[Grem] Pszichiáter prof., az MTA doktora a transzszexualitás egyik leggyakoribb okáról és a valós tudományos eredmények transzaktivisták általi meghamisításáról

[Emoke Greschik]

 Lerántja a leplet az orvosprofesszor a transzszexualitás egyik
leggyakoribb okáról

Tényleg törölni kell kutatási eredményeket a közbeszédből csupán azért,
mert a transzjogi aktivisták és a transzok számára ezen kutatások nem
kívánatosak?
https://mandiner.hu/kulfold/2024/08/lerantja-a-leplet-az-orvosprofesszor-a-transzszexualitas-egyik-leggyakoribb-okarol

Tényi Tamás

Az autogünefília azt a perverz szexuális fantázia/vágy keltette izgalmat
jelenti, hogy egy férfi a női  nemhez tartozónak képzeli magát.
Heteroszexuális férfiak esetében azonban ez nem csak a transzvesztitizmus
(női ruhába öltözés) klinikai képében jelenik meg, hanem az elmúlt két
évtizedben férfiak esetében ez a leggyakoribb motivációs háttere a nemi
átalakító műtéteknek Észak-Amerikában és Nyugat-Európában. Bár az
autogünefília jelenségét már a XX. század első felének pszichiátriája is
ismerte, ez a perverzió (a mai pszichiátriai terminológia szerint
parafília) az 1980-as évektől egy kanadai szexológus, Ray Blanchard
kutatásai során került előtérbe.

A jelenleg uralkodó felfogással szemben – miszerint a
transzszexuális/transzgender férfiak esetében *„férfi testben egy női agy
él csapdába ejtve”* – Ray Blanchard, majd később Michael Bailey amerikai
szexológus vizsgálatai pontosan mutattak rá, hogy a
transzszexuális/transzgender férfiak esetében valójában egészen másról van
szó.

A férfi transzszexuálisok egy része ugyanis vagy meleg férfi, akik túlzott
nőiességük miatt nem vonzóak a többi meleg férfi számára, így a „nővé
alakulás” lehetőség számukra a vágyott homoszexuális kapcsolatok
kialakítására.

 A transzszexuális/transzgender férfiak egy másik csoportját viszont azon
heteroszexuális férfiak képezik, akiknek a parafíliája/perverziója az, hogy
szexuális izgalmat jelent számukra a fantázia, hogy a másik nemhez
tartoznak, azaz ahogy a görög terminus is utal rá, *„önmagukhoz nőként
vonzódnak”*. Ez a fantázia attól, hogy egy férfit a női ruha viselése izgat
fel (transzvesztita magatartás), odáig is terjedhet, hogy a női testben
történő létezés vált ki benne izgalmat, amely kimenetele a
transzszexuális/transzgender identitással történő azonosulás és a nemváltó
eljárások követelése lehet.

A fent röviden ismertetett klinikai kutatások azonban sajnos komoly
ellenállást váltottak ki a transzjogokért erőszakosan küzdő aktivisták
körében, Bailey 2003-ban megjelent *The Man Who Would Be Queen: The Science
of Gender-Bending and Transsexualism*
<https://en.wikipedia.org/wiki/The_Man_Who_Would_Be_Queen> (A férfi, aki
királynő lenne: A nemhajlítás és transzszexualizmus tudománya) című könyvét
nemcsak kritika és megkérdőjelezés kísérte, de a professzort megpróbálták
eltávolítani a Northwestern Egyetemről, családját zaklatták, szakértelmét
megkérdőjelezték.

Ideológiai alapokról követve a jelenleg uralkodó genderpropagandára
jellemző hangvételt, számos akadémikus, kutató és klinikus foglalt úgy
állást, hogy ezen fontos kutatási eredményeket, amelyek a férfi
transzszexualizmusra és az autogünefíliára vonatkoznak,  törölni kell a
tudományos és a hétköznapi közbeszédből csupán azért, mert a transzjogokért
küzdő aktivisták és a transzszexuális/transzgender személyek számára ezen
kutatások nem kívánatos minősítést nyertek.

Az itt vázolt jelenség igen szomorú és aggasztó, hisz ezen klinikai és
kutatási eredmények ismeretének tükrében számos férfitársunk kaphatna
korrekt diagnózist és pszichiátriai-pszichoterápiás segítséget, mielőtt egy
fel nem ismert jelenség következtében, felesleges és veszélyes nemátalakító
beavatkozások elszenvedőjévé és későbbi megpróbáltatások elviselőjévé válna.

*A **szerző* <https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A9nyi_Tam%C3%A1s>*
pszichiáter, egyetemi tanár, az MTA doktora*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240815/045ee95b/attachment.html>