggel kapcsolatos kritikus kérdések és kockázatok 
nagyon súlyosnak tűnnek. Ezért a további zűrzavar vagy akár botrány 
megelőzése érdekében, amely erodálhatja az egyszerű emberek hitét, a 
Dikasztérium arra kéri az egyházmegyés püspököt, hogy nyilvánosan 
hirdesse ki, hogy e jelenséghez való ragaszkodás nem megengedett. 
Ugyanakkor az egyházmegyés püspököt arra kérik, hogy kínáljon olyan 
katekézist, amely segíthet a híveknek megérteni a döntés okait, és újra 
orientálni Isten népe ezen részének jogos lelki aggodalmait.

22. Declaratio de non supernaturalitate – Ebben a helyzetben a 
Dikasztérium felhatalmazza az egyházmegyés püspököt, hogy a jelenséget 
nem természetfelettinek nyilvánítsa. Ennek a döntésnek konkrét és 
bizonyított tényeken és bizonyítékokon kell alapulnia. Például, ha az 
állítólagos látnok beismeri, hogy hazudott, vagy ha hiteles tanúk olyan 
bizonyítékokat szolgáltatnak, amelyek alapján megállapítható, hogy a 
jelenség kitaláción, téves szándékon vagy mítoszmánián alapult.”

Üdvrivalgással:
KEA.