[Grem] nyelvre áldozás

[Gy Greschik]

Kedves Érintettek!

A novemberi szentmise-vita (hogy a mise elsősorban emlékezés vagy éldozat vagy más) vége felé az egyik hozzászólás tartalmazta a következő részletet:

„A nyelvre áldoztatás iszonyúan veszélyes járványügyi szempontból: egyszer -orvos vagyok - direkt számoltam,hányan nyalják meg a pap kezét/ujját anyelvre áldoztatás közben: szomorú lett az eredmény. És ezen az sem segít,ha - jó néhány pap próbálkozott vele - egy kendőt tettek a kelyhet tartó kezükre, és abba törölgették a lenyalt ujjaikat...”

Itt valami nem stimmel.

1. Évtizedekig ministrtáltam.  Összesen mondjuk 10üü misén szolgáltam, ebból mondjuk 5üü alkalommal volt feladatom az áldoztatás segítése is (tartottam a tálcát, figyeltem a hívő pozícióját, kísértem a pap kezének mozdulatait közelről, ügyeltem a főbb részletekre).  Misénként átlag 40 áldozót feltételezve (kora hétköznap kb. 10, vasárnapi misén mondjuk 80-120) összesen 500x40=20.000 (húszezer) szentáldozás közvetlen tanúja és részben felügyelője voltam.  Egyszer sem vettem észre kotaktust az áldozó nyelve és a pap keze/ujja között.

2. Elsőáldozásom óta rengetegszer áldoztam, nem-ministráns hivőként is.  Ezen sok alkalom közül 1 (azaz egy) olyanra emlékszem, amikor a pap keze (ujja?) érintette a nyelvemet.  Jól emlékszem erre, mert annyira szokatlan volt: ilyent sem azelőtt, sem azután soha nem tapasztaltam.

3. A COVID alatt egy atya a pulpitusról elmagyarázta, hogy orvosokkal folytatott konzultásiói alapján (a püspöki utasítás ellenére) nyelvre áldoztat, mert a kézbe áldoztatás járványügyileg veszélyesebb.  Első ok: a hívek keze általában nem tiszta (a legtöbben pl. a mindenhez hozzáérő ruhájukat, a templomi padot, vagy onnak kilépve a szélén a fogódzőt is egymás után végigfogdossák).  Második ok: a pap arra is ki van képezve, hogy kezével ne érintse az áldozó nyelvét.  Ez a papr nyelvre áldoztatott, és a COVID idején ezen túl még minden áldozó után egy kikészített fertőtlenítő kendőbe is beletorölte a kezét.


Egyébként nagyon súlyos érvek vannak a kézbe áldozás (mostani, európai-amerika) formáka ellen szentségi-teológiai és liturgiai vonalon.  Ezen érvek mellett az mellett eltörpül az az „előny”, hogy egyes hívők kényelmesebben érzik magukat akkor, ha a liturgia gesztusai nem a pap és a hívő, vagy Isten és a hívő közti különbségeket, hanem a kettő (pap és a hívő, vagy Isten és a hívő) közti „egyenrangúságot” hangsúlyozzák.

Gyuszi