[Grem] A vallás... -- Bajcsy-Zsilinszky Endrére emlékezünk

[KEA]

Bajcsy-Zsilinszky Endrére emlékezünk

Zarándoik 2024.12.24. -- Szalay László
https://zarandok.ma/bajcsy-zsilinszky-endrere-emlekezunk/


Nyolcvan ével ezelőtt, 1944. december 24-én, hajnalban végezték ki 
Bajcsy-Zsilinszky Endrét, a huszadik század egyik legnagyobb magyar és 
keresztény politikusát. Szemtanú visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a 
siralomházban a feszület előtt hosszan imádkozott; a bitófa alatt 
elhangzott, utolsó üzenete így szólt:

     „Isten szeme mindent lát!”

A ma nyolcvan éve kivégzett politikus evangélikus volt. Írásai 
bizonyítják, hogy politikai gondolkodását többek között az államalapító 
szent királyunk iránti tisztelet határozta meg; az 1938-as, Budapesten 
megrendezett eucharisztikus kongresszus idején írt nagy cikkében pedig 
nemcsak a pápai delegátust – a későbbi XII. Pius pápát – méltatta, hanem 
a Szentszék kiemelkedő szerepét is a magyar történelemben. 
Bajcsy-Zsilinszky Endre életműve ma is példa lehet minden magyarnak – 
felekezeti különbség nélkül.

A mártírsorsú politikusra egy rövid, érvényéből – így hisszük – ma sem 
vesztett idézettel emlékezünk. Az alábbi szavakat akkor vetette papírra, 
amikor az ország földarabolása, a forradalmi zűrzavar és a kommunista 
terror még eleven seb volt a nemzet életében:

„A vallás az Isten örök teremtő munkájába való szerves bekapcsolódást 
jelent, leborulást, áhítatot, gyermeki alázatot a teremtés mérhetetlen 
gazdagságával, szépségével, jóságával szemben. A vallástalanság a 
természettel szemben való idegenség, elzárkózás, betokozódás. A 
vallásosság egy társadalomban fiatalságot, üdeséget, fejlődésképességet, 
egészséget, alkotó lendületet, optimizmust jelent; a vallástalanság 
elaggást, kiszikkadást, pesszimizmust. Jaj annak a keresztyén népnek, 
mely engedi betömni életének örök forrását, krisztusi hitét és 
vallásosságát, s elfordul egyházától, melyet az ősök verejtékük és vérük 
bőséges hullásával építettek örök időkre szánt terméskövekből. /…./ A 
materializmus csúfos bukása után nem jöhet más az egész művelt világ 
területén, mint a keresztyénség gyógyító, megnyugtató, termékenyítő 
hulláma. /…/ Fel kell építenünk Isten lerombolt templomát az emberek 
szívében, ehhez szívós és önfeláldozó munka kell.”

[Bajcsy-Zsilinszky Endre: Keresztyén renaissance. Evangélikus Élet, 
1921. október 23. 2-3. o.]


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.