[Grem] Rogán Antalnak ezt az alkut ajánlották fel, de Orbánnak is személyesen ott kellene lennie - Propeller

[KEA]

> Én úgy érzem az igazság nem létszám függő.Tehát ha sokan is vannak egy  
> megmozduláson az még nem jelent semmit.Kérdés mennyi embert lehet megvezetni 
> ,félrevezetni ,befolyásolni

Az igaz, hogy az igazság nem létszámfüggő. Viszont az ún. demokráciában a 
létszám számít, tíz analfabéta szesztestvér leszavazza a kilenc akadémikust.

> Másik dolog :Engem nagyon zavar ez a karrier.Ez az ember egyik percről a másikra 
> lett aktív,eddig minden politika csinálónak kellett azért néhány honap,vagy év 
> ,hogy a nagy politika színterére lépjen.Magyar Péter ,hogy lett ez alól 
> kivétel!?Én nem tudom igazolni ,de ilyen lendületet csak az tud  produkálni,aki 
> mögött tapasztalt csapat áll! Magyarországon van ilyen társulat?

A jelek szerint van ilyen társulat, amely beállt a fickó mögé. És hát, ugye, az 
igazi üzlet abban van, ha Bornemissza Gergelynek és Jumurdzsáknak ugyanonnan jön...

> Végezetül  több  mint kétezer évvel ezelőtt is volt egy gyűlés ahol sokan voltak 
> és Barabást a bűnözőt engedték  szabadon és a békesség fejedelmét :Jézust 
> ítélték  halálra!
BARABBÁS

A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen 
megindult az úton. Kétoldalt feketén füstölögtek a romok. Lent, a kiszáradt árok 
fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás 
nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé.

Megállt előtte, és csendesen így szólt:

- Itt vagyok.

Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett.

- Rabbi! Rabbi! - zokogott.

És a mester szelíden folytatta:

- Ne sírj. Állj fel, és jöjj velem. Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza 
elé, és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s 
akikkel ezt mívelte Barabbás.

A nyomorult pedig feltápászkodott, és az ő öltönyét megragadta.

- Mester! - kiáltott elfulladva és könnyek között - ó, mester, jövök! Mondd meg, 
hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!

- Semmit - mondta ő szelíden -, csak azt, amit három nap előtt kellett volna 
mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon, és megkérdezett titeket: "Kit 
engedjek hát el közülök, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?"

- Ó, én bolond - kiáltott a nyomorult, fejét öklével verve -, ó, én bolond, aki 
Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!

- Jól van - folytatta szelíden a mester -, most hát jöjj velem Pilátus háza elé, 
ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, 
kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből: "a názáretit!", mintha azt kiáltanád: 
"Az életemet!"

Az pedig követte őt.

És találának útközben másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát és 
feleségét és gyermekét, és szemeit kiszúratta.

És ő homlokát érinté csendesen kezével, és így szólt:

- Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, 
kiáltsad: "a názáretit!", mintha azt kiáltanád: "A házamat! a gyermekemet! a 
szemem világát!"

Az pedig felzokogott, és követte őt.

És találtak még másikat is, kinek kezei és lábai kötéllel voltak összekötve és 
nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le 
Barabbás, tetvek és csúszómászók közé. És odament hozzá, és megoldotta 
kötelékeit, és így szólt:

- Ismerlek téged. Te költő voltál, aki a lélek, rajongó repülését hirdetted. 
Jöjj velem, és amikor intek, kiáltsd: "a názáretit!", mintha ezt kiáltanád: "A 
szabadságot! a léleknek és gondolatnak szabadságát!"

Az pedig megcsókolta az ő saruját, és csak a szemével könyörgött, mert a szája 
még tele volt sárral.

És így mentek tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos 
csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön 
zokogva verte mellét, és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: "a 
názáretit!", mintha azt kiáltanák: "Békesség! békesség! békesség e földön!"

Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé.

Pilátus a tornácon ült, és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. 
Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz borokat ittak és drága ételeket ettek 
aranyedények fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított.

A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult, és 
felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett:

- A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus. Törvény és szokás, hogy húsvétkor 
egyikét az elítélteknek elbocsássad, úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást 
kívánta, s engem megfeszítettek - de vissza kellett térnem halottaimból, mert 
láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte 
Barabbást, és most új törvényt akar - kérdezd meg őket újból, amint az 
törvénykönyveinkben meg vagyon írva.

Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, s kiállván a tornác szélére, 
csodálkozva nézett végig a sokaságon, és szólt:

- Hát kit bocsássak el mármost, Barabbást vagy a názáretit?

És ekkor ő intett nekik.

És ekkor zúgás támadt, mint a mennydörgés zengett fel a sokaság. És a sokaság 
ezt kiáltotta: "Barabbást!"

És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik azt kiáltotta: "A 
názáretit!"

A mester pedig halovány lett, és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön 
megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti 
homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő 
arcába, véres szemei hunyorogtak, és szájából bűzös lé szivárgott, és torkából 
úgy bömbölt rekedten: "Barabbás!", mintha azt hörögné: "Halál! halál! halál!"

Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit, és mondá neki: "Te látod!..."

Ő pedig bólintott fejével, és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit 
a hóhér felé, hogy kötözze meg.

(Karinthy Frigyes)

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.