[Grem] A klímakatasztrófa és a Nap - téved az IPCC?

[KEA]

On 10/15/23 4:46 PM, Emoke Greschik wrote:
> 
>   A klímakatasztrófa és a Nap - téved az IPCC?
> 
> 2023. október 15., 08:00
> https://koponyeg.hu/hireso/a-klimakatasztrofa-es-a-nap-teved-az-ipcc?utm_source=link&utm_medium=referral&utm_campaign=sms


Tudományháborúk

Magyar Hírlap, 2023.09.27. -- Szarka László Csaba
geofizikus-mérnök, az MTA rendes tagja
https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20230927-tudomanyhaboruk


Immár két éve, hogy egy hetven oldalas, huszonhárom szerzős tudományos 
publikáció (Connolly et al. 2021, RAA) a Kormányközi Éghajlatváltozási Testület 
(IPCC) bizonyosságával szemben azt állapította meg, hogy a jelenkori 
felmelegedésről nem tudható, mi az oka. Pedig a kutatók ugyanazt a statisztikai 
módszert alkalmazták, amit az IPCC. Mégis úgy találták, hogy az az 
IPCC-következtetés, miszerint a felmelegedésért egyértelműen az ember lenne 
felelős: elhamarkodott.

Az ellentmondásra az a magyarázat, hogy 1850-ig visszamenően sem a hőmérséklet, 
sem az úgynevezett teljes napbesugárzás menetét nem ismerjük pontosan. (És 
nagyon sok egyebet sem.) Ilyen körülmények között a különféle adatok 
statisztikai összevetéséből levonható következtetés erősen függ attól, hogy a 
hőmérséklet és a napsugárzás (Total Solar Irradiance, TSI) lehetséges menetét 
leíró különféle változatok közül éppen melyiket választjuk. Az IPCC – miután 
véleményvezérei a nagy változékonyságú TSI-idősorokat lépésről-lépésre 
kiszorították a lehetséges variánsok közül – csak egyféle napsugárzási idősort 
tart elfogadhatónak: azt, aminek csakugyan semmi köze nincs az összes 
meteorológiai állomásból számított hőmérséklet menetéhez. Ha azonban valamelyik 
nagy változékonyságú TSI-idősort vesszük elő (amelyeket indoklás nélkül 
süllyesztettek el), sokkal árnyaltabb kép alakul ki. És ha a meteorológiai 
állomások közül elhagyjuk azokat, amelyeknek a környezete idővel elvárosiasodott 
(és a hőmérséklet emiatt tényleg határozottan emelkedik), a TSI szemmel 
láthatóan hasonlítani fog a „csak vidéki” állomások hőmérsékletének hullámzó 
menetéhez. A „csak vidéki” hőmérsékletmenet tehát „csak természeti” okokkal is 
magyarázható. A Connolly et al. (2021, RAA) által elvégzett elemzés lényegi 
mondanivalója: a jelenkori felmelegedés oka nem állapítható meg egyértelműen. A 
The Epoch Times (a negyedik legnagyobb példányszámú amerikai napilap) e cikket 
2021 augusztusában az IPCC WG1 AR6 (a klímaváltozás tudományos alapjaival 
foglalkozó IPCC munkacsoport által kiadott 6. jelentés) alternatívájának 
tartotta. (A tanulmányt azóta ötvenötezerszer töltötték le a folyóirat 
webhelyéről.) A „veszélyes” nézet efféle terjedését látva az újságcikket egy 
úgynevezett tényellenőrző csoport („Climate Feedback”) hamisnak nyilvánította 
(mert nekik nem tetszett); a tanulmányt pedig nem csak a folyóirat lapjain 
támadták meg (ott ugyanis a vita természetes), hanem egy – önmagát „reális 
klímatudománynak” feltüntető – honlapon, a RealClimate.org-on is.

A nemzetközi kutatócsoportnak 2023 augusztusában két újabb publikációt sikerült 
megjelentetnie: egy viszontválaszt a vitákban felmerült kérdésekre (Connolly et 
al. 2023, RAA) és egy minden igényt kielégítő részletességű statisztikai 
elemzést (Soon et al. 2023, Climate). Mindkét tanulmány megerősítette a 2021-es 
következtetéseket, erőteljesen hangsúlyozva a természet elfogulatlan 
megismerésének a fontosságát.

A vezető szerzők kutatóhelye (CERES-Science) e két tanulmány megjelenését 
szeptember 1-én sajtóközleményben tette közzé. Dr. Gavin Schmidt, a NASA egyik 
befolyásos intézetének (GISS) igazgatója – nem mellékesen a RealClimate.org 
társ-működtetője – a Soon et al. (2023) cikket és a szerzőket szeptember 6-án 
blogbejegyzésben igyekezett lejáratni. Szeptember 9-én a vezető szerzők (Willie 
Soon és Ronan Connolly) viszontválaszt tettek közzé, de a támadások nem álltak 
le. Erre Willie Soon szeptember 18-án újabb, megsemmisítő erejű közleményt adott 
ki, ugyancsak a CERES-Science honlapján, „A RealClimate.org által a munkánk 
lejáratása és cenzúrázása céljából szervezett dezinformációs kampány” címmel. 
Kérdés, hogy eljut-e a kutatókhoz. Dr. Schmidt célja ugyanis pontosan az, hogy 
minél többeket távol tartson az eredeti tanulmányok elolvasásától. A nagy 
hatalmú véleményvezér nem válogat az eszközökben. Ez onnan is látható, hogy a 
Climate című tudományos folyóirat főszerkesztője – amerikai állami alkalmazott 
kutató – twitter (X) üzenetben furcsállja, hogy Gavin Schmidt az amerikai 
információs törvénnyel (a FOIA-val) fenyegetőzve követeli tőle a szerzőkkel 
folytatott levélváltások kiadását. Sőt, az a feltételezés sem alap nélküli, hogy 
valójában éppen Dr. Schmidték uszították rá a vezető szerzőkre az egyik neves 
hírügynökség „tényellenőrző” csoportjának újságíróját. Az újságíró szakmai 
tisztességén múlik, hogy rájön-e: megvezették.

A megfigyelési adatok és azok bizonytalanságának egyértelműsítése elsőrendű 
tudományos érdek. Ami a TSI-t illeti, sokkal több és jobb műholdas mérésre lenne 
szükség. A hőmérsékletméréstől pedig elvárható, hogy az „odakinti” hőmérsékletet 
ne „idebenn” mérjék. Manapság ugyanis a hőmérsékleti adatok túlnyomó része 
városi hősziget-jelenséggel érintett területekről származik: az összes állomás 
több mint 75 százaléka elvárosiasodott környezetben található, miközben a 
városias (és emiatt valóban melegedő) területek a kontinensek felszínének csak 
körülbelül 2 százalékát jelentik. Ez annyit jelent, hogy a hőmérsékleti adatok 
háromnegyede a földfelszín elenyésző részére vonatkozik, arra „reprezentatív”. A 
jelenleg alkalmazott korrekciós eljárások pedig lényegében nem tesznek egyebet, 
mint a városok által szennyezett hőmérsékleti adatokat szétkenik a vidékiek 
között. Ennyit arról a tudományháborús (de legalábbis krimibe illő) 
esettanulmányról, amit meglehetősen közelről – társszerzőként – ismerek.

A nyár folyamán a Klímaintelligencia Alapítvány (Climate Intelligence, Clintel, 
egy holland geofizikus akadémikus által vezetett testület) udvarias levélben 
kérte az IPCC újonnan megválasztott elnökét, hogy az értékelő jelentésük 
összefoglalójából világgá kürtölt valótlanságokat (a „klímavészhelyzet”-et és 
hasonlókat) vonassa vissza. Steve Koonin nehézion-fizikus kifejezetten az IPCC 
munkaanyagai és a végső összefoglalók közötti ordító ellentmondásokat 
pellengérezi ki. (Unsettled – magyarul: Tisztázatlan – című könyve a hírek 
szerint rövidesen idehaza is megjelenik.) Egy Nobel-díjas fizikus (John Clauser, 
az egyik 2022-es kitüntetett, a Clintel „Nincs klímavészhelyzet!” című 
kiáltványának immár második Nobel-díjas aláírója) kevésbé finoman fogalmazott: 
az IPCC-t a világ legmegbízhatatlanabb információforrásának nevezte. Érdekes, 
ezekről az a friss eseményekről és megnyilvánulásokról a sajtóban nemigen lehet 
hallani.

Arról sem, hogy az Európai Fizikai Társulat folyóiratában 2022 elején megjelent 
tanulmányt (Alimonti et al. 2022, EPJ Plus) a szerkesztőség – egy úgynevezett 
tényellenőrző újságíró (ügynök?) aknamunkájának hatására – 2023 nyarán 
visszavonta. A tudománytörténetben példátlan esetről van szó, ami alkalmas a 
kutatók megfélemlítésére! A cikk ugyanis azt bizonyítja, hogy a szélsőséges 
meteorológiai események száma az elmúlt évtizedek során nem nőtt. (2022. március 
11-én többek között e cikkről is írtam a Magyar Hírlapban.)

Patrick Brown klímakutató esete pedig egyenesen az úgynevezett tudományháborút 
(Science War) idézi. A tudományháborút az 1990-es években az posztmodernnek 
nevezett tudomány felbukkanása robbantotta ki. A „posztmodernek” az olyasféle 
fogalmakat, mint például a gravitáció, kutatói összeesküvés szüleményének 
tartották. Ujjongtak örömükben, amikor Social Text című folyóiratukba egy 
tekintélyes fizikus (Alan Sokal) benyújtotta „A határok átlépése: a 
kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé” című kéziratát, és nyomban 
lehozták azt. Igen ám, de Sokal egyidejűleg közzétette, hogy cikkét 
véletlenszám-generátorral írta, és ha megjelentetik, akkor az a posztmodernek 
teljes lebukását jelenti.

Most, három évtizeddel később „csak” annyi történt, hogy egy tanulmány (Brown et 
al. 2023, Nature) megjelenését követően a vezető szerző több blogbejegyzésben és 
interjúban elmondta, hogy a cikkben tudatosan mellébeszélt. Nem hazudott, csak 
nem mondta el a teljes igazságot. Arról írt, hogy a klímaváltozásnak „van 
hatása” a futótüzek alakulására, de hallgatott a futótüzeket sokkal 
jelentősebben befolyásoló egyéb hatótényezőkről. Egyszerűen azért, mert különben 
a kéziratát nem fogadták volna el.

Mindezt nem öncélúan tette, hanem abból a célból, hogy rámutasson a 
sikerorientált publikálás rákfenéjére. Arra, hogy miközben a kutatók számára 
rendkívül fontos, hogy minél nagyobb presztízsű folyóiratokban publikáljanak, a 
befolyásos folyóiratok szerkesztői inkorrekt elvárásokat támasztanak. A 
klímaváltozásról például olyan tanulmányokat akarnak, amelyek igazolják az 
Egyedül Üdvözítő Narratívát. Ahhoz, hogy a kéziratot könnyen elfogadják, Brown 
szerint a szerzőknek a következő receptet kell követniük: (1) minden más 
tényezőtől elszigetelve koncentrálni az éghajlatváltozás hatására, (2) hallgatni 
a legkézenfekvőbb megelőzési eljárásokról, (3) összpontosítani a leglátványosabb 
mutatókra, (4) évszázados léptékű pánikot kelteni (a múltra és/vagy félelmetes 
klímaforgatókönyvekre kivetítve). A racionális elemzés kifejezetten 
ellenjavallt, hiszen a tényleges tényezők bevonása csökkenti az éghajlatváltozás 
hatásának számított nagyságát, következésképpen gyengíti az 
üvegházgázkibocsátás-csökkentés iránti elkötelezettséget. A hatás frenetikus: 
sokan engednek a finom terelgetésnek (ki hogy), és tény, hogy tömegével, sőt 
egymással versengve születnek mindenféle Cassandra-jóslatok.

A különbség a harminc évvel ezelőtti és a mostani helyzet között annyi, hogy 
Sokal a posztmoderneket valóban kigúnyolta, a mai helyzet pedig egy cseppet sem 
nevetséges. Patrick Brown a világszerte bevett publikációs gyakorlatot buktatta le.


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.