[Grem] !!! HELYESBÍTETT színezéssel: Barsi Balázs atya a saját adventi készüléséről

[Emoke Greschik]

 Bocsánat, hogy vasárnap zavarok a javításomma! A helyesbített színezésű
rész nagyított betűmérettel kiemelve alább. Csupa narancssárga helyett
az *'áhítatos
lélekkel*' *világosra *van színezve:

2024. december 17. 17:52

Barsi Balázs
Vasárnap.hu
https://mandiner.hu/belfold/2024/12/oriasi-megujulas-var-a-keresztenysegre

*„– Balázs atyának hogyan telik az adventi időszak? Sok munkával,
feladattal?*

– Igen, *leginkább a beszédekre, előadásokra való készüléssel*, ami
valójában számomra egy nagy lehetőség, mert *mindig azt keresem, hogy nekem
mit mond az evangélium, nem a híveknek. *Az a prédikáció, ahol a pap saját
magának beszél, az lehet a legrosszabb és a legjobb. Mindannyian emberek
vagyunk, ugyanazokkal a kísértésekkel, reményekkel, örömökkel. *Arra
törekszem, hogy engedjem megérinteni a szívem Isten igéjével*. *Ha az
advent – adventus – az eljövetel, akkor készülni is kell rá. *Ez *a *készület
persze nem kényszeríti Istent arra, hogy eljöjjön. Viszont*, ha készületlen
fogadjuk, akkor talán nem tudja azt adni, amit ő akar: vagyis önmagát*. Az
advent és karácsony nagy leckéje az, hogy nem valamit akart adni Isten… *Mi
meg mindig csak valamit kérünk!*

*Mikor kérjük már azt, hogy jöjj el, Uram Jézus, de egészen?*

És* persze, szükségünk van az ajándékaira. Szükségünk van egészségre,
ételre, italra, meleg szobára, testvéri szeretetre. *Mindazonáltal nem
hiszem, hogy Isten tud kisebb szeretettel szeretni, mint azzal a
totálissal, amely a Szentháromságban van. *Ezért Ádámot az ő képére
teremtette, vagyis Jézus Krisztusban teremtette. Az Úr akkor is eljött
volna – a második isteni személy –, ha sose lett volna bűn. Nem igaz, hogy
a bűn hozta világra. Hanem azért jött, hogy segítsen azon, aki kiszakadt
belőle, aki kitépte magát az isteni kegyelemből*, *a Szentháromság
életéből, amelyet a Fiúisten megtestesülésében adott **az embernek*. *Isten
szeretete nem osztható, ő egyedül szeret engem. *Ez olyan nagy
misztérium! Talán
egy családban megtapasztalható hasonló: nagymamát egyszer kérdeztük, hogy
melyikünket szereti legjobban, azt mondta, hogy bármelyik ujját, ha
megvágja, ugyanúgy fáj.* Az Isten szeretete tulajdonképpen nem osztható, a
fiában szeret, de a másikat is! És a szeretet az nemcsak érzelem*, nemcsak
egymás megajándékozása, egymás szolgálata, *hanem a szeretet az Isten
élete, ezért nem is mindig kell érezni azt, hogy én szeretek-e, vagy engem
szeretnek. Mert miénk a kegyelem. A vértanúk mutatják be, hogy nagyobb
szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja barátaiért.
Cseppenként is odaadhatjuk az életünket. A karácsony is erre hív, *mert
hatalmas a készülődés. T*úlságosan is sokat futkosnak a paptestvérek
beleizzadnak, tönkremennek, az asszonyok takarítanak, sütnek-főznek, a
férfiak is teszik a magukét, úgyhogy úgy kifárasztjuk magukat*, *hogy* *ebben
a fáradtságban elveszhet a meghittség, melegség, boldogság. Helyette tüzek
robbannak ki, kis veszekedések a rendházakban, a családokban. Igen, fontos
az ajándék, fontos, hogy minden meglegyen, de hogyha arra megy rá a
hangsúly, akkor kifáradunk*. És nem lehet fokozni.

*A végtelent tudom adni: Isten szeretetével szeretni téged, de az
ajándékokat nem tudom* *fokozni.*

Én is sokaknak adtam mindig ajándékot. Ahogy öregszem, majd megírom nekik,
hogy most már »csak« az imádság marad, de minden nap, értük. Azt hiszem,
hogy ez a csak, ez nem lecsökkentése a karácsonyi ajándékozásnak.

* Személyesen hogyan hangolódik a karácsonyra? Mi az, ami nem a
szerzetestársakkal, nem a hívekkel, nem a beszédekkel, nem a napi
feladatokkal kapcsolatos?*

*– Ez a prédikációra való készület, meg a szentmiséim. Egyre jobban átélem
azt, hogy a készület hiányzik. Sokszor misézek a régi rítusban is a püspök
atya megbízásából. Legutóbb vagy 110 fiatal volt ott, és elővettem az
öltözködési imákat. Amikor a vállamra, fejemre teszem a vállkendőt, az
üdvösség sisakját, akkor fölveszem az albát, hogy **»moss meg engem fehérre
az ártatlan bárány vérével, hogy bár méltatlan vagyok, mégis alkalmas
legyek az üdvözítő szenvedést ünnepelni.«*

*Aztán a cingulust: »övezz át engem az önmegtartóztatás övével, és oltsd ki
bennem a tisztátalanság vágyát!« És a manipulus: a sírás és az örvendezés
jele. És a dicsőség stólája, az utolsó és legnagyobb papi jel.* Ha
börtönben szenvedve kint a Gulágon a keleti pap gyóntatott, akkor legalább
egy madzagot tett a nyakába stóla helyett. *Ajánlom is a kedves
paptestvéreimnek, ne hagyják el a misét. Én nem a híveknek misézek*. *A
híveknek mutatjuk be a pásztorjátékot, meg a híveknek prédikálunk, de én
nem a híveknek misézek. Én Krisztussal az örök Atyának a Szentlélekbe
ajánlom fel, vele együtt, a világ üdvösségét, magát az ártatlan bárányt,
akár ott vannak a hívek, akár nem. *Nem kell okvetlenül a jelenlét*. A
Gulágon hányan vették körül áhítatos lélekkel Olofsson Placid atyát? És az
is mise volt, de még mennyire! Az advent a szentmise és a szentségek
kiszolgáltatása által egy egészen egyéni papi és szerzetesi esemény tud
lenni.* És azért azzal is készülök, hogy mindig van egy kis fenyőfa a
szobámban, azt föl is díszítem. Mindig, mert az otthonira is emlékeztet.
Van lent az ebédlőnkben, bent a templomban, és bekapcsolom mindenképpen azt
a kis plim-plim zenélő képet, ami a szülőfalumból van, ott van benne a
karácsony jelenete, és az játssza a »Stille Nacht«-ot, ami bár nem a világ
legmagasabb liturgikus éneke, de gyönyörű.*”*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241222/a4b6c7a5/attachment.html>