[Grem] A június végi lelkigyakorlatos tábor HAJLÉKTALANOKNAK a II. ker-i Gercsén

[Emoke Greschik]

 „Mint egy család, úgy vagyunk itt” – Lelkigyakorlatos tábor
hajléktalanoknak Gercsén
Hazai <https://www.magyarkurir.hu/hazai> – 2024. július 5., péntek | 20:00
https://www.magyarkurir.hu/hirek/-mint-egy-csalad-ugy-vagyunk-itt-lelkigyakorlatos-tabor-hajlektalanoknak-gercsen


Hatodik alkalommal szervezte meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) a
Budapest II. kerületéhez tartozó Gercsén, az Árpád-kori kápolna körül
lelkigyakorlatos nomád táborát hajléktalan embereknek. Hitbeli, lelki
elmélyülés, szerető, összetartó közösség a budai hegyek ölelésében, csodálatos
természeti környezetben. A második napon, július 2-án bekapcsolódhattunk
délutáni programjaikba.

*Mindenki sátorban lakik, mindenki flakonokból folyó vízzel mosdik,
mindenki együtt imádkozik, a kiscsoportokban is együtt beszélgetnek
hajléktalan emberek, szociális munkások, önkéntesek, papok. Különleges ez a
négy nap, a táborozók egész évben várják*, emlegetik, és már a második
napon sajnálják, hogy hamarosan véget ér. Jó itt lenni, az arra járók is
megállnak, körülnéznek, megsimogatják a kutyákat, akiket gazdáik magukkal
hoztak. Aki vendégként érkezik, mint mi, hamar belesimul a hegyektől
körülvett réten kialakult nagyon természetes, baráti létezésbe.

*Mózes Anita (MMSZ) csoportképe az első napról*

Szabadon, erőlködéstől mentesen, mégis *szervezetten zajlik a tábor élete.
Sok munka van emögött, máltás dolgozók, önkéntesek odaadó készülete. *A
lelkigyakorlatos tábor főszervezője, Szabó Tamás, a Máltai
Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiója önkéntes csoportjának
munkatársa elmondja*: a Sziget Fesztivál végén összegyűjtik a jó állapotú
hálózsákokat, polifoamokat, kempingszékeket, sátrakat, amelyeket ősszel
átválogatnak, előkészítenek, és az ellátottakkal együtt hétfőn délelőtt
felállítanak. Idén nagy sátor is van közösségi célokra, ezt a Máltai
Vészhelyzetkezelési Munkacsoport ajánlotta fel, csakúgy, mint az ebédek
elkészítését*. A sok munka mellett sok örömet is nyújt a tábor a segítőknek
is, ahogyan ezt több szervező el is mondta, és ahogy magunk is láttuk a nap
folyamán.

*Az MMSZ önkéntes koordinátorai, Somogyvári Fanni és Szabó Tamás, a Miklós
utcai hajléktalanellátó vezetője, Szentkereszty Tamás és munkatársai, Tamás
József, Silvia Scatragli, Fülep Dániel, valamint Bognár László szakterületi
vezető és Sándor Bertalan Brúnó lelkivezető szervezték az idei tábort, és
más munkatársakkal, önkéntes segítőkkel együtt maguk is sátorban aludtak.
Két pap barátjuk, munkatársuk is beköltözött a nomád táborba: Eredics Gergő
és Csermák Péter mindennap mutatnak be szentmisét, vezetik a lelki
programokat.*

Az *önkéntesek is *otthonosan mozognak a hajléktalan emberek között, nem
először vannak itt. Öröm nézni *Pétery Lucát, aki az analfabéta és
siketnéma Máriának segít a kommunikációban, részesévé teszi nemcsak a
hétköznapi párbeszédeknek, hanem az elmélkedéseknek, imáknak is:
mutogatással, rajzzal, érintéssel vonja be, de leginkább mosollyal, a
szerető törődés nyelvén, amely kialakult a fiatal önkéntes lány és a
hajléktalan asszony között, aki fogyatékossága ellenére vidáman és aktívan
teremt kapcsolatokat a körülötte lévőkkel.*

A beszédes Valika, sokak kedvence elmeséli, mennyire szurkol* a fiatal
lánynak és jegyesé*nek, a*kik a tavalyi táborban „jöttek össze” egymással,
és akiket szinte családtagként arra buzdít, házasodjanak minél hamarabb,*
hogy megérje az esküvőjüket.

*Szentkereszty Tamás, a Miklós utcai intézmény vezetője elmondja, hogy a
legtöbb táborozó az ő lakóik közül kerül ki, de jönnek néhányan az utcáról
és más intézményekből is. A Miklós utcában fontosnak tartják a lelki
életet, hetente tartanak katekézist*. *A táborban is évről évre egyre
komolyabb a lelkigyakorlatos rész, év közben is szerveznek egynapos
zarándoklatokat, néhány embert pedig Csíksomlyóra is elvittek.*

Viki és Krisz ott voltak a csíksomlyói zarándoklaton, érezhetően nagyon
fontos nekik a szeretetszolgálat, a kapcsolat a szociális munkásokkal és a
többi táborlakóval. „*Mint egy család, úgy vagyunk itt” – mondja a férfi. *A
sátorból esténként lefotózzák telefonjukkal a naplementét, hazaviszik
emlékként. A BMSZKI (Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei
– *A szerk.*) szállója az otthonuk, munkát is kaptak ott, jól érzik
magukat, de Viki – aki segít is a konyhai feladatokban – kiemeli, mennyire
más itt, mint a betondzsungelben.

A tábor jól mutatja azt is, hogy* bár vannak szabályok, amelyeket a
szociális munkában fontos betartani, egy összeszokott közösségben mégis
rugalmasan lehet mozogni közöttük. A szociális munkások magázzák az
ellátottakat itt is, mégis barátinak látszik a kapcsolatuk.* Szentkereszty
Tamás szerint *mindenki tudja kezelni a helyzetet, hogy itt együtt esznek,
beszélgetnek, az intézményben pedig másként vannak együtt. Vérmérséklet
kérdése, ki hogyan tudja, akarja különválasztani ezt a két viszonyt *–
teszi hozzá.

Tamás József is ezt emeli ki: *a hétköznapokban szociális munkásként
kötöttek a feladatok, figyelni kell mindenkire, hogy rend legyen. Itt
lehetőség van lazább együttlétre, a közösség részei mindannyian, együtt
ülnek asztalhoz. De mindenütt fontos a személyesség *– teszi hozzá –, bent
is nagyon örülnek, amikor a nevükön szólítják őket, nagy jelentősége van
ennek. Ez a néhány nap őt is megerősíti abban, hogy érdemes csinálni,
hiszen látszik, hogy *valami megmozdul a hajléktalan emberekben, kapnak
valamit, amit elvisznek a szívükben. *Ő pedig alkalmazkodik, mert szereti a
programot: bár soha nem rajongott a sátorozásért, de ha ezzel jár, belefér.

*Tavaly a megbocsátás volt a téma, idén *a gyász, a veszteségek*. *
Mindenkinek vannak halottai, Krisz a májusban elhunyt öccsét gyászolja, és
különösen időszerű lett a téma egy szomorú eset miatt, mert a Miklós utcai
intézmény egyik utcai szociális munkása, Kulcsár Pál Kristóf váratlanul
meghalt, hétfőn temették. Sokan szerették, Krisz emlegeti is Pali bá’-t,
akitől rengeteg segítséget kapott.

A lelki programok szabják meg a napirendet, mondja el Somogyvári Fanni, az
önkéntesprogram vezetője. *A sátrak felállítása után ismerkedős játékot
játszottak, elkészítették a kitűzőket, kialakultak a csoportok. Mindennap
két elmélkedést tartanak a szervezők, utána kiscsoportos feldolgozás
következik. Mindennap van szentmise, Gergő és Péter atya tartják, utána
vacsora. Kedden este örömzenélés, szerdán vidám „színes est” a program,
amelyre mindenki előadással készül. A szünetekben lehet játszani tappancsos
íjjal, dartscal, van rögtönzött pingpongasztal, lehet kézműveskedni, vagy
csak beszélgetni, ücsörögni, napozni, nézni a hegyeket.*

*Csermák Péter atya a kedd délutáni elmélkedéshez az öröm, a hála témáját
választotta*. *A Jóisten nagyon szereti a világot, gondoskodik róla, hogy
az öröm ott legyen az életünkben – buzdítja a táborlakókat, hogy
gondoljanak vissza az örömeikre, írják fel őket egy papírra, és vigyék ki
az oltárra. *Sokan örülnek a hívásnak, ki bátran, ki félszegen, szívből
imádkoznak. *Nehéz életük van, mégis hálát adnak a gondoskodó Istennek, és
a hit mellé a közösségi létezés vigaszát kapják ajándékul.*

*Matild szép arcú idős asszony, hetven felett, ritka a hajléktalanok között
a hosszú élet, az pedig pedig még ritkább, hogy táborozni megy valaki ennyi
idősen. Az imát szereti a táborban legjobban – mondja –, gyerekkora óta jár
templomba, és nagyon élvezi a természet szépségét, nyugalmát is. *Beszélgetünk,
megosztja, milyen *szomorú, hogy sokan meghaltak közülük*. „Hogy mi lesz
velünk aztán, az rejtély – mondja szomorúan, alig látható mosollyal a szája
szegletében –, de nem nagyon, csak egy kicsit.”

*Eredics Gergő atya megerősíti, milyen nagy igényük van a hajléktalan
embereknek a lelki beszélgetésekre és a gyónásra. A Miklós utcában nagyon
sokan jönnek hozzá gyónni. Ő maga már nyolcadikos kora óta önkénteskedett a
Máltai Szeretetszolgálatnál, a gimnázium alatt is, most pedig lelkivezető a
Közép-Magyarországi Régiónál. Nagyon szereti a gercsei tábort, már
diakónusként is járt ide*. *„A társadalom peremén vannak ezek az emberek,
az utcán elkerülik őket,* *ezzel az élménnyel jönnek ide, ahol azt látják,
hogy magunk is itt alszunk velük sátorban, ugyanaz a tusolónk, az ételünk,
minden*. Látszólag nem nagy dolog, hogy itt táborozunk velük, de *az
emberségüket adjuk vissza vele”* – mondja.

*A szentmise homíliájában Erzsébet és Mária találkozásának története
kapcsán Gergő atya hálára hívott, és annak átgondolására, milyen ajándékkal
lepett meg az Úr, és mire hív minket.*

*A szentmise után vacsora várt mindenkit – igyekeznek olyan ételeket
készíteni, amit szeretnek, tavalyi kérésre ezért aznap este hamburger volt.
Vacsora után a máltai önkéntesek zenekara érkezett vendégségbe, a templom
előtt slágerekkel szórakoztatták a közönséget*, volt *Ohio, Állj meg,
kislány, A börtön ablakába..., *többen együtt énekeltek velük, de volt, aki
csak csendben mosolygott, vagy éppen meghatottan sírdogált.

*A kápolnában esti áhítattal folytatódott a zenélés, az épület előtti kis
harang hívta be a táborozókat, gyönyörűen és reménykeltően zengtek a
középkori épület tapasztott fehér falai között a dicsőítő dalok: Ne félj,
mert megváltottalak, Jézus, hű bárány... Emlékezetes este volt, szép látni,
amikor különböző emberek testvérként vannak együtt, hitben és szeretetben,
közös a reményük. Ahogyan Krisz fogalmazott: „Olyan, mintha
újjászületnénk.”*

*Fotó: Merényi Zita*

*Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_110404752372814077_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240708/5b822adc/attachment.html>