[Grem] 100 éve szentelték pappá Márton Áront

[KEA]

100 éve szentelték pappá Márton Áront

Zarándok, 23024.07.06. -- Virt László
https://zarandok.ma/100-eve-szenteltek-pappa-marton-aront/


Már a középiskolában papnak készült, ezért az érettségi előtti tanévre a 
gyulafehérvári Mailáth Gimnáziumba, kisszemináriumba ment. Érettségi 
vizsgája után azonban, 1915-ben azonnal katonának vitték az első 
világháború frontjaira, ahol háromszor sebesült golyótól. Nem volt 
“örömkatona” papként az erőszakmentesség apostola lett. A háború 
poklában megkérdőjeleződött benne a papi hivatás gondolata, másfél évig, 
1920 szeptemberéig otthon volt Csíkszentdomokoson, a családi gazdaságban 
dolgozott, feljegyezték róla, hogy első kaszás volt. Tavasztól őszig 
nehéz munkát végzett, ősztől tavaszig azonban élte a háborúviselt 
legények céltalan életét. 1920 szeptemberében efölött elgondolkodva, 
újra felébredt benne a papi hivatás gondolata, és levelet írt Mailáth 
Gusztáv Károly erdélyi püspöknek, hogy felvenné-e őt papnövendékei közé. 
A püspök azonnal válaszolt: “Tárt karokkal várlak édes fiam!”

Az egyházmegyei hittudományi főiskolák akkor négy évesek voltak, ezt 
elvégezve, 1924. július 6-án szentelte pappá Mailáth püspök Márton 
Áront. Papságának állomásait hosszú lenne itt leírni, a legkülönbözőbb 
területeken kifogástalanul állta meg a helyét. Ezért történhetett, hogy 
XI. Pius pápa 1938. december 24-én a 42 éves, és papságának 15. évében 
járó Márton Áront nevezte ki az erdélyi katolikusok püspökévé, hogy az 
elkövetkező, irgalmatlanul nehéz 42 évben, 84 éves koráig, még sok más 
vallású és más világnézetű ember számára is ő legyen az útjelző fény.

Márton Áron szellemtörténeti jelentőségű, briliáns elme volt, hatalmas 
szellemi hagyatékot örököltünk tőle. Gondolkodása, eszméi – az életrajzi 
nagymonográfia után – szintén nagy monográfiába rendezhetők, ami nem 
marad el. A papság mibenléte, a pap feladata ebben önálló fejezet. 
Márton Áron pappá szentelésének 100. évfordulóján, ha csak néhány 
vázlatpontban is, de fel kell idézni azt, amit a papságról vallott:

Van egy bizonyos klerikalizmushoz szokott, hagyományos katolikus 
vélemény, ami szerint mintha a pap szava Isten szava lenne, és a pap 
fölötte állna azoknak, akik nem papok. Márton Áron nem igazolja ezt! 
Vallotta, hogy “ha sokan gyűlölettel fordulnak Krisztus ellen, azért 
van, mert gyűlöletes a kép, melyet a papok mutatnak Róla.”

Márton Áron azért viselt 6 év nehéz börtönt – olyan börtönben ahol sokan 
meghaltak, papok is és püspökök is -, és azért viselt ezután még 10 év 
kényszerlakhelyet is, mert nem volt hajlandó az egyházat az 
egyházellenes hatalom elvárásaihoz igazítani. Miután 1955-ben kijött a 
börtönből, a gyulafehérvári teológia tanárainak mondta, hogy az 
egyháznak az a feladata, “hogy papjait minden idegen befolyástól 
függetlenül nevelhesse a saját elvei szerint”. Márton Áron azt vallotta, 
hogy “a pap alter-Krisztus. A papnak Krisztust kell a világban bemutatnia”,

Elfogadhatatlannak tartotta a jóléti papságot, kiváltképp, ha a nép 
szegénységben él. 1956-ban mondta: “Az Úr Jézus Krisztus azt akarja, 
hogy ti csupasz kézzel, bot nélkül, egy szál ruhában menjetek az 
ellenséggel szembe.” Ebben a pap autonómiáját látta, mert a 
szegénységet, a nép sorsát vállaló papot nem lehet megvásárolni. A 
teológia tanárainak mondta 1958-ban: “Neveljenek olyan papokat, akiknek 
vallásossága felülmúlja a lelkileg jóllakott, önigazult és önelégült 
írástudók és farizeusok vallásosságát. A keneteskedő, szemforgató, a 
jámborságot mímelő papok csak rombolnak maguk körül, és rontják Krisztus 
egyházának és a papságnak a hitelét. Olyan papokat neveljenek, akiknek 
ambíciója nem a törvény teljesítése, hanem az, ami azon túl van.”

A papságot nem elkülönült társadalmi osztálynak tartotta, mert együtt 
látta a néppel, a világi hívő közösséggel. Ha a pap középszerű, akkor az 
a közösség is középszerű lesz, melynek élén áll. “Nem elég, ha a 
keresztények csak ímmel-ámmal keresztények; még kevésbé megengedhető, 
hogy a papok csak úgy-ahogy legyenek papok, hivatalnoki 
kötelességtudattal (…) Ma minden keresztényt, de elsősorban a papokat 
olyanféle apostoli lelkesedés kell hogy áthassa, mint az első 
keresztényeket, és olyasféle lobogó, minden felégető hivatásszeretet, 
mit a szenteket.”

Kényszerlakhelye idején, 1965-ben beszélt arról, hogy a megváltozott 
világhoz alkalmazkodni kell, ki kell terjeszteni a lelkipásztori munka 
területeit. Megfogalmazta a modernség és a Krisztushoz való hűség 
összefüggését: “Legyetek tehát modern lelkipásztorok. Ismerjétek meg a 
mai ember problémáit, lelki szegénységét, erkölcsi veszélyeit, földies 
gondolkodását, természetfölötti érzéketlenségét. (…) Legyetek modernek 
olyan értelemben is, hogy vágjatok új csapásokat, kezdeményezzetek új 
módszereket a lelkipásztorkodásban, de ne feledjétek, hogyha az új út 
nem az oltártól, nem a gyóntatószéktől és nem az imazsámolytól indul el 
és nem oda tér vissza, akkor nem Krisztus útján jártok.” Márton Áronra 
jellemző volt az a lelkipásztori bölcsesség, amivel megtalálta az utat 
mindenki szívéhez, amihez ismerni kell a legkülönfélébb helyzetben élő 
emberek nyelvezetét – ami itt nem az anyanyelvet jelenti a kisebbségben 
élő pap számára. A nyelvezet a ráhangolódás képessége, amivel megtalálja 
a földművest, a gyári munkást, a bányászt, az értelmiségit, a fiatalt, 
az öreget, a székely tömb biztonságában élőt és a szórványban élő embert 
is. Márton Áron nem volt személyválogató, neki nem voltak kedvenc 
társadalmi csoportjai.

Márton Áron nem volt klerikális gondolkodású. Tudta, hogy az 
életküzdelem első vonalában a világi hívők állnak, akik családot 
tartanak el, meg kell felelniük a munkahelyen, és közben Krisztus 
követőiként, látható jelként élnek. A pap nem lehet kivételezett. Ezt 
mondta 1972-ben: “A külső klerikalizmus, az Egyház túlzott befolyása a 
politikai életre visszafejlődött; s szűnőfélben van a belső 
klerikalizmus is, a klerikusok gyámkodása a laikusok fölött.” Márton 
Áron fiatal papként és öreg püspökként is tudta, hogy a világi hívőnek 
is apostoli küldetése van.

*

Istenünk,

Te ÁRON püspököt
arra választottad ki,
hogy igazságodnak őre,
az üldözötteknek védelmezője
és népednek jó pásztora legyen.

Add,
hogy mielőbb
szentjeid között tisztelhessük,
tanítása és példája
világító JEL legyen
mindannyiunk számára.

Ámen.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.