[Grem] 20 éve szentelték fel a sarutlan kármelita nővérek magyarszéki kolostorát

[Emoke Greschik]

 Húsz éve szentelték fel a sarutlan kármelita nővérek magyarszéki kolostorát
Megszentelt élet <https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet> – 2024.
július 12., péntek | 11:57
https://www.magyarkurir.hu/hirek/husz-eve-szenteltek-fel-magyarszeki-mindenszentek-karmel-kolostorat

„»Emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik
őt« (1Kor 2,9). Néha azonban előfordulhat, hogy a reánk váró öröm mennyei
előízét élénken megtapasztaljuk. Ilyen élmény volt számomra
kápolnaszentelésünk napja: 2004. április 18” – fogalmaz Jézusról nevezett
Mária Eszter nővér a *Kármelhegyi levelek* 2024/2. számában megjelent
írásában, melyből részleteket közlünk.

*„Semmi sem zavarta meg ezt a napot; az emberek őszinte együttörülését és
Isten iránti háláját érezhettük, hogy felépült egy új kolostor, létezik a
Kármel imádságos közössége hazánkban. Már az ünnep napja kijelölését is
természetfölötti üzenetként éltük meg, mert a püspök atya naptárában
tavasszal csak ez a nap volt szabad, amely – anélkül, hogy ő maga tudta
volna – éppen Elisabeth nővér, a Kármel boldogemlékű perjelnője (+1999)
halálának ötödik évfordulójára esett” *– írta a Sarutlan Kármelita Nővérek
Mindenszentekről nevezett kolostorának húsz évvel ezelőtt történt
felszentelésére emlékezve Jézusról nevezett Mária Eszter nővér
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/-igen-atyam-interju-az-ezustfogadalmas-magyarszeki-karmelita-noverrel>
.

„E sorok olvasói közül bizonyára sokan jelen voltak ezen az ünnepen.
Hiszem, hogy számukra is szép emlék maradt. Mi, nővérek azonban mégis egy
kissé más módon éltük át, mert részesei voltunk a megelőző küzdelmes
éveknek: hullámvölgyeken és hullámhegyeken vezetett az út, amely intenzív
lelki életet jelentett. Ha Isten megenged a közösség életében egy ilyen
szakaszt, akkor bizonyára szükség van rá, és nagy lehetőséget is rejt
magában.

*A Magyarszékre való átköltözésünktől a kápolnaszentelésig terjedő szűk két
év átmenetileg felborította* *az addigra már kialakult, jól kipróbált,
nyugodt és szabályozott életritmusunkat.*

Itt találtuk magunkat *egy kolostorinak éppen nem mondható környezetben*,
és ekkor* szembesültünk azzal, hogy a közösség belső világára mennyire
visszahat a fizikai környezet. Tömérdek munka várt ránk, és előre nem
látott, kiszámíthatatlan nehézségek. Hányszor maradtunk víz, villany vagy
gáz nélkül! (...) Az építkezéssel elkezdődött a tárgyalások, vesződségek,
egyezkedések küzdelmes folyamata, a bankvilággal való érintkezés. *Vajon
mennyire érthettünk, mi kármelita nővérek mindezekhez?! Úgy éreztük
magunkat, *mint a partra vetett halak, kivetve a zavartalan belső ima élő
vizéből. Elképzelhetetlen teher *került az elöljárónk és a vele
legszorosabban együttműködő egy-két nővér vállára.

*Az építkezés miatt a klauzúra gyakorlatilag nem létezett*, *a napközbeni
csendhallgatás szükségszerűen meglazul*t, a napirend megtartásáért pedig
komoly küzdelmet folytattunk.* Recsegett-ropogott minden, és amíg a
munkagépek az új épületszárny alapjait ásták, úgy éreztük, a lelki alapok
is remegnek. *(...) Igazi lelki „iskola” volt, és nagy örömöt jelentett
nyomon követni azt a folyamatot, melyben környezetünk átalakult, egyre
jobban kirajzolódtak a külső, valamint a belső Kármel vonásai, és lassan
kezdtük otthon érezni magunkat.

Ez az átalakulás lelkiéletünk számára ugyancsak távlatot nyitott: felhívást
arra, hogy belső istállónkat is alakítsuk át kápolnává.Ha Isten megenged
ilyen időszakokat, azért teszi, hogy megtisztítson, megerősítsen bennünket,
és megértessen velünk bizonyos igazságokat. Ebben az intenzív időszakban
többet haladhatunk előre, mint akár 10-15 éves zavartalan nyugalomban.
Számomra ez a szűk két esztendő a következő gyümölcsöket teremte:
megértettem, hogy

*vannak olyan helyzetek, amikor sem a szavak, sem a tettek nem számítanak,
az egyedül lényeges: Istenben maradni. Ő csak a hűségünket kéri, minden
másra neki van gondja. (...)*

*Utólag azt is jobban megértettem, miért isteni erény a remény. Könnyebben
elfogadható volt számomra, hogy a hit adomány – *bár feltételezi a
befogadókészséget. *Úgyszintén megértettem, hogy a tiszta szeretet nem
velünk született erény*, hanem Isten oltja belénk, ha arra alkalmassá
válunk. Azóta sokszor elmélkedtem, *mit jelent* a remény ellenére is
remélni. A szegényes emberi eszközöket és az emberi lehetőségek határait
világosan látva minden emberi erőt fölülmúl: *remélni a megújulás
csodájában, kizárólag Isten mindenhatóságára támaszkodva*. (...)

*Kápolnaszentelésünk zavartalan öröme is egyfajta feltámadásélmény volt.
Megtapasztaltam – amiről a szentek írnak –, hogyan szorítja ki a korábbi
szenvedések emlékét a tiszta és mély öröm. Ha Istentől kapott öröm ragyogja
be szívünket, az fölülmúlja minden elszenvedett küzdelmünk nagyságát*, *és
túláradó vigasz lesz számunkra, *amelyhez túl „olcsón” jutottunk. *Csak a
hála marad... Mi sem érdemeltük meg 2004. április 18. kegyelmi napját.
Ingyenes ajándék volt, megerősítés a további útra, amelyen bizonyára
lesznek újabb hullámvölgyek és hullámhegyek, de Isten nem vár tőlünk semmi
mást, csak ráhagyatkozást és hálát, vagyis a benne való végtelen bizalmat.”*


*Forrás: Sarutlan Kármelita Nővérek*


*Fotó: Szerzetesek/Facebook*

*Magyar Kurír*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_4862418070633368861_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240716/3dea2c5f/attachment.html>