[Grem] Novák Katalin lemondási nyilatkozatának teljes szövege

[Emoke Greschik]

 Az elmúlt hetek néhány tanulsága – Szabados Ádám teológus gondolatai

*„A felfokozott érzelmi állapot, a társadalomban és az egyházban zajló
tektonikai mozgások repedéseket hoztak létre, amelyeken át a felszínre
törtek a szívben lévő indulatok.” Szabados Ádám teológus, esszéíró
gondolatai az elmúlt hetekben történt látható és láthatatlan eseményekről a
kegyelmi ügy kapcsán. *

https://777blog.hu/2024/02/22/az-elmult-hetek-nehany-tanulsaga-szabados-adam-teologus-gondolatai/

A kegyelmi kérvény körüli drámának még nincs vége, erjedő következményei
hosszú ideig velünk maradnak az egyházban, de a zeniten azt hiszem, már túl
vagyunk, és néhány tanulságot leszűrhetünk az elmúlt hetek vitáiból. Sokan,
sokfélét gondoltunk, a véleményemet én sem hallgattam el, sőt, időnként az
érzéseimet sem. Ahhoz még túl korán van, hogy megfelelően rálássunk a
történtekre, ezért a mostani gondolataim sem végső összegzések, csak
egyfajta pillanatfelvétel. Ahhoz viszont szerintem eleget láttunk már, hogy
őszintén, kritikusan belenézzünk az események tükrébe.

Engem két dolog döbbentett meg leginkább. Az egyik az, hogy ebben a
drámában szinte semmi nem az volt, aminek látszott. Végig az volt a
benyomásom, hogy a leleplezőből csináltak leplezőt, a kegyelmezőt mondták
kegyetlennek, kegyelem alatt folyton az ártatlanságot értették, a prófétai
hang politikai hang volt, az evangéliumi vélemény inkább csak ellenzéki
vélemény, a reformátusok nevében nyilatkozó nem református, a ruhák
megszaggatásának bűnbánata a bűnbánó ruhájának megszaggatása, akik
irgalmasságról beszéltek, irgalmatlanul cselekedtek, akik az áldozatokról
lamentáltak, az áldozatokra hivatkozva áldoztak bűnbakot, a gyermekek
védelmében a gyermekvédelemnek keresztbe fekvők tüntettek azok ellen,
akiknek évek óta épp velük kellett harcolniuk a gyermekekért, a jószándékot
mondták aljasságnak, az aljasságot jószándéknak, a köveket a farizeusokra
dobálták, miközben a kődobálok hálát adtak, hogy nem olyanok, mint a
farizeusok, mások meg virtuális imaszíjaikat megszélesítve a nevükben
kértek bocsánatot. Minderről Pál figyelmeztetése jut eszembe: *„többé ne
legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és
sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az
igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki
a fej, a Krisztus”* (Ef 4,14-15).

A másik nagy tanulság az, hogy ebben a helyzetben mi is megpróbáltattunk.

Ijesztő volt heteken át a kommentfalakra fröccsent szívekbe nézni.

A felfokozott érzelmi állapot, a társadalomban és az egyházban zajló
tektonikai mozgások repedéseket hoztak létre, amelyeken át a felszínre
törtek a szívben lévő indulatok. Számomra ezek a jelzők írják le a
látottakat: rosszindulat, gyűlölet, cinizmus, hiúság, agresszió, félelem,
szorongás, szégyen, kétségbeesés, szomorúság, kegyetlenség, káröröm,
bosszúvágy, irgalmatlanság, ítélet, keserűség, irigység, opportunizmus,
harag. Olvastam gyönyörű megszólalásokat is, de összességében olyan volt,
mintha egy nagy sötét árny telepedett volna fölénk, és hirtelen előkúsztak
volna a fény elől rejtőző, irtózatos bogarak, csúszómászó, rusnya lények, a
sötétség démonai. Erről pedig az Úr Jézus szavai jutottak eszembe: *„Ami az
emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből
jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaság, lopás, gyilkosság,
házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység,
rágalmazás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és
teszik tisztátalanná az embert.”* (Mk 7,20-23)

Számomra az is nyilvánvalóvá vált, hogy még hívő keresztények gondolkodását
is mélyen átjárja a hatalommal kapcsolatos nietzschei, darwini, marxista és
posztmodern cinizmus. Az a hit, hogy akinek hatalma van, az biztosan
elnyomó, és aki felelős pozícióban van, az csak a hatalmat akarja, ezért
küzdeni ellene szinte bármilyen eszközzel igazolható. Való igaz, hogy a
hatalommal sokan, sokszor visszaéltek. Amióta az ember az Istennek való
engedelmesség helyett az autonómiát választotta, könnyen megmámorosodik a
hatalomtól és rosszra is használja. De a Biblia szerint a hatalom mégis
Istentől van, és részben épp azért, hogy megfékezze a gonoszt. Isten ad
fölénk hatalmakat (Róm 13,1-7), ahogy Isten ad apákat, férjeket, felelős
vezetőket is az élet minden területén. Összehasonlíthatatlanul rosszabb az
a világ, ahol nincsen vezetés és nincsen hatalom. De akinek a hatalom *ab
ovo* az elnyomás szinonimája, soha nem fogja érteni sem a Bibliát, sem
annak a motivációit, akinek a hatalom alapvetően mégiscsak szolgálat és
felelősségvállalás, ahogy Jézus is tanította. És ha már bizalmatlanok
vagyunk a hatalommal szemben, a bizalmatlanság éppen akkor különösen
indokolt, amikor valaki abban hisz, hogy minden hatalom pusztán a
hatalomról szól. Az ilyen embernek a lázadásától is óvakodjunk!

Az is fontos tanulsága az elmúlt heteknek, hogy az egyházat nem tudja
megtartani a politika. A politika sem tud a keresztényekre támaszkodni a
romlottság megfékezésében, ha a keresztények a politikától várják a
védelmet, de ennél sokkal rosszabb, hogy maga az egyház inog meg, ha más
alapra épül, mint amire tervezték. *Az Egyháznak a Jézus a fundámentuma,
a szent Igére épült fel lelki temploma*. Isten a dicsőségét nem adja
másnak. Orbán Viktornak sem. Egyetlen támogató kormányzatnak sem.

Az egyház szuverén Ura Krisztus, az Isten Fia.

Csak ő adhat védelmet, igazi védelmet a progresszió démoni erőivel szemben
is. Jézus követői akkor tudnak só és világosság lenni a világban (a
kultúrában is, ahol harc folyik a lelkekért, sőt, még a politikában is,
ahol a poliszról születnek döntések), ha nem a világból valók. Ahogy T. S.
Eliot mondta *A keresztény társadalom eszménye* című lenyűgözően prófétai
esszéjében: az egyház és a világ viszonyában nincs állandó *modus vivendi*.
Az egyház a megingathatatlanabb valóság, ha Jézusra figyel, és csak
megingathatatlanságában képes jól felmérni a világgal való aktuális
viszonyát is. Az egyház fundamentuma Jézus és Isten szent Igéje, ha más
alapra épül, a viharban egyszerűen összedől.

Az elmúlt hetekben súlyos mélységek tárultak fel, sok szív szándéka vált
láthatóvá. Van okunk szégyenkezni. A mindentudó, mindenható Isten őszinte
bűnbánatra hív bennünket. Hiszem, hogy ez lehetőség is egyben valami újra,
valami igazabbra, valami mélyebbre. Valami evangéliumibbra, apostolibbra,
mennyeibbre. Ehhez meg kell aláznunk magunkat. *„Isten előtt a töredelmes
lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg,
Istenem!”* (Zsolt 51,19) Ebben a helyzetben benne van a megtisztulás
ígérete, ha meghalljuk a megtérésre hívó szót és engedünk neki. Kifakadhat
a bűn tályoga és megmosakodhatunk a Megváltó vérében. Ez minden evangéliumi
ébredés alapja. A bűnbánatban és hitben kapaszkodjunk össze, ne a
lázongásban és a keserűségben! A felülről való bölcsesség méltányos és
tiszta. Az Úr Jézus szerint a tiszta szívűek látják meg az Istent (vö. Mt
5,8), és utána azt hiszem, sok mást is.

*Szabados Ádám*


> Vírusmentes.www.avg.com
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_-8433338118897533430_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240222/b808739e/attachment.html>