[Grem] 'Most vagy soha!' c. film (folyt.)

[Emoke Greschik]

Kedves Lista!

Még mielőtt Gábor újra írna, kiküldöm L. Simon László a Nemzeti Múzeum volt
főigazgatója véleményét a filmről.
l. alább
https://index.hu/kultur/2024/03/17/l-simon-laszlo-nemzeti-muzem-volt-igazgato-most-vagy-soha-rakay-philip/

L. Simon László Facebook-posztban fejtette ki a véleményét. Mint írta,
szombaton megnézte a filmet, de előtte szándékosan nem olvasott el egyetlen
kritikát sem:

Egyaránt meg akartam kímélni magamat a politikai indíttatású
gyalázkodásoktól és a túlzó felmagasztalásoktól. Aztán éjszaka sok dolgon
átrágtam magamat, mert kíváncsi voltam, kinek és miben találkozik a
véleménye az enyémmel  -– írta.

Minden az elvárásokon múlik

„Összességében az a kérdés, ki milyen elvárásokkal ült be a moziba. Egy
nagy történelmi pannóra számított? Egy Petőfi egész életét végigkísérő
életrajzi drámára (én mondjuk szívesen megnéztem volna egy ilyen opuszt
is), avagy fordulatokban bővelkedő kalandfilmre? Aki ez utóbbira készült,
egyáltalán nem csalódott, főleg, ha látta a Szente Vajk által írt és
rendezett vígjátékokat a Játékszínben” – írta L. Simon.

Igen, tudom, ez más világ, mint Sára Sándoré
<https://dex.hu/x.php?id=index_kultur_cikklink&url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Fkultur%2Fcinematrix%2F2023%2F03%2F03%2Fhadik-sara-sandor-monthy-phyton-film-szikora-janos-molnar-aron-reviczky-gabor-kritika%2F>
vagy Várkonyi Zoltáné, de nem lehet azt mondani, hogy illegitim lenne. S
persze az is szembetűnő, hogy akik az egekbe menesztették a Kincsem
<https://dex.hu/x.php?id=index_kultur_cikklink&url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Fkultur%2Fcinematrix%2F2018%2F01%2F29%2Ffilmek_2017_mozi_magyarorszag_bevetel_box_office_izles%2F>et,
azok most éppen azért marasztalják el a Most vagy soha! alkotóit, amiért az
előbbit dicsérték – tette hozzá.

„Az előre tudható volt, hogy itt nem egy mély lélektani drámát fogunk
látni, s nem is egy hiteles történelmi vázlatot. Én szívesen megnéztem
volna az utóbbit, de nem ezt ígérték a stáblistán társ-forgatókönyvíróként
is szereplő kreatív producerek. Nincs igaza tehát Stumpf Andrásnak [a
Válasz Online filmkritikáját jegyző újságíró – a szerk.] abban, hogy a film
elején látható mondat eleve értelmetlen (»Ahogy történt és ahogy
történhetett volna«), ugyanis egyszerre meg lehet mutatni egy filmben azt
is, ahogy történt, vagy azt, ahogy történhetett volna. Ez az a hollywoodi
recept, ami ugyan tőlem távol áll, de régóta legitim a filmes világban” –
vélekedett L. Simon László.

Hozzátette azt is, hogy „a történelmi regények vagy a játékfilmek egy jó
részére jellemző, hogy olyan fikciós elemeket alkalmaznak a valós
történelmi események ábrázolása közben, amelyek a mű egészének történeti
hitelességét nem kezdik ki.

Például senki sem kiált történelemhamisítást az Egri csillagok olvasásakor
a való életben sosem létezett Cecey Éva szerepeltetése miatt

– fogalmazott, de hozzátette azt is, hogy Ridley Scott tavalyi filmjében
<https://dex.hu/x.php?id=index_kultur_cikklink&url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Fvelemeny%2F2023%2F12%2F07%2Fnapoleon-film-magyaroroszag-polgari-attitud%2F>
például már „kissé zavarta”, ahogy Napóleon végignézte Marie Antoinette
1793-as kivégzését, „hiszen a valóságban nem volt ott, de el tudom fogadni,
hogy a hitelesség érzésének a megteremtése miatt a rendező felülírja a
tényeket, mintsem törődve a történelmi hűséggel
<https://dex.hu/x.php?id=index_kultur_cikklink&url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Fkultur%2F2023%2F12%2F07%2Fnapoleon-film-tortenelem-jozefina-ridley-scott-franciaorszag%2F>”
(bár azt már soknak tartja, ha egy kora középkori angol királynőt vagy
főnemest afroamerikai színész játszik).

„Tehát pusztán azon érdemes vitatkozni, hogy a Most vagy soha! című filmet
akciódús kalandfilmmé tevő fiktív betétek kikezdik-e a mű egészének
történeti hitelességét. Volt olyan elem, ami nekem is sok volt, például
Landerer nyomdájának felgyújtása, abba viszont teljesen fölösleges
belekötni, hogy Petőfi nem március 14-én, hanem március 13-án írta a
Nemzeti dalt. Ha szőrözni akarnánk, akkor azt is kiemelhetnénk, hogy a
Nemzeti Múzeum előtt 1848-ban nem lengtek császári zászlók” – tette hozzá
L. Simon László, majd megjegyezte,

Szendrey Júlia Lara Croftot megszégyenítő záró akciójelenete – amelyben az
amerikai klisék receptjének megfelelően egy jót bunyózik a nála jóval
erősebb Farkaschsal, és megmenti férjét az orvlövész gyilkossági
kísérletétől – nem azért volt fölösleges, mert történelmileg hiteltelen,
hanem mert ez a jelenet annak a rendezői-produceri ígéretnek sem felelt
meg, hogy így is történhetett volna. Ha ilyen akciófilmes túlzások
nincsenek a filmben, az előnyére vált volna.

Most akkor milyen film ez?

„Összességében egy nagyszerű képi világgal rendelkező (kiváló díszletek,
remek, korhű jelmezek, hiteles kellékek, fantasztikus digitális utómunka),
szépen fényképezett, jól vágott, lendületes akciófilmet láthattunk, benne
remek színészi teljesítményekkel. Kiemelhető a nagyszerű Horváth Lajos Ottó
Farkasch szerepében. Reméljük, mihamarabb meggyógyul,
<https://dex.hu/x.php?id=index_kultur_cikklink&url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Fkultur%2F2024%2F03%2F07%2Fhorvath-lajos-otto-baleset-televizios-interju-nemzeti-szinhaz-szasz-julia%2F>
s újra láthatjuk például a Valerij Fokin rendezésében színpadra vitt Rex
című darabban a Nemzeti Színházban, amelyben szintén ő viszi a prímet” –
írta a volt főigazgató.

Hozzátette, „a Most vagy soha! több fiatal színész tehetségére is
ráirányíthatja a figyelmet: Koltai-Nagy Balázs Jókai, Bordás Roland
Bulyovszky, Fehér Tibor Vasvári szerepében remekel. S Vasvári esetében
nevetséges az a kritika, hogy egy nőcsábász ficsúr figurájára egyszerűsítik
le, egy ilyen film nem alkalmas arra, hogy a márciusi ifjak ismert
tagjainak részletes jellemrajzát adja”. Mint írta, a Petőfit játszó
Berettyán Nándor neki csalódás volt, ahogy Mosolygó Sára is „haloványnak
tűnt Szendrey Júlia szerepében”, de ezt kompenzálta, hogy a tapasztaltabbak
– mint Jászberényi Gábor, Lukács Sándor vagy Nagy Sándor – profi alakítást
nyújtottak.

Amivel viszont komoly bajom van, az a videójátékok világát megidéző
filmzene. A rövid főtémát végtelenszer halljuk a film során, a végére olyan
érzésem volt, mint amikor a banki ügyintéző kapcsolására várva a telefonban
újra és újra meghallgatom az egyre idegesítőbb, a várakozás hosszúságára
figyelmeztető zenei betétet. Túl hangos, s a drámai hangulat fokozása
érdekében szinte végig ránk erőszakolják, pedig a csend néha jobban illik a
feszültséghez (amikor a kés megáll a levegőben, akkor nem üvölthet a zene).
A kevesebb itt is több lett volna

– írta L. Simon, majd azzal zárta posztját, hogy „végül azt üzenjük minden
huhogónak: ez nem egy kurzusfilm, nem egy aktuálpolitikai üzeneteket sután
megjelenítő alkotás, hanem egy akciódús játékfilm, ami egy lehetséges
interpretációja az 1848. március 15-i eseményeknek. S ha összehasonlítjuk a
közelmúltban elkészült másik magyar történelmi kalandfilmmel, a Hadikkal,
nem is kérdéses, a Most vagy soha! sokkal jobb lett Szikora János
félresiklott alkotásánál”.

Érdemes tehát értelmes és értékes vitát folytatni a filmről, de csak a
megtekintése után. Én bízom benne, hogy minél több fiatal is megnézi, s
azon is elgondolkodnak, hogy a hazával szemben kötelességünk is van, s ha
szükséges, bátran cselekedni, küzdeni, sőt harcolni is kell

– írta posztja végén L. Simon László.




<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240405/6967d50b/attachment.html>