[Grem] A neo liberálisok fél évszázada félreértelmezik Darwint – és ennek hozzánk, magyarokhoz is köze van

[KEA]

A neo­liberálisok fél évszázada félreértelmezik Darwint – és ennek 
hozzánk, magyarokhoz is köze van

Mandiner, 2024.08.12. -- Böszörményi-Nagy Gergely
https://mandiner.hu/kultura/2024/08/a-kozosseg-mint-elo-szervezet


A kíméletlen versenyre épülő társadalom neoliberális találmány. Az 
evolúció során azok a közösségek válnak sikeressé, amelyek tagjai 
képesek ellenállni az énközpontúságnak, és egyetlen nagy szervezetként 
tekintenek magukra, tökélyre fejlesztve az együttműködés kultúráját.


Nonkonform című könyvemmel számos kisebb és nagyobb közösségbe 
eljutottam egy-egy emlékezetes beszélgetésre. A kötetben kifejtett 
„ellentmondásos” ideák közül talán egyről sem kaptam annyi olvasói 
kérdést, mint az együttműködés és a verseny viszonyáról: arról, hogy a 
kooperációs képesség legalább olyan fontos feltétele a sikernek, mint az 
egymás legyőzésére irányuló ambíció. A könyvben két egészen eltérő 
szerző gondolataiból merítek. A technológus Peter Thiel szerint a 
túlzásba vitt verseny tönkreteszi a vállalkozók mentális egészségét, és 
a versenytársakra fókuszálás elveszi az időt és az energiát az 
innovációtól. Az erdész Suzanne Simard arra hívja fel a figyelmet, hogy 
az erdő fái egymást táplálják (idősebb a fiatalt, egészséges a beteget) 
azért, hogy mint nagy közös szervezet túléljenek.
Fotó: Brain Bar

Miért ismétlem el e helyütt mindezt? Azért, mert a neo­liberális 
közgazdaságtan az utóbbi ötven évben – szándékosan vagy puszta 
dilettantizmusból – alapvetően félreértelmezte Charles Darwin 
evolúcióról tett állításait, és az egyének közötti versengés mint a 
modern élet egyetlen elképzelhető „operációs rendszere” világszerte a 
mindennapok axiómájává vált.

Bár a bolygó hétköznapjai a 2020-as évtizedben egyre inkább egymás 
leigázásáról szólnak, állításomat, miszerint az együttműködés legalább 
ennyire fontos és természetes része kell hogy legyen az életünknek, 
fenntartom. Legújabb szövetségesem Jonathan Silvertown, az Edinburgh-i 
Egyetem evolúciósbiológia-professzora, a Skóciai Botanikai Társaság 
elnöke, a Selfish Genes to Social Beings – A Cooperative History of Life 
(az önző génektől a társas lényekig – az élet kooperatív története) című 
új könyv szerzője. A kötet nem más, mint a földi élet történetének 
feldolgozása – ezúttal kifejezetten az együttműködés különféle 
mintázatain keresztül. Mi köze mindennek hozzánk, magyarokhoz? Ez is 
kiderül.

Silvertown szerint a természetben szinte megszámlálhatatlanul sokféle 
modelljét és módszerét leljük a kooperációnak, a sejtek közötti 
együttműködéstől a nagy számosságú populációk egyes tagjainak 
összefogásán át a különböző fajok közösen végzett tevékenységeiig (elég 
csak a nyári kertben felbukkanó beporzókra gondolnunk). Szerzőnk szerint 
valójában minden hosszú távon sikeres életforma titka a hatékony 
együttműködésre való törekvésben és képességben rejlik – a mások 
erőfeszítéseit meglovagoló evolúciós „csalók”, emberi fogalommal élve az 
individualisták a látszat ellenére csak ritkán és rövid távon 
eredményesek. Az evolúció s vele a történelem ura nem a „mindenki 
mindenki ellen” elve, hanem azok bölcsessége – legyenek méhek vagy 
emberek –, akik saját közösségükre mint egyetlen nagy élő szervezetre 
tekintenek. A minden individuumra kiterjedő közös stratégiai célok, a 
közös szabályok, a közös identitás és a belső munkamegosztásról hozott 
egyértelmű döntések éppen úgy evolúciós szükségszerűségek, mint a 
versengés egészséges korlátok közé szorítása és a csalók elszigetelése. 
Hiszen ahogy Silvertown a Star Wars eposzi történetével példálózva 
rámutat, a csalókon akkor is felül kell kerekedni, ha valamilyen trükk 
segítségével éppen képesek dominálni a kultúrát.

Csalók vagy együttműködők? Így is lehet – és kell – nézni a 
közösségünket és a világot.

Jonathan Silvertown: From Selfish Genes to Social Beings – A Cooperative 
History of Life. Oxford University Press, 2024

A szerző a Brain Bar Jövőfesztivál alapítója.