[Grem] ...az Európai Parlament független-objektív számadatai...

[KEA]

Magyar Péter úr és EP-listás társai, most tessenek megkapaszkodni: az Európai 
Parlament független-objektív számadatai következnek!

„Tóniék” belenyúltak volna az Európai Parlament megbízásából készített 
felmérésbe? Aligha.


Mandiner, 2024.04.21. -- Francesca Rivafinoli
https://mandiner.hu/belfold/2024/04/magyar-peter-ur-es-ep-listas-tarsai-most-tessenek-megkapaszkodni-az-europai-parlament-fuggetlen-objektiv-szamadatai-kovetkeznek


A beszélő személye nem is annyira lényeg, hanem inkább maga a jelenség. Hogy 
ettől nem bírunk szabadulni.

„[Brüsszelből való] hazatérésünkkor egyre nyilvánvalóbbá vált számomra az, (…) 
hogy mennyire nagy a szakadék a társadalomban, és különösen mennyire nagy a 
szakadék Nyugat-Európa és Magyarország között, és egyre inkább leszakadunk még a 
saját régiónktól is” –


mondja bemutatkozó videójában a TISZA Párt egyik legmagasabbra sorolt jelöltje.

Fura ez.

Bármit gondoljon is az ember egy politikai erőről és különösen annak 
vezetőjéről, a vérfrissítés mégiscsak klassz dolog, így hát hatalmába keríthet 
minket az őszinte kíváncsiság. Jön egy sor tanult, világlátott értelmiségi, és 
kap pár percet, hogy megkötések nélkül kifejtse önálló gondolatait Európáról – 
ez azért elég kényelmes ziccer, élhet hát a remény, hogy kap is valamit a néző.

Erre érkezik egy (nem bántásiból, de) dobrevi lamentálásra hajazó sablonszöveg a 
bezzegnyugatról és a mögötte kullogó, ám egyre reménytelenebbül lemaradó és tán 
már Romániának is csupán a távolodó hátát bámuló Magyarországról.

Nyilván szubjektív, de bevallom: Nyugatról hazaköltözött és oda rendszeresen 
visszajáró, emellett Európa eldugottabb, turisták által nemigen látogatott 
vidékein immár évtizedek óta mászkáló polgárként engem az elmúlt 6-8 évben a 
lemaradottság és a szégyen érzése egyszer sem a brüsszeli metróban vagy valamely 
belső-portugál kistelepülésen kerített hatalmába, hanem például némelyik borsodi 
faluban, ahol restelkedve kellett megállapítanom, hogy a porták rendezettebbek 
és muskátlisabbak, mint a mi budai elitkörnyékünkön. Hogy lám,


kevés pénzből mit ki lehet hozni, ha nem a csodavárás és a másikra mutogatás 
megy, hanem nekilát a család kapálni.

Tény, hogy az egy főre jutó GDP-t tekintve Észak-Magyarország és az Észak-Alföld 
(néhány román és lengyel térséggel együtt) a legszegényebb uniós régiók közé 
tartozik, ez azonban nem mostanában alakult így – 2010-ben a leggyengébb belga 
régió egy főre jutó GDP-je 3,6-szorosa volt az észak-magyarországinak, 2022-ben 
két és félszerese. A különbség továbbra is vitathatatlanul impozáns; növekvő 
leszakadást azonban aligha mutatnak a számok.

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya a 
brüsszeli régióban 38 százalék, ezzel EU-szerte az egyik legmagasabb; 
Észak-Magyarországra 25, Budapestre 13,8 százalékot ír az Eurostat.

Ez már önmagában elárul egyet s mást a társadalmi egyenlőtlenség egyes 
térségeken belüli mértékéről – de nézzünk néhány ennél is frissebb adatot.

A most közzétett legújabb, február–márciusi uniós „Eurobarométer” felmérésből 
egyebek mellett kiderül:

az elmúlt egy évben a magyarok 81 százalékának soha vagy szinte soha nem okozott 
gondot, hogy a hó végén befizesse a számláit; az uniós átlag 63 százalék (a 
belga arány ennél kicsit rosszabb).

A magyarok így egy hajszállal csúsztak le a dobogóról a dánok, a svédek és a 
hollandok mögött. Az agyonirigyelt románok a maguk 41 százalékával a bolgárokkal 
vannak egy szinten, de még így is előzik a portugálokat és pláne a görögöket, 
akiknek mindössze egyötöde nem számolt be nehézségekről a számlák rendezése terén.

Azt akarom ezzel mondani, hogy jobban élünk, mint a luxemburgiak és az 
osztrákok? Természetesen semmi esetre sem; de hogy a számok némileg árnyalják a 
közkedvelt fekete-fehér képet, az talán belátható.

Belgiumban 11 százalék nyilatkozta azt, hogy a legtöbbször probléma számára a 
csekkek összegének kinyögése, Magyarországon 3 százalék.

„Tóniék” belenyúltak volna az Európai Parlament megbízásából készített 
felmérésbe? Aligha.

De volt egy olyan kérdés is, hogy miként alakult a megkérdezettek életszínvonala 
a válságokkal teli elmúlt öt évben.

A magyaroknak 37 százaléka állította, hogy sajnos csökkent – ez nyolc 
százalékponttal kedvezőbb az uniós átlagnál.

A belgák fele, a franciák bő kétharmada számolt be életszínvonal-romlásról; ami 
megint csak nem jelenti azt, hogy felülmúlhatatlanul látványos lenne a 
kiegyenlítődés az országaink között (különösen, mivel a magyar megkérdezettek 
csupán 3 százaléka büszkélkedett kifejezett javulással),

de hogy növekvő szakadék sem rajzolódik ki a számokból, az is bizonyos.

(Romániában egyébként 46 százalék érzékelt romlást azon évek alatt, amikor mi 
periodikusan le lettünk sajnálva, amiért kevesebbet fogyasztunk, mint ők.)

És bár joggal tolulhatna fel minden ellenzékiből egy hangos naugye annak láttán, 
hogy a megkérdezett magyarok csupán 29 százaléka szerint mennek most 
összességében a jó irányba a dolgok az országban, 62 százalék szerint pedig nem 
– valójában ez a borúlátás nagyjából megfelel a többi tagállam átlagának.

A franciáknak egyenesen 76 százaléka véli úgy, hogy rossz felé tartanak, a 
svédeknek 68 százaléka, de még a hollandoknál is 60 százalék.

Ettől még itt sincs ok a kényelmes hátradőlésre – de arra sincs, hogy fokozódó 
leszakadást vizionálva epedve vágyjunk követni Nyugat-Európát.

Végezetül pedig, ha már a felmérést az Európai Parlament készíttette, ne menjünk 
el azon kérdés mellett se, hogy ki mennyire van megelégedve hazájában a 
demokrácia működésével. A belgáknál pazar a helyzet, ott 68 százalék elégedett, 
míg a magyar megkérdezetteknek csupán 47 százaléka – amin önmagában még nem 
kellene csodálkoznunk egy „hibrid választási autokráciában”, ha jól követem az 
aktuális terminus technicust.

Csakhogy ez pontosan ugyanakkora mértékű elégedetlenség, mint amilyet 
Macronéknál és Spanyolországban találtak mérni, ráadásul gyakorlatilag a 
középmezőnyt jelenti:

nyolc országban érzik a polgárok ennél is gyatrábbnak a demokráciát (Románia, 
Görögország és Horvátország fej-fej mellett zárja a sort 39 százalékos 
elégedettséggel).

Amelyik párt esetleg innoválni is szeretne a bezzegromániázáshoz és a 
bezzegnyugatozáshoz képest, az már izzíthatja is a billentyűzetét, hogy a 
választások után

az Európai Parlamentbe kerülvén mielőbb megfelelő szövegű állásfoglalásokban 
koppintson mindazon országok fejére, ahol ilyen szinten silány a helyzet.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.