[Grem] Egyperces néma felállást, bitte schön, Németországért!

[KEA]

Egyperces néma felállást, bitte schön, Németországért!

Másokat a koffeinmérgezés tart ébren éjjel, engem a német gazdaság horrorisztikus számai.


Mandiner, 2024.04.28. -- Kohán Mátyás
https://mandiner.hu/kulfold/2024/04/egyperces-nema-felallast-bitte-schon-nemetorszagert


Sokan hisznek a szuverén gazdaságpolitikában. Ó, be szép is az! Saját valuta, nemzeti tulajdon, magyar földbe magyar 
répát, minden időben Tisza cipőben, hagyd a Samsungot, kisfiam, van otthon Videoton.

Egy a gond: a mi méretosztályunkban nem nagyon van ilyen. Dönthetünk persze alacsonyabb vagy magasabb foglalkoztatás, 
feszesebb vagy merevebb munkaerőpiac között, csalogathatunk ide nagy sikerrel külföldi beruházásokat, dolgozhatunk 
erőnek erejével azon, hogy legyen végre magyar tőkésosztály erős vállalatokkal, melyek kifektetni, külpiacot szerezni, 
profitot hazahozni is képesek.

Tud dolgokat valamelyest elszúrni vagy jól csinálni egy kis ország saját gazdaságpolitikája. De a nagy ügyek sajnos nem 
itthon dőlnek el.

Mondok egy apró példát: a magyar forint (román lej, török líra, cseh korona) létének legfőbb értelme elvben az, hogy a 
magyar alapkamat szintje, ezáltal a hitelezés növekedést serkentő ösztönzésének vagy inflációt csökkentő fékezésének 
mértéke mindig pont a magyar gazdaságnak megfelelő legyen. Ez az elmélet.

A gyakorlat meg az, hogy az infláció leküzdése után már növekedni kívánó magyar gazdaságban a kutyának sem kell 7,75 
százalékos alapkamat,

ahogy a lengyel gazdaság is megköszönné az 5,75 százaléknál alacsonyabbat. Hitelezni és növekedni kellene most, nem 
fékezni – ezt igényelné a Magyarország. Csakhogy a jegybank nem teheti meg, hogy ennél lejjebb menjen: az amerikai Fed 
5,5 százalék kamatot tart, mert a Bidenék helikopterpénzeivel túlfűtött amerikai gazdaságnak hűtésre van szüksége, s az 
a kis jegybank, amely a Fedhez képest nem ad kamatprémiumot, azt kockáztatja, hogy devizáját a magas amerikai kamattal 
erősen tartott dollár agyonveri.

Magyarországon ma azért van 7,75 százalékos kamat, mert az amerikai gazdaság magas kamatot igényel, és annak ellenére, 
hogy a magyar meg nem – miközben az MNB Magyarország jegybankja, nem Amerikáé.

Ez azonban édesmindegy, mert ha a saját szükségleteinkhez igazítjuk a kamatot, összeomlik a forint. Ennyit tehát a híres 
monetáris szuverenitásról – és ezzel mindenki küzd, akinek saját pénze van.

Valami hasonló van az iparban: egy Magyarországhoz hasonló, exportorientált, kis, nyitott gazdaságban mi csábíthatunk be 
annyi külföldi tőkét és önthetünk a magyar kkv-kra annyi támogatást, amennyit akarunk – ha a legfőbb exportpiacok 
gyengélkednek, nincs mit tenni. Akkor nem lesz növekedés. És itt érünk el Németországhoz.

Németország gazdasági kilátásai sírnivalóak.

Az IMF idénre a tavalyi recesszió után 0,2 százalék növekedést vár, az öt legnagyobb német gazdaságkutató intézet, a 
berlini, az esseni, a hallei, a kieli és a müncheni meg betonkemény 0,1-et. Azaz elég egy apróbb világgazdasági baleset, 
egy felvont kínai szemöldök, egy közepesen gyenge gázárrobanás vagy egy brilliáns ötlet a Zöldektől, és recesszió lesz 
megint. Nem győzöm hangsúlyozni: recessziós veszély fenyeget az első számú exportpiacunkon.

De vannak még számaim – miközben mi Magyarországon azon kesergünk, hogy az elmúlt bő tíz év bődületes 
foglalkoztatás-növekedése, korábban segélyen eltartott, alacsony képzettségű emberek munkaerőpiaci belépése közben 
évente mindössze 1 százaléknyi termelékenység-növekedést tudott átlagosan a magyar gazdaság, Németországban ez a szám 
0,3 százalék volt a 2012-2022 között eltelt tíz évben. A világ legnagyobb állami befektetési alapja, a norvég 
nyugdíjalap 1,6 billió dollár fölött diszponáló vezére, Nicolai Tangen nemrég a Financial Timesnak jelentette be, hogy 
egyre kevesebb értelme van Európában befektetni, inkább Amerikába viszi a pénzt, abban van a vitamin. Mi ugyanis lusták 
volnánk állítólag, meg jövőképtelenek.

Ami egy tragédia. Másokat a koffeinmérgezés tart ébren éjjel, engem a német gazdaság horrorisztikus számai.

Úgy tűnik, Magyarországon sem mindenki érti az összefüggést a német gazdaság egyre nyilvánvalóbb hanyatlása és a saját 
sorsunk között. Mintha nem lenne világos, hogy akkor, amikor a magyar jobboldal a bruttó 1,7 milliós átlagkeresetet 
produkáló német gazdaságért aggódik, az nem terelés az itthoni gazdasági nehézségekről, és nem is valamiféle 
Nyugat-ellenes propaganda. Nem – a német gazdaság jövője azért ekkora téma nekünk, mert a gazdaságunk jelenlegi 
szerkezete mellett a magyar (szlovák, cseh) felzárkózás múlik rajta.

Ahhoz, hogy egy átlagos magyar bruttó egymilliót keressen, jelen állás szerint csak a német gazdaság magához térésén 
keresztül vezet út.

Ha ez nem jön össze, nem lesz közép-európai felzárkózás. Gyors legalábbis bizonyosan nem.

Egyperces néma felállást kérnék tehát, bitte schön, Németországért. Elemi érdekünk, hogy az Angela Merkel alatt 
tisztességgel szuperáló német gazdaságot szétverő habeckes-habókos kommunista banda mielőbb a politika nagy 
komposztálójába távozzék. És szintén elemi érdekünk az is, hogy elkezdjünk minél inkább leválni róluk.

Nem bízhatunk ugyanis többé abban, hogy partnereink hosszú távon racionálisak maradnak, vagy hogy az őrület nem éri el 
lassan-lassan a gazdaságpolitikát.

Nyitni kell keletre, délre, nyugatra; exportpiacokat szerezni Kínában és Közép-Ázsiában, keresztülverni az Európai 
Bizottság kétoldali klíma- és gendervakságban szenvedő kereskedelempolitikai főtárgyalóin az EU-Mercosur kereskedelmi 
megállapodást, és rendbetenni az amerikai gazdasági kapcsolatokat is, amint befut egy olyan adminisztráció, amely lesz 
szíves tulajdon szövetségesei szétlövésétől eltekinteni. Ha az idei 2,5 százalékos növekedési terv ilyen 
minősíthetetlenül gyenge német gazdasági teljesítmény mellett is sikerül, az jelezni fogja: jó úton vagyunk. A hazánk 
számára elérhető legjobbon. Ezt dobta a gép.


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.