[Grem] Miért maradok az egyházban?

KEA kea at turul.banki.hu
2024. Feb. 24., Szo, 18:42:05 CET


Miért maradok az egyházban?
Joseph Ratzinger 1971-ben született írásából

Vigilia, 2024.02.20. -- J. Ratzinger
https://www.facebook.com/vigiliaszerkesztoseg


Ma nagyon sokféle és egymásnak sokszor ellentmondó okai lehetnek annak, ha 
valaki nem akar az egyház tagja maradni. Ma már nemcsak olyan emberek érzik úgy, 
hogy kénytelenek hátat fordítani az egyháznak, akik számára már idegenül hat az 
egyház hite, s túlságosan maradinak, túlságosan középkoriasnak, túlságosan 
világ- és életidegennek látják az egyházat, hanem olyanok is, akik szerették az 
egyház történelmi formáját, istentiszteletét, korszerűtlenségét, azt, ahogyan az 
örökkévalóság tükröződik benne. Úgy látják, hogy az egyház lassan elárulja igazi 
lényegét, lassan kiárusítja magát a divat kedvéért, s ezért elveszíti a lelkét: 
éppoly csalódottak, mint a szerelmes, akinek át kell élnie egy nagy szerelem 
elárulását, s komolyan fontolóra veszik, nem kellene-e hátat fordítaniuk az 
egyháznak.

Ugyanakkor annak is nagyon sokrétű (egymással nehezen összeegyeztethető) okai 
lehetnek, ha valaki az egyház tagja akar maradni: nemcsak azok tartoznak hozzá 
továbbra is, akik tántoríthatatlanul hisznek az egyház küldetésében, nem is csak 
azok, akik nem akarják feladni régi, kedves szokásukat (noha már nem igazán 
váltják életre). Ma egészen határozott igénnyel azok is az egyházban maradnak, 
akik egész történelmi valóságát elutasítják, s szenvedélyesen támadják azt, amit 
hivatalos képviselői az egyház lényegi tartalmaként próbálnak meghatározni, vagy 
megőrizni igyekeznek. Jóllehet el akarják söpörni azt, ami korábban az egyház 
lényegét alkotta, és ma is a lényegét képezi, eltökélt szándékuk, hogy nem 
engedik kitessékelni magukat az egyházból, mert csak így tudják azzá alakítani, 
aminek véleményük szerint lennie kell.

Én azért vagyok az egyházban, mert hiszek abban, hogy a „mi egyházunk” mögött 
„Krisztus egyháza” él, éppúgy, mint korábban, és mi nem tudjuk tönkretenni; 
hiszek abban, hogy csak úgy tudok hűséges maradni Krisztushoz, hogy hűséges 
maradok egyházához, amelyet nem hagyok el. Azért vagyok az egyházban, minden 
mindennel dacolva hiszek abban, hogy a mélyben nem a mi egyházunk, hanem 
Krisztus egyháza.

Egészen konkrétan fogalmazva: a benne élő emberek emberi vonásai ellenére az 
egyház adja meg nekünk Jézus Krisztust, s csak az egyház által tudjuk befogadni 
Krisztus élő, hatalommal felruházott, konkrét körülményeim között feladattal 
felruházó és ajándékokban részesítő valóságát. Henri de Lubac a következőképpen 
beszélt erről: „Vajon tudják-e, akik Jézust még elfogadják, de az egyházról 
hallani sem akarnak, hogy végső soron pontosan az egyháznak köszönhetik, hogy 
ismerik Jézust? […] Jézus eleven valóság számunkra. Ám egyházának látható 
folytonossága nélkül micsoda futóhomok temetné maga alá (ha nem is nevét és 
emlékét, de mindenképpen) eleven hatását, evangéliumának erejét és az isteni 
személyébe vetett hitet? Az egyház nélkül Krisztus óhatatlanul elhalványodna, 
szétmorzsolódna, kioltódna. És mi lenne az emberiségből, ha elveszítené 
Krisztust?” Csak az az egészen alapvető felismerés lehet a kiindulópontunk, 
miszerint bármennyi hűtlenség van is az egyházban, bármennyi hűtlenség üti még 
fel a fejét, s bármennyire igaz is, hogy az egyháznak újra és újra Jézus 
Krisztusra tekintve kell mércét szabnia magának, azért még semmiféle ellentét 
nincs Krisztus és az egyház között. Krisztus az egyház jóvoltából őrzi meg 
eleven valóságát a történelmi távolságon túlnyúlva, az egyház jóvoltából szól ma 
hozzánk, van ma velünk, ő, a mester és az úr, a testvérünk, aki testvéri 
egységbe fog minket. Mivel pedig az egyház adja nekünk Jézus Krisztust (és senki 
más), az egyház teszi lehetővé, hogy élő módon jelen legyen a világban, az 
emberek hitében és imádságában mindig újra világra szüli, olyan világosságot, 
olyan támaszt és mértéket ad az emberiségnek, amely nélkül már nem lehetne 
elképzelni. Aki azt akarja, hogy Jézus Krisztus jelen legyen az emberiség 
körében, sohasem az egyház ellenében, hanem magában az egyházban találhatja meg 
jelenlétét.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.


További információk a(z) Grem levelezőlistáról