[Grem] 'Odabent / A gyerekszobában már szörnyek járnak' / Fr. Rivafinoli

[Emoke Greschik]

 „Odabent már szörnyek járnak” – vérfagyasztó, de Nyugaton a gyermekek
szexuális bántalmazásáért bő 50 (!) százalékban kiskorúak felelősek

Ez a félelmetes tény természetesen egyetlen pillanatra sem kisebbíti a
felnőtt elkövetők ocsmány bűnét – ha azonban „csak” a felnőttekre
koncentrálunk, a jelek szerint akár az áldozatok feléről is
megfeledkezhetünk.
2024. február 21. 05:22
https://mandiner.hu/kulfold/2024/02/odabent-mar-szornyek-jarnak-verfagyaszto-de-nyugaton-a-gyermekek-szexualis-bantalmazasaert-bo-50-szazalekban-kiskoruak-felelosek

„*Szigorítja a gyermekvédelmi intézmények vezetőinek kinevezését a kormány*”
– érkezik a hír egyfelől; „*Megduplázzuk a minden gyerek után járó
támogatásokat, így a családi pótlék összegét is*” – ígéri a DK másfelől.
Csak úgy záporoznak a tervek s az elképzelések, miként is lehetne javítani
a gyermekek védelmén, különös tekintettel a szexuális zaklatások
megelőzésére és felderítésére – ami igen pozitív fejlemény, csakhogy fájóan
hiányzik az össznépi ötletelésből egy nem egészen elhanyagolható tényező.

Friss adatok Nagy-Britanniából
<https://www.theguardian.com/society/2024/feb/17/toxic-online-culture-fuelling-rise-in-sexual-assualts-on-children-by-other-children-police-warn>:
Angliában és Walesben 2019 és 2022 között

40 százalékkal lett gyakoribb a kiskorúak által kiskorúak sérelmére
elkövetett szexuális zaklatás, illetve nemi erőszak.

Az iskolákon belül bekövetkezett „incidensek” száma 81 százalékkal nőtt;
csak 2022-ben több mint 2700 ilyen esetet jelentettek – ehhez az ijesztő
tendenciához pedig szakemberek szerint nagyban hozzájárulnak az
okostelefonokon elérhető erőszakos pornográf tartalmak, amelyek annyira
könnyen hozzáférhetőek, hogy a gyerekek számára gyakorlatilag a normál
üzemmódként hatnak.

Mindezek nyomán mostanra arrafelé

a gyermekek szexuális bántalmazásáért 52 százalékban kiskorúak felelősek
<https://www.theguardian.com/society/2024/jan/10/children-now-biggest-perpetrators-of-sexual-abuse-against-children>
,

szemben az egy évtizeddel ezelőtti egyharmados aránnyal.

Ami egyetlen századmásodpercre sem kisebbíti vagy relativizálja a felnőtt
elkövetők még súlyosabb bűnét –

ha azonban „csak” a felnőttekre koncentrálunk, a jelek szerint akár az
áldozatok feléről is megfeledkezhetünk.

Egyidejűleg Belgiumban a vetkőztető alkalmazásokról cikkeznek a lapok
<https://www.brusselstimes.com/929042/no-longer-a-fringe-issue-sextortion-and-deepnudes-widespread-among-belgian-youths>
– az ottani fiatalok közel egytizede készített és akár küldözgetett is már
másokról meztelen fotókat a mesterséges intelligencia segítségével; 14
százalékuk kifejezetten azért, hogy megalázzon valakit, a leggyakoribb
indok azonban a bosszú, illetve a kortársak elismerésének kivívása. Csak
épp az áldozatoknál alakulhatnak ki miatta a legkülönfélébb szindrómák,
egészen az öngyilkossági gondolatokig terjedően (ha a belgiumi arányokat
vesszük alapul, ez Magyarország esetében évfolyamonként nagyjából tízezer
érintettet jelentene) –

miközben egy átlag felnőtt esetleg még hallani se hallott az efféle
„deepnuding” jelenségéről.

Kicsit arrébb, Svájcban
<https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/0044118X231223218> és
Olaszországban
<https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0049089X23000704> friss
tanulmányok mutatnak rá újfent: a 12 éves kor alatti okostelefon-használat
előnyökkel nem jár, cserébe elősegíti a függővé válást, és a későbbiekben
rosszabb iskolai teljesítményt, kevésbé kreatív médiahasználatot, sőt,
silányabb digitális készségeket eredményez.

A nyelvi teszteken „*egyértelmű teljesítménykülönbség tapasztalható*” azok
esetében, akik már tízéves koruk előtt okostelefonhoz jutottak.

Ráadásul minél kevésbé képzettek a szülők, annál inkább hajlamosak jó korán
a csemete kezébe nyomni a mobilt, a belbudai informatikus apukához képest
kevesebb óvintézkedésről gondoskodva szűrőprogramok és egyebek formájában –
ergo ez az egész mánia még a társadalmi egyenlőtlenségeket is növelheti.

Pont az eleve hátrányos helyzetű kislányt találhatja meg a legkönnyebben az
internetes zaklatás,

és pont a könyvespolc nélküli lakásban nevelkedő lurkó bámulhat a
legnagyobb eséllyel (az udvaron offline sertepertélő cserebogarak helyett)
online erőszakot.

De a feministák is riadót fújhatnának: a kutatások rendre azt mutatják,
hogy az okostelefonra való korai rákattanást a lányok mentális egészsége és
intellektuális képességei sínylik meg a legjobban, ami miatt

számos téren bizony még a „nemek közötti szakadék” is szélesedhet.

Katalóniában
<https://www.lasexta.com/programas/salvados/creadores-adolescencia-libre-moviles-tienes-sensacion-que-hemos-claudicado-como-padres_2023121965812453d7b0c300019808e8.html>
ősszel társadalmi mozgalom indult annak érdekében, hogy a lehető legtöbb
családban kapják a gyerekek 16 éves korukban az első okostelefont; ma már
Spanyolország-szerte közel száz helyi szervezetben igyekeznek szülői
összefogással elérni, hogy ne legyen csoportnyomást előidéző norma a kicsik
okostelefonnal történő ellátása. Kapjanak inkább butatelefont és nyomás ki
azzal a grundra – nagyjából ennyiben foglalható össze az innovatív
kezdeményezés.

Márpedig gyanús, hogy mivel egész generációkra kiterjedő problémahalmazról
van szó,

a korábban ébredő országok idővel akár komoly versenyelőnyre is szert
tehetnek:

nem kis fór, ha valamelyik eleve elöregedő társadalomban az a kevéske
fiatal munkaerő (illetve potenciális szülő) legalább nem kényszerül
tömegesen terápiára az intenzív közösségimédia-használattól kialakult
masszív lelki zavarai miatt, ellenben lehetőség szerint talpraesett és
kreatív, kész a huzamos összpontosításra és képes a saját agyában, SD
kártya nélkül eltárolni bizonyos információkat (tényleg nem akarom
kibeszélni a tanítványaimat, de amikor a gimnazista előveszi a mobilt, és
berakja emlékeztetőbe, hogy a következő órára hozzon tollat, az azért
meghökkentő).

Elismerem: máról holnapra nehezen lehetne rendelkezni arról, hogy
családtámogatás és adókedvezmény kizárólag annak a családnak jár, ahol a 16
(jó, legyünk kompromisszumkészek: 14 vagy első körben 12) év alatti
gyerekekre jutó okostelefon-előfizetések száma nulla – de néhány évtizede
még az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy a kocsmában ne lehessen bagózni,
aztán mégis átment a dolog, pedig a tét kisebb volt, mint a felnövekvő
nemzedék lelki egészsége és megfelelő mentális fejlődése.

Az nem érv, hogy igenis időben bele kell tanulni ebbe a világba –

melyik mai negyvenes érzi végzetesen elrontottnak az életét amiatt, hogy
gyerekkorában se az Instával, se a TikTokkal nem bírta agyonütni estéit?

Traumatizált bárkit is, hogy iskola után hazafelé üresen bámult ki a
fejéből a villamoson, ahelyett, hogy a 11 087. szintet tolta volna a Candy
Crush Sagában (szigorúan legfeljebb 17 centire tartva szemeitől a
képernyőt, különben nem az igazi)? Tanulmányokat legalábbis nemigen találni
arról, hogy szélsőséges nehézségeket okozna 16 év felett megtanulni appokat
letölteni. Továbbmegyek: volt szerencsém messzemenően tévé nélküli
háztartásban felnőni, teljesen kimaradva például az akkoriban az
alapműveltség részét képező Dallasból és ezáltal a tízórai szünetekben
tartott közösségi epizódelemzésekből.

Dráma – gondolhatná bárki –, jól kibabráltak a szülei a szerencsétlennel.

Mégis a két egykori alsós Dallas-szakértő cimbora jár most, évtizedekkel
később pszichológushoz, hogy feldolgozza a gyerekkorában tapasztalt érzelmi
elhanyagolást.

Persze az is világos, hogy itt egészen komoly áldozatvállalásra van szükség
felnőtt részről, beleértve azt is, hogy amikor családilag vonatozunk, egyik
szülő se a hírfolyamot böngéssze gyakorlatilag végponttól végpontig (attól
tartván, hogy amennyiben Baracska és Pettend között kibámul az ablakon vagy
fárasztó barkochbázásba kezd a lemenőkkel, akkor aztán végleg elveszíti a
fonalat az aktuális avgyijivkai helyzetet illetően) – tehát igen, itt
muszáj lenne lemondani bizonyos reflexekről.

Ha azonban kimondjuk, hogy a gyermekvédelem az első, akkor bizony a
kényelem legfeljebb a második.

Rémisztőnek hangzik az az influenszeri állítás, hogy „odakint most szörnyek
járnak” (jártak egyébként sajnos húsz, negyven és száz éve is), csakhogy
ennél még drámaibb, hogy ma már odabent, a gyerekszobában (is) járnak a
szörnyek.

Ebből a szempontból akár még kapóra is jöhet a mostani kegyelmi állapot:
így, hogy mindenkiben felizzott a gyermekek iránti féltő aggodalom, talán
cikibb legyinteni, hogy ugyan már, lárifári, telepítsen a szülő egy szűrőt
és tanítsa meg a gyerekét a felelős mobilhasználatra, oszt jónapot.
Luxemburg
<https://lequotidien.lu/a-la-une/luxembourg-un-tiers-des-moins-de-4-ans-deja-connectes/>
igazán jóléti és értelmiségi ország, tele adatvédelmi gurunak is beillő
informatikusokkal és bankárokkal,

ehhez képest a 12–16 év közöttiek közel egyharmada ott is minimum
„időnként” belefut pornóba. Mi lehet akkor mifelénk?

Milliókat adakozni egy egykori áldozatnak, az nagyon elismerésre méltó és
pozitív fejlemény, első lépésnek nem rossz. Az intézményrendszert
átfésülni: egyenesen elengedhetetlen. A gyermekvédelem és a megelőzés
kérdését azonban nagy valószínűséggel az veszi igazán komolyan, aki
emellett a saját hatáskörében (legyen akár szülő, akár influenszer, akár
politikus) kész akár kényelmetlenségek árán is érdemben tenni a gyermekkor
szétokostelefonozása ellen.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240221/f1700689/attachment.html>