[Grem] Béke poraidra, korrupció! / Kohán M.

[Emoke Greschik]

 Béke poraidra, korrupció! Itt az ideje, hogy a történelem szemétdomjára
kerülj!
https://mandiner.hu/kulfold/2024/04/beke-poraidra-korrupcio

*A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a
magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.*
2024. április 26. 05:36
Kohán Mátyás <https://mandiner.hu/szerzo/kohan-matyas>

Amikor a magyarok 2022-ben kormányváltás helyett kormányt erősítettek,
kinyílott a temetőkapu. Amikor a törökök újraválasztották Recep Tayyip
Erdoğant, megkerestetett a kis ásó. Amikor a lengyelek kormányt váltottak,
megásatott a gödör. Amikor a szlovákok visszaszavazták Robert Ficót,
megrendeltetett a koporsó. Most pedig, amikor a horvátok múlt szerdán Zoran
Milanović köztársasági elnök alkotmány körüli kaszkadőrmutatványai ellenére
is elég világosan újraválasztották Andrej Plenković jobbközép pártját, azt
hiszem, ideje belehelyezni az elhunytat:

a korrupciós tematikát a közép- és kelet-európai demokráciákban.
Mert az bizony menthetetlenül elhunyt. Nincs többé. Közép-Európa két
legfontosabb közelmúltbeli kormányváltásában, a lengyelben és a szlovákban
egészen pontosan semmilyen szerepet nem játszott. Donald Tusk ügyek mentén
összerakott egy választói koalíciót az abortuszpárti nőktől a gazdák egyik
felén át a városi liberálisokig, s ezzel verte le az Európai Bizottság
pénzügyi zsarolása ellen esetlenül védekező, Jog és Igazságosság vezette
kormányoldalt. Szlovákiában pedig a korrupcióellenes liberális
csodadoktorok kaotikus instabilitását megelégelve visszahívták a
kormányozni tudó szociáldemokratákat, és
fütyültek azokra a korrupciós vádakra, melyek miatt Ficónak 2018-ban
távoznia kellett.

Azokon a helyeken pedig, ahol nem történt váltás, az ellenzék végig a
korrupcióval hadonászott. Márki-Zay Péter „ezeréves történelmünk
legkorruptabb kormányának leváltását” ígérte; a legutóbbi török
elnökjelölt, Kemal Kılıçdaroğlu arra panaszkodott, hogy Erdoğan hivatali
ideje alatt „nemzeti sporttá” vált a korrupció; Milanović szerint pedig
Plenković körül „masszív lopás” megy, sosem loptak még annyit
Horvátországban, mint alattuk. Aztán négy demokratikus választáson döntött
a nép, és az állítólagosan korrupt gengszterek leverték a kihívókat, mint a
botot.

Minden bizonnyal nem azért tettek így a választók, mert szeretnék a lopást,

vagy mert megalapozatlannak tartottak volna minden olyan vádat, amelyet az
ellenzék a kormányukra szórt. Hanem mert nem ez érdekelte őket sem pró, sem
kontra. Nem a közelebbről nem definiált, vizek felett lebegő „korrupciót”
látták személyes és országkénti boldogulásuk szempontjából a legfontosabb
tényezőnek.

Meg nem nevezendő bécsi fejlesztéspolitika-professzorom minden félév első
óráján széttárja a kezét, és megkérdezi: „Mi az a korrupció?” Nem
véletlenül.

Aki a világ fejletlen országainak fejlődési lehetőségeit kutatja,
óhatatlanul kiszúrja a szemét egy nagy probléma: míg Afrika és
Latin-Amerika szegénységét rutin­szerűen a helyi elitek korrupciójával
magyarázzák, addig a világ sikeresen fejlődő vagy éppen magasan fejlett
országai között is számos „korrupt” van a szívességek és ajándékok olajozta
Kínától a nepotista arab államokon vagy épp a törzsiségnek fontos szerepet
szánó Kazahsztánon át a pártos konszernek uralta Auszt­riáig. Továbbmegyek:
a masszív olajvagyonnal bíró országok közül Venezuela, Angola és
Szaúd-Arábia mindegyike „korrupt” a maga módján. Előbbi kettő mégis földi
pokol, utóbbi népe dúskál a javakban. Miért?

Azért, mert a „korrupció” intellektuálisan végtelenül igénytelen s a
kifejezőképtelenségig tág fogalom. Jelent mindent és semmit, egy nagy
csalamádé az egész

az egyszeri rendőrjárőr csúszópénzétől a köz­beszerzések lezsírozásán meg
az intézmények politikai befolyásoltságán át a nagyvállalatok és oligarchák
törvényhozásra gyakorolt befolyásáig. Pedig ezeknek mind-mind merőben
eltérő hatásuk van az ország életére: van olyan korrupció, amely megbénítja
a gazdaságot, van olyan, amely a jó ízlésen kívül másnak nem árt, és olyan
is van, amiből az ország gazdasága még hasznot is tud húzni –

például abból, ha egy ország közbeszerzésein hallgatólagosan előnyt
élveznek a hazai cégek.

S a folytonos korrupciós károgás elfedi azokat a nemzet- és világgazdaság
struktúrájából adódó tényezőket, amelyek a „korrupcióval” ellentétben
tényleg országokat tesznek koldussá vagy királlyá.

A korrupciót mint kampánytémát szoros egymás­utánban utasították vissza a
magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok; minél régebb
óta vagyunk demokrácia, annál kevésbé működik. Ez már akár elég is lehetne
ahhoz, hogy mifelénk is odakerüljön, ahová való:

a politikatörténet szemétdombjára.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240426/62022fc5/attachment.html>