[Grem] Szept. 16. Szt. Kornél pápa és Szt. Ciprián püsp. vértanúk (3. sz.) ünnepe

[Emoke Greschik]

 Szent Kornél pápa és Szent Ciprián püspök vértanúk
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2015. szeptember 16., szerda
| 15:50
https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-kornel-papa-es-szent-ciprian-puspok-vertanuk-emleknapja


Szent Kornélra és Szent Cipriánra, a 3. század vértanúira emlékezünk
liturgikus emléknapjukon, szeptember 16-án.

*A 3. század elején a keresztények aránylag nyugodt körülmények között
élhettek mindaddig, amíg váratlanul ki nem tört a Decius-féle üldözés.
Fábián pápa vértanúsága után csak egy év elteltével került sor az új pápa
megválasztására, 251-ben.*

*Kornél pápa nehéz örökséget vett át*. *Ráadásul Novatianus személyében
ellenpápa lépett föl* *vele** szemben*.* Róma város hívő népe* *is
megoszlott, az ellentétet az a kérdés okozta, hogy az üldözés során
hittagadóvá lett * *keresztények** visszafogadhatók-e. Kornél úgy
gondolkodott, hogy a bűnbánók előtt meg kell nyitni az egyház kapuját.** A
pápa zsinatot hívott össze a kérdés tisztázására, és amikor Novatianus
makacsul ragaszkodott merev álláspontjához, kiközösítették*.

*Kornél gyakran váltott levelet Karthágó püspökével, Cipriánnal, aki igen
tisztelte a pápát. A ránk maradt levelekből látható, mennyire aggódtak
mindketten az egyház egységéért.* *A pápának azonban nem állt sok idő
rendelkezésére*: *a Gallus császár alatt ismét föllángoló üldözésben
elfogták, és Centumcellae-be (ma: Civitá Vecchiába) száműzték, aho*l *253.
szeptember 14-én vagy 15-én meghalt. A többi vértanú pápa mellé temették a
Callixtus-katakombába.*

.....

* * *

*Ciprián püspök az ősegyház azon kevés szentje közé tartozik, akikről
részletes életrajzi adatok maradtak ránk. Isten nehéz időben választotta ki
az észak-afrikai egyház vezetőjének.*

*Előkelő karthagói családból származott, s kiváló neveltetést kapott*. *
Tanulmányai végeztével mint ügyvéd és a retorika tanára kezdett dolgozni
szülővárosában.* *Caecilius nevű pap barátja hatására lett hívő,
valószínűleg 246 húsvétján keresztelkedett meg.*

*Megtérését Ciprián kezdettől fogva igen komoly vette. Még katekumen volt,
amikor letette a tisztasági fogadalmat; vagyona jelentős részét eladta és
szétosztotta a szegények között. Ezen kívül lemondott a pogány szerzők
olvasásáról, és kizárólag a Szentírás tanulmányozásának szentelte idejét. *Az
egykor híres rétor buzgósága nem maradt véka alá rejtett világosság: *a
hívők fölfigyeltek rá, és Donatus püspök hamarosan pappá szentelte*.*
248-ban, Donatus halála után pedig – minden tiltakozása ellenére –
megválasztották a város püspökének. Mivel Karthagó akkor Észak-Afrika
egyházi központja volt, Ciprián nemcsak a város püspöke, hanem a közel
százötven tagot számláló afrikai püspökkollégium feje is lett.*

*Épp miután átvette a püspökséget*, *kezdetét vette a Decius-féle
üldözés.* *250-ben
a császár rendeletet bocsátott ki, mely szerint a provinciák helytartóinak
kényszeríteniük kellett a keresztényeket, hogy áldozatot mutassanak be a
császári állam pogány isteneinek. Aki a megszabott határidőig ezt nem tette
meg, azt bebörtönözték, és kegyetlenül megkínozták.*

*Ciprián úgy érezte, nem szabad magára hagynia nyáját hirtelen
vértanúságával, ezért elhagyta a várost, és egy éven át rejtőzött a
környéken, s onnan irányította híveit.* *Az üldözés következtében a hívők
sorai valóban megritkultak: egy részük életét adta a hitéért, mások hűséges
hitvallóként állták a kínzásokat, de sokan voltak olyanok is, akik
megrettentek a rájuk váró szenvedésektől, és bemutatták a kötelező
áldozatot.*

*A hitüket* *megtagadók* *visszafogadása** később komoly kérdés elé
állította **az egyházat*. *Ciprián e visszatérőknek komoly vezeklést rótt
ki engesztelésül és hitük erősítésére*. *Azonban ellenpüspökök léptek fel:
Fortunatus és Maximus*. *Ciprián eleinte türelemmel és szeretettel próbálta
ellenfeleit meggyőzni*, *de erőszakosságukkal szemben nem jutott semmire.
Ekkor **zsinatot hívott össze, és kiközösítette** őket*. *Ugyanezen a
zsinaton úgy határoztak, hogy a hittagadók, amennyiben újabb üldözés törne
ki vagy életveszélybe kerülnek, akkor is megáldozhatnak, azaz
visszatérhetnek az egyház közösségébe, ha addig nem telt volna le a
kiszabott vezeklési idő. Ezzel Ciprián a sokat vitatott kérdést az
irgalmasság útjára terelte.*

*Amikor Gallus császár 252-ben újabb üldöző rendeletet adott ki, **Ciprián
egy afrikai zsinat nevében kinyilvánította, hogy a hittagadók vezeklési
ideje befejeződött**. Ismét fölvehetők az eucharisztikus közösségbe, hogy
„a következő harcra jól fölkészülhessenek, erőt meríthessenek Krisztus
testéből és véréből.* *Mert hogyan kívánhatnánk, hogy igyanak az Úr
szenvedésének kelyhéből, ha megtagadnánk tőlük azt a jogot, hogy részük
lehessen az Úr kelyhéből az Egyházban?” *(57. levél).

*Ciprián mindezekről a nehézségekről értesítette Kornél pápát, aki nagy
egyetértést tanúsított a kérdéses ügyekben.*

*De unitate Ecclesiae (Az Egyház egységéről) című értekezése mutatja, hogy
Cipriánt mennyire áthatotta az egyház egységének hite és féltése. Egyéb
írásaiban is a jó pásztor beszél, akinek legnagyobb gondja a nyáj egysége
és belső békéje.*

*Ám azok az évek, amelyekben ezen a belső egységen munkálkodhatott, gyorsan
elmúltak. 257-ben Valerianus császár újabb üldözési hullámot indított el.
Ciprián az elsők között volt, akiket 257. augusztus 30-án Aspasius Paternus
prokonzul elé állítottak, aki a püspököt száműzetésre ítélte, és egy távoli
kisvárost, Curubist jelölte ki számára tartózkodási helyül.*

*Száműzetése helyén* *Ciprián töretlen erővel folytatta munkáját, mígnem
egy álomból tudomására jutott, hogy Krisztus vértanújává kell lennie.* *
Így írt erről*: *„Már lefeküdtem, de egészen még nem aludtam el, amikor
megjelent előttem egy rendkívül magas ifjú. Úgy jött felém, mintha a bírói
széken ülő helytartó elé akarna vezetni. Mikor odaértünk a bíró elé, az
íróvesszővel fölírta egy táblára az ítéletemet, anélkül, hogy bármit
kérdezett volna tőlem. Az ifjú, aki közben a bíró háta mögé került,
beletekintett az írásba, és jellel tudtomra adta, mi áll benne: a kezét
kinyújtotta, és olyan mozdulatot tett, mint amikor karddal sújtanak le
valakire. Én csak néhány napot kértem, hogy dolgaimat elrendezhessem. Ekkor
a bíró ismét írt valamit a táblára, és az ifjú jelezte nekem, hogy kérésem
teljesült.”*

*258 nyarán Valerianus ismételten kiadta a keresztényüldöző rendeletet,
sőt, súlyosbított rajta. Hamarosan letartóztatták Cipriánt**. 258.
szeptember 14-én elítélték.* *A jelen levő keresztények, akik
végighallgatták a pert, fölkiáltottak: „Vele együtt akarunk meghalni!”
Tömeg kísérte Cipriánt a vesztőhelyre, ahol lefejezték pontosan egy évvel
az álom után.*

*Cipriánt Kornél pápával együtt már a 4. század közepén ünnepelték Rómában.
Emléknapjukat IX. Gergely pápa helyezte át szeptember 16-ára a Szent
Kereszt fölmagasztalása és Kisboldogasszony oktávája miatt.*

Forrás
Diós István: *A szentek élete*

Magyar Kurir

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230916/db46adb0/attachment.html>