[Grem] Az adománygyűjtést folytatom, - beszámoló az eddigi tapasztalatokról

[Rita Kunsay-Sipos]

Balázs Dániel (gyógyult rákos beteg) levelét továbbítom:



Kedves Testvérek!

Az első napok kételkedése után, már félelmek nélkül, kellemes érzésekkel,
lassan rutin szerűen mentem be az Intézetbe.

Volt néhány gyomorszorító pillanat is, de már szomorúság helyett,
kegyelemmel tekintek az ilyen pillanatokra is. Első levelemben említettem
egy kisgyerekes móri apukát, akinek akkor indultak a kezelések, amikor az
enyém véget ért. Volt egy érzésem, hogy fel kell, hogy hívjam, kérdezzem
meg, mi van vele. Még szeptemberben számot cseréltünk, mondtam neki, ha
szüksége van valamire, keressen meg bátran. Nem keresett. Szomorúan
közölte, minden előjel, betegség nélkül 4 hét leforgása alatt meghalt a 49
éves nem dohányzó, alkoholt nem fogyasztó felesége daganatos
megbetegedésben. A betegségről korábban tudomásuk sem volt. Egyedül maradt
a kislányával  (pontosítok, aki négy éves, nem kettő) . Az önkormányzat
engedélyezte az ingyenes étkezést az oviban. A kislány az oviban étkezik, a
nagymama két naponta főz nekik, vagy, ha marad egy kis pénzük, akkor a
pékségben hazafelé menet vesz neki valamit. A felesége számláját zárolták,
táppénzhez, családi pótlékhoz nem jut hozzá. Őt le fogják részben
százalékolni, nulla forintból élnek a kislányával. November óta így vannak,
így telt a karácsony és a szilveszter is. Barátok, ismerősök mindenki ott
segít, ahol tud. Az internetet, tévét kikapcsolták, mobiltelefonról a pénz
lemerült, a gyomrában szonda van, a nyakán branür. Az eredményei jók
lettek, reménykedik benne, hogy fel tudja nevelni a gyerekét és talán
tavasszal vissza tud majd menni valahogyan dolgozni. Pont vezetés közben
tudtam kihangosítón volt időm felhívni, a feleségem is hallotta, végig
sírta az egész utat.
Sikerült megsegíteni, be tudta fizetni az elmaradt gáz és villanyszámláját
és az albérletét is az adományokból. A pénz hamar elfogyott a tartozásokra,
de ezen a héten már nem volt reményvesztett a hangja, nem félt, hogy az
utcára kerülnek. Kormányablakban, munkahelyét is meglátogatta. Örömmel
újságolta, ha egyszer részben munkaképes állapotban lesz, megengedték, hogy
munka előtt és után hordhassa a kislányát az óvodába. (Szóban hozzájárult,
hogy megosszam az imalistán a történetét. Kérdeztem, hogy mire van
szüksége? Pontos választ nem kaptam, de amire én is elsőnek gondolnék,
ruhára és játékra nincs szükségük. A környezetükből rengeteget ruhát,
játékot kaptak.)

Talán még felkavaróbb, amikor azt látom, a fiatal férfitől kezdve az idős
nénéig, hogy egy 10.000 Ft-os lidlis utalványtól elsírják magukat. Azt sem
tudják, hogy mit csináljanak, könnyes szemmel kezet ráznak, megölelnek, de
ma egy puszit is kaptam egy nénitől :). Az egyik idős beteg visszajött a
kezelőbe, oda ment a nővérhez, megkérdezte őt, biztos, hogy nem átverés?
Ilyen nem létezik, hogy valakitől csak így, ilyen sokat (10.000) Ft-ot
kapjanak?
Volt néhány mosolygós arcú beteg is, aki üdvözölt, akikkel még a nyáron
többször találkoztam, beszélgettem, de még tart az ő kálváriájuk.
Egy másik szegény körülmények között élő nénike első gondolata az volt, már
tudja is, hogy mit fog ebből csinálni. Magam helyett inkább bevásárlok
belőle a szomszéd kislánynak, akit agydaganattal kezelnek, most már végre
tudok adni neki valamit.

E-mailben is jött egy visszajelzés egy betegtől:



*Üdvözlöm!Szeretném még egyszer megköszönni az ajándékba kapott
utalványokat. Ez egy nagyon szép gesztus jó látni,hogy vannak még ilyen
emberek akik másoknak önzetlenül segítenek. Szerintem aki ilyen helyzetben
van annak nem az összeg számít bármilyen kicsi apró segítségnek örül.
Lelkileg sokat segít ha látok olyanokat akinek sikerült legyőzni ezt a
betegséget. Sok erőt ad és bízom benne,hogy hamarosan én is megkongathatom
a harangot. Még egyszer köszönöm : Anita*

Mások is mondták, hogy jó látni, hogy meggyógyultam és ezt erőt ad nekik.
Örülnek, hogy én adom át ezt borítékot és, hogy gondolnak rájuk. Egy pár
perces beszélgetés mindig kialakul miközben kapják a kemoterápiát vagy
éppen szünetet tartanak.
Sosem hittem volna, hogy egyszer ennek leszek a nagykövete és azt sem
hittem volna, hogy képes vagyok rá. Örömmel tölt el minden beteggel váltott
szó, minden átadott támogatás, minden könnyes vagy ragyogó szempár.

465.000 Ft-ot gyűjtöttünk össze. Az összeset kiosztottam a rászorulók
között.
Összesen 31 beteg segítettünk ezzel. Változó címletekben, a legkisebb
utalvány 10.000 Ft volt, legnagyobb támogatás 100.000 Ft volt (a
kislányával egyedül maradt beteg apukának.)
Egy kis külső segítséggel és helyismerettel a legnehezebb körülmények
között élő betegekkel tudtam kapcsolatba kerülni. Minden boríték, minden
utalvány, minden támogatás jó helyre került. Személyesen adtam át a betegek
kezébe

Köszönök szépen minden hozzájárulást és bíztatást.

Hogyan tovább?
Folytatom gyűjtést, amíg bármilyen utalás érkezik, rakok majd én is mindig
hozzá. Ahogy összegyűlik néhány utalványra való, mindig elviszem majd az
Intézetbe.
Családi, baráti körben is többen jelezték a történetek hallatán, hogy
szeretnének ők is segíteni. A következő lépés a személyes ismerősök
bevonása lesz.

Köszönöm még egyszer Nektek!

DC:
Dani

Az utaláshoz:
Név: Balázs Dániel
Számlaszám: 11600006-00000000-80702377
IBAN: HU97 1160 0006 0000 0000 8070 2377

Dániel Balázs <xanxxxx at gmail.com> ezt írta (időpont: 2024. jan. 6., Szo,
11:27):

> Kedves Testvérek!
>
> Engedjétek meg, hogy beszámoljak az első hét sikereiről. Szilveszterkor
> küldtem egy adománygyűjtős kérést a levelezőlistára. Dolgozott minden
> ellenem, több ablakban volt nyitva, egyikben javítottam egy hibát, másikban
> benne maradt, 6-7x javítottam az elírásokat, de mindig visszajött,
> elkezdett a gyerek is sírni, majd egy hibákkal teli piszkozat ment ki egy
> rossz ablakból.
> 20 perccel később már bátorságom sem lett volna elküldeni. Visszajelzés
> sem jött rá, már elkönyveltem magamban, hogy lehet így lesz a jobb, lehet
> nincs is ebben annyi fantázia, ahogy elsőnek gondoltam. Másodikán érkezett
> kettő utalás, Katalintól és Ritától. Köszönöm Nektek a támogatást, nagy
> erőt adott, hogy hittetek a kezdeményezésben. Hármunk adományával  összesen
> 110.000 Ft gyűlt össze, amit csütörtökön osztottam szét 11 beteg között.
>
> A következő aggodalmat a kísérőlevél okozta. Ennek híján, valamit
> szerettem volna hozzátenni. Sok félelem gyűlt össze bennem,
> megszólíthatok-e egy beteget, tehetek-e neki tanúságot a hitemrő, nem-e
> okoskodásnak tűnik a kezdeményezés. Odafelé úton egy hatalmas méretű
> szivárvány erősített, hogy jó úton járok, (csatoltam róla egy képet :) ).
>
> Szilveszter után néhány nappal gondoltam ott is nyugis lesz helyzet, a
> városban sem volt forgalom, nem így volt. Az első látvány ami fogadott,
> tömött várótermek, síró hozzátartozók, 110%-on pörgő kezelők. Csak egy
> kezelőbe tudtam bemenni, rögtön elfogyott az összes utalvány. A személyzet
> is meghatódott, mondták, ők nem vehetnek, nem adhatnak át senkinek semmit.
> A következő bátorságpróba jött, hogy én szólítottam meg a betegeket és
> személyesen adhattam a kezübe. Sikerült igazán kispénzű betegeket
> megszólítani, akiknek valódi segítséget jelent ez a 10.000 Ft. Néhányuknak
> hozzátartozója sem volt, már attól elsírták magukat, hogy beszélni
> szeretnék velük. Amikor említettem, hogy egy adománygyűjtés keretében
> sikerült néhány beteg számára egy-egy utalványt összegyűjteni, még jobban
> meghatódtak. Főként nyaki betegek voltak, azon a részen ismerem a járás,
> néhány beteg beszélni sem tudott, lehet nincsenek már a hangszálai, ahogyan
> egy kis dörmögéssel, hajlongással fejezték ki a köszönetet, nagyon
> megérintett.
>
> Ha bárki szeretne csatlakozni, a jövő héten is szeretném
> folytatni.Palánkát is lehet küldeni, szívesen átadom. Adományt is örömmel
> fogadok, kiürült a kassza. A jövő héten is rakok hozzá 50.000 Ft-ot az
> összegyűlt adományhoz. Ha bárki személyesen is csatlakozna és utalás
> helyett személyesen adna át egy beteg kezébe a támogatását, írjon nekem,
> csütörtök reggel találkozzunk az intézet előtt.
> Az imák is jól jönnek.Találkoztam egy 22 hetes kismamával, harmadik
> gyermekét várja és HPV okozta nyaki daganattal kezelik. Pont ezen a héten
> kapta az első kemoját. Érte külön mondjuk el egy imát, az Úr adjon neki
> erőt és gyógyulást, meg tudja szülni és fel tudja nevelni a három gyermekét.
>
> Az utaláshoz:
> Név: Balázs Dániel
> Számlaszám: 11600006-00000000-80702377
> IBAN: HU97 1160 0006 0000 0000 8070 2377
>
> Ha még tovább olvasnál :), ezt a levelet adtam át a betegeknek:
>
> Kedves Betegtársam!
>
>
>
> Az év végi számvetés alkalmával emlékeztem vissza, milyen ebben a székben
> ülni. Mennyire megterhelő volt, lelkileg, anyagilag és testileg is. Miért
> pont én? Mi lesz most velem? kérdésekre kerestem a választ.
>
> Visszagondoltam a kezelések előtti időszakra, milyen lenne, ha a most
> indulna az én kezelésem is.
> Az év utolsó napján elhatároztam, hogy januárban szeretnék azoknak az
> betegeknek gyűjteni, akiknek most fog indulni a radio-kemoterápiás
> kezelésük.
>
> Tapasztalatból tudom, hogy ebben az időszakban minden segítség jól jön, de
> sehonnan sem kérünk vagy kapunk segítséget. A mindennapos bejárásra, a
> gyógyszerekre, egy-egy magán vizsgálatra vagy egészségesebb étrendre
> biztosan már több havi fizetés ment el, vagy pont a betegség, miatt, több
> havi kereset esett ki, mert táppénzre kellett menni.
>
> Ráadásul most volt Karácsony, Szilveszter is, ilyenkor szoktam én is
> rádöbbeni, hogy már a januári fizetésem egy nagyobb részét el is költöttem
> ajándékokra. ��
>
>
>
> Meggyógyultam, augusztusban kongattam meg a remény harangját, az utolsó
> kemo után. 35 sugarat is kaptam, 20 kg-ot fogytam néhány hét alatt, embert
> próbáló időszak volt.
>
> A kezelesék előtt próbálkoztam néhány alternatív dologgal, gyógygombákkal,
> immunerősítőkkel, bio / termelői cukormentes étrenddel. Csakis
> vegyszermentes, tartosítószer mentes alapanyagokat vásároltam. Sok ismerős
> próbált rábeszélni bemer készülékre, keleti kínai, vagy vietnámi
> orvoslásra, cérna beültetésre vagy természetgyógyászokra is. Szerencsére
> ezekre a helyekre már nem jutottam el, ahogy megkezdődtek a kezelések a
> korábban kirpróbált étrend kiegészítőkkel is felhagytam.
>
> A lehető legjobb helyen vagy. Itt minden rendelkezésre áll, hogy
> segítsenek Neked. Meggyógyítsanak vagy a daganat növekedését lassítsák. Az
> itteni szakértelmet, kezeléseket, gyógyszereket semmi mással, sehol máshol
> nem lehet helyettesíteni. A legfontosabb a kezelő orvos minden tanácsát
> megfogadni és végig csinálni a kezelést.
>
>
>
> Gondoltam megosztom a tapasztalatom, remélem nem vetted tolakodásnak a
> levelem.
>
> Sok erőt és kitartás kívánok! Fogadd szeretettel ezt a vásárlási utalványt.
>
>
>
> *A Te véleményed is számít!*
>
> *Ha a kezdeményezéssel kapcsolatban pozitív vagy negatív érzések
> keletkeztek, örömmel veszem, ha megosztod velem. E-mail címem:*
> adomany.proba2024 at gmail.com
>
> *Ez az első adománygyűjtős próbálkozásom, minden visszajelzésnek örülök.
> 110.000 Ft-ot sikerült az év első napján 3 felajánlótól összegyűjtenem,
> amit 11 ember között osztok szét. Jobb lett volna kísérő levél nélkül, csak
> az utolvány? Az utalvány használható segítség? Pénz vagy másik üzletlánc
> utalványát jobban lehetne hasznosítani? Az összeggel kapcsolatos
> visszajelzés? Nagyobb összeget kevesebb ember között vagy több embernek
> kevesebb összeget osszunk szét?*
>
>
>
> Az orvosi kezelések mellett a kezelések alatt a hitem is megerősödött. A
> következő oldalon néhány gondolatot hitemmel kapcsolatban szeretnék
> megosztani.
>
> Hittel kapcsolatos meggyőződésben senkit sem szeretnék felkavarni. Ha nem
> vagy Istenhívő vagy a mostani élethelyezetedben haragszol Istenre, kérlek
> ne lapozz ��.
>
>
>
> Római katolikus, keresztény ember vagyok. Örülök, hogy átlapoztál erre az
> oldalra ��. A hitem a betegség alatt volt a legerősebb.
> Kiszolgáltatottan, gyengén éreztem először Jézus közelségét és jelenlétét.
>
> Anthony Parankimalil atya lelkigyakorlatán és Margarita nővér
> lelkigyakorlatán még a kezelések alatt részt vettem. Mindketten a világot
> járják és gyógyító lelkigyakorlatokat tartanak. A nővér miközben imádkozik,
> öntudatlan állapotban dőlnek el a betegek, még a nem hívők vagy hitetlenek
> is.
>
> Erdélyben vakon született betegnek adta vissza a látását, Greguss Sándort
> is meggyógyította (Sajnos idén egy másik betegségben elhunyt, sok
> beszélgetés van vele a youtube-on is).
>
> Az Élet a Lélekben imacsoportot is szoktam keddenként 18:15-kor,
> szerdánként 18:00-kor az interneten hallgatni.
>
> Betegségem előtt nem tudtam, hogy ennyien és ilyen mélyen foglalkoznak a
> hitélet erősítésével, ami a betegeknek szól. Cursillo közösségbe is járok,
> sok támogatást, imát, biztatást, imafüzért kaptam tőlük az online térben
> egy levelező listán keresztül, de rengeteg más imacsoport, imalista is
> működik. Sőt a gyűjtésbe is itt kezdtem bele, ebből az irányból jöttek az
> első bátorítások és adományok is.
>
> Az okkult tárgyakról sem volt tudomásom, ezektől való megszabadulás volt
> az első teendőm még a lelkigyakorlat alatt. Több kukára való ajándéktárgyat
> dobtunk ki itthon. Találtunk Buddha szobrot, füstölőt, holdkövet,
> szerencsehozó köveket, karkötőt, fekete gyöngyöket, fekete szemeket, kerti
> törpéket, manókat, könyveket, gyerekjátékokat: harry potter, unikornis
> témájú dolgokat, nem megszentelt kegytárgyakat. Majd egy tinédzser koromból
> származó, elfeledett kis dobozban elkezdett a feleségem keze görcsölni.
> Kinyitja: egy szentképnek kinéző, nem megszentelt kép volt benne valamilyen
> szárított növénnyel. A feleségem összes ujját, karját görcsbe húzta.
> Elkezdett sikítani, nem tudta elengedni, vagy kivenni a saját kezéből a
> képet. Úgy rántottam ki és téptem össze. Nem szelektáltunk, kidobtunk
> mindent amivel kapcsolatban furcsa érzésünk volt.
>
> Zsolt atya is részt vett a lelkigyakorlaton. Meghallotta az élményeim,
> egész családdal együtt visszahívott egy héttel később. Az életgyónást is
> megismételtem. Kaptam tőle hónapokra elegendő exorcizált szentelt vizet,
> csak azt ittam, szentelt sóval főztünk, szentelt olajat ittam és kentem is
> vele magam, de a beteg kenetét is felvettem.
>
> Zsolt atya monda ki először, hogy Isten nem akarja a betegséged, Ő az
> életet akarja. Inkább egy átok vagy a démoni világ okozhatja. Amorth atya,
> a Vatikán ördögűzőjének a könyvét, is érdemes elolvasni. Még csak
> belekezdtem, de erős párhuzamot érzek a megélt dolgok és a könyvben
> olvasottak között.
>
> Ha bármelyik említett tartalomról többet olvasnál és nem találod az
> interneten, bátran írj az említett e-mail címre.
>
> Engedd meg, néhány igét osszak meg Veled zárásul, amiket nap, mint nap
> mormoltam:
>
> „A nyelvnek hatalmában van az élet és halál, amint használja, úgy eszi
> gyümölcsét.” (Péld 18, 21)
>
>
>
> „Ha­nem ho­gyan mond­ja? Kö­zel van hoz­zád a ta­ní­tás, aj­ka­don és
> szí­ved­ben, tud­ni­il­lik a hit ta­ní­tá­sa, amit hir­de­tünk.
>
> Ha te­hát szád­dal val­lod, hogy Jé­zus az Úr, és szí­ved­ben hi­szed,
> hogy Is­ten fel­tá­masz­tot­ta a ha­lál­ból, üd­vö­zülsz.
>
> A szív­be­li hit ugyan­is meg­iga­zu­lás­ra, a száj­jal való meg­val­lás
> pe­dig üd­vös­ség­re szol­gál.” (Róm 10, 8-9)
>
>
>
> „Szo­rult hely­ze­tük­ben az Úrhoz ki­ál­tot­tak, s meg­men­tet­te őket
> min­den fé­lel­mük­től.”(Zsolt107,19- 20)
>
>
>
> „Fiam, ne kés­le­kedj, hogy­ha meg­be­teg­szel, imád­kozz az Úrhoz, és
> meg­gyó­gyít té­ged.
>
> Me­ne­külj a bűn­től, s le­gyen tisz­ta a ke­zed, tisz­títsd meg a szí­ved
> min­den go­nosz­ság­tól.” (Sir 39, 9)
>
>
>
> „A gyó­gyu­lás úgy jön a Ma­gas­ság­be­li­től, mint az aján­dék, amit a
> ki­rály­tól kapsz.” (Sir 39, 10)
>
>
>
> „Mert nem orvosolta őket sem gyógyfű, sem kenőcs, csak a te igéd, Uram,
> amely mindent meggyógyít! (Bölcs 16, 12)
>
>
> *Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké! *
>
> DC:
> Dani
>
> -
> Kedves Testvérek!
>
> Év végi hálaadás a legörömtelibb és legnehezebb pillanat egy ilyen év
> után.
> Én jól vagyok, de sokan mások nincsenek jól. Gyakran megemlékezem egy 13
> éves fiatal lányról, akiért még János atya kért imát májusban.
> Majdnem egy időben kezdődtek meg mindkettőnknek a kezelések. Sorstársamnak
> éreztem, rendszeresen imádkoztam érte, őt már augusztusban magához hívta az
> Úr.
>
> Egy órája pattant ki a fejemből, hogy kiknek még nehezebb. A karácsonyi
> időszak az egészséges és jól kereső emberek tárcáját is megterheli.
>
> Hálaadás közben visszagondoltam a kezelésekre, a kezelések előtti
> időszakra és, hogy kiket ismertem meg. Milyen lenne, ha a jövő héten
> indulna az első kezelésem.
> Ezen az örömteli napon arra gondoltam, hogy januárban szeretnék
> gyűjteni azoknak az betegeknek, akiknek most fog indulni
> a radio-kemoterápiás kezelésük.
>
> Jobb anyagi körülmények között élek, nem távol az intézettől. A kezelések
> előtt szuper egészséges étrendet követtem, ami egy személyre egy átlag
> fizetést is elvisz. Magánúton mentem még egy mri és petCT vizsgálatra is,
> gyorsabban induljon a kezelés. A céges egészségbiztosításom utólag
> térítette, de sokaknak nincsen ilyen biztosítás. Ez vizsgálatok még két
> fizetés ára volt. A vizsgálatokra, konzultációkra, kezelésekre, hónapokon
> keresztül napi szinten bejártam. 2 hónap alatt 4000 km-t tettem bele a
> kocsiba, szerencsére jól fogyasztott az autóm, ami még egy fizetés ára.
> Közben telefonról, laptopról, tudtam dolgozni, nem kellett betegállományba
> mennem, így nem esett ki fizetésem se.
>
> Visszaemlékszem az egyik beteg társamra, 50 körül lehet, van egy két éves
> kislánya. A mindennapos bejárás miatt már 2-3 hónapja betegállományban
> volt, ő nem tudott homeofficeból dolgozni, mert raktáros volt. A felesége
> otthon van a gyerekkel, nem dolgozik. Táppénzen a fizetése töredékét kapta
> meg. Nem volt jól fogyasztó autója, szerencsére a betegszállítóra elő
> tudták jegyezni. Nekem sok hányáscsillapító gyógyszerem megmaradt (nem
> bírtam azokat a gyógyszereket, váltogattuk őket), az utolsó kemoterápián
> találkoztunk, Neki már nem volt pénze a hányáscsillapítót sem kiváltani,
> átadtam neki a megmaradt gyógyszereim. Nem maga miatt aggódott, hanem
> amiatt, hogy mikor lesz már vége, mikor mehet majd vissza dolgozni.
> Megadtam neki a telefonszámom, ha bármi van, csörögjön. Nem csörgött,
> büszkék az ilyen emberek, és akkor sem kérnek, amire szükségük lenne rá.
>
> Akiknek csak most indul a kezelésük, karácsony, szilveszter után, biztos,
> hogy már 4-5 havi fizetésük elment a bejárással - vizsgálatokkal,
> gyógyszerekkel kapcsolatban, amit még egy jobban kereső beteg is megérez.
>
> Arra gondoltam, januárban a kezelésre járó betegeknek szeretném gyűjteni.
> 2024. első négy hetében szerdán-csütörtökön az összegyűlt pénzen
> utalványokat vennék és személyesen adnám át a kezelőkben.
> Az összegyűlt összeghez minden héten 50.000 Ft-ot teszek hozzá a saját
> pénzemből.
>
> Ha bárki szeretne csatlakozni, az alábbi számlaszámra utalhat (közlemény:
> januar):
> 11600006-00000000-80702377
>
> IBAN:
> HU97 1160 0006 0000 0000 8070 2377
>
> Most pattant ki csak a fejemből, gondoltam gyorsan neki is látok a
> megvalósításnak, vesztek már el értékes ötletek, ha túl gondolja az
> ember.:).
> Ha bárki próbálkozott már hasonló dolgokkal és nem úgy sült el, ahogy
> elképzelte vagy van 1-2 jótanácsa van, hogy mire lett volna érdemes
> figyelni, kérem ossza meg velem.
>
> Áldott Békés Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek :).
>
> DC:
> Dani
>
> --

Női Cursillo: 2024. április 4-7.
Férfi Cursillo: 2024. március 21-24.


JELENTKEZÉS ITT:
https://www.tetenyicursillo.hu/#jelentkezes
----------------------------------------------------------------------------

Cursillos szentmise:

2024.01.20. - Tura - Nagyboldogasszony templom - 18:00
-----------------------------------------------------------------------------
-----------------------------------------------------------------------
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240119/ea5f218a/attachment.html>