[Grem] Segítségkérés

[Gy Greschik]

Kedves zoltán! (... és Gyuri és Feri?)

Utánajártatok, hogy az illető „megérdemli-e” a segítséget?

A kétely azért merült föl bennem, mert a kevéske megadott paraméter pont egy olyan esetet juttatott eszembe, ahol az illetőt pont nem volna szabad segíteni.  Az eset a viszonylag közvetlen ismeretségi körömben történt, úgyhogy a részletekről első kézből vannak információim:

Egy két gyermekét egyedül nevelő nő vagy 10 éve kibérelt egy lakást.  A fizetéssel néhány hónap után kezdtek gondok lenni... aztán kiderült, hogy a két gyerek egyike már akkor nem is volt gyerek, 18 év fölötti volt, csak a nő gyerekként prezentálta.  A másik még jogilag gyerek volt, 17 éves lehetett talán.  A két gyerek otthonról csak nagyritkán és csak felváltva ment el otthonról, iskolába egyik sem járt, számítógépezéssel és zülléssel töltötték idejüket.  (A szomszéd utólag mesélte, hogy egyszer az anya kiabált a lányával, hogy menjen el abortuszra.  A másik, nagyobbik „gyerek” fiú volt.)

Minderről a bérbeadó csak néhány év után szerzett tudomást, addigra a nő kifogásai a késlekedő fizetések miatt már kínosak lettek, és a szegény érettségire készülő gyerekek is még mindig érettségire készültek (ez volt a hivatalos történet).

A bérbeadó közben a szegény, gyerekeit egyedül nevelő nőnek úgy segített, ahogy tudott: tűrte a halmozódó tartozást amíg tűrhette, közben kijárta a nőnek az önkörmányzatnál és a közműveknél amit csak lehetett (akkor még többet lehetett).  A hónapok múltak, és egyszer csak pontot akart a bérbeadó a történet végére tenni.  Felmondott -- emberségesen persze, türelemmel.  De a nő nem ment.  Nem volt hova, mondta, további nehézségekre hivatkozott, de a lakbér csak egyre akadozott, úgyhogy a tulaj kezdte komolyra fordítani a szót.  Egyszer csak ki lett zárva a lakásából.  Mindenféle trükkel próbálkozott, ügyvéd, ez az, és amikor a villanyórájukat le akarta kapcsolni, kiderült, hogy évek óta lopták az áramot annak ellenére, hogy már a kedvükért a tulaj előre fizetős (kártyás) órát is beszereltetett a lakásba (hogy jobban menjen nekik a pénz beosztása).  A villamos művek fel is jelentette a nőt -- szerencséje vo
 lt a tulajnak, hogy valami adminisztratív okból nem ő lett a feljelentett (ma már ő volna az).

Aztán hosszú küzdelem, rendeteg idő. herce-hurca után végülis kilakoltatás lett a dolgból.  A kilakoltatás hajnalán a nő két „gyerekével” nyomtalanül eltűnt.  A lelakott, lepusztított lakás, sok hónapi behajthatatlan tartozás, feltört villanyóra, stb. maradt a tulaj nyakán -- aki nem is tudott a nő után menni, mert az új lakóhelyéről nem tudott semmit, és a személyi adatai alapján sem tudta megtalálni.  De nem is akarta már, csak örült, hogy megszabadult tőle.  Aztán még néhány hónap és pénz -- a lakás rendbe lett hozva.

És akkor megjelent valaki nála: az új bérbeadó.  Segítséget kért.  Valahogy kinyomozta a régi lakásukat, és tudni akarta, hogyan sikerült a szegény gyerekeit egyedül nevelő nőtől megszabadulni, mert akkorra már őneki sem volt bebocsátása a saját tulajdonába...

Mindezek során a nőnek mindvégig rendes állása volt, bár nem keresett sok pénzt, mégis, rendezett állással bírt.

Aztán az évek múltával a dolog el lett felejtve... majdnem.  Ugyanis a közműtartozás görgött tovább, bírósági ügy, majd behajtás is lett a közművek által hajdan tett feljelenetésből -- és most idén kapta meg a volt bérbeadó a tájékoztató levelet a végrehajtótól, hogy elkezdik majd levonni a nő fizetéséből a törlesztéséket (mert közben az adósság persze nőtt-kamatozott, mindenféle díjak adódtak rá, és a nőt a hatóságnak/végrehajtónak sem volt könnyű utolérnie.  Gondolom, közben más közműlopási adósságok is rakódhattak arra, amiről az ismerősöm közvetlenül tudott.  És talán a gyerekeit most is egyedül neveli.

A fenti történet nem valószínű, hogy ugyanarról az illetőről szól mint akivel kapcsolatban a segélykérő levél született -- bár ami kevés a levélből kiderül, akár lehetne ő is.

Küldjünk neki pénzt? 
Valaki utána járt, hogy mi a szegény gyerekeit egyedük nevelő történetének a másik oldala, ha esetleg több oldala volna?

Gy.

On Thu, 30 Nov 2023, Zoltán Hámory wrote:

> Date: Thu, 30 Nov 2023 20:24:32 +0100
> From: Zoltán Hámory <hamory.zoltan at gmail.com>
> Reply-To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> To: grem at turul.banki.hu
> Subject: [Grem] Segítségkérés
> 
> "Egyre kevesebb az,
> ami hiányzik
> - de az egyre jobban"
>                        Szepesi Feri
> 
> Kedves Lista!
> 
> Egy egyedülálló Ávés társunk bajba került, kérjük segítségeteket!
> 
> Az anyuka 2015 óta neveli egyedül 2 gyermekét.
> A közös vagyonból a bíróság ítélete alapján semmit sem kapott.
> 2017 óta laknak egy önkormányzati bérlakásban, kedvező bérleti díj mellett.
> A helyi egyházközség aktív tagjai, hittanra, imakörbe járnak,
> cserkészkednek.
> Az anyuka 35 éve dolgozik közalkalmazottként, szülei már nem élnek.
> 
> A család anyagi helyzete akkor roppant meg, amikor egy 20 évre visszanyúló,
> az anyuka nevén lévő tartozás "aktiválódott".
> Ennek nyomán 2023. januártól a fizetése 33 %-át letiltják és ez még
> mostantól 10 hónapig így lesz.
> 
> A jelenlegi lakbér tartozásuk 170.000 Ft.
> Félnek, hogy az önkormányzat bármely pillanatban felmondhatja a lakásbérleti
> szerződést.
> 
> Szeretnénk a társunknak anyagi segítséget nyújtani.
> Jelenleg a Reményt és jövőt Alapítvány számláján az AVE-s befizetések
> összege: 64.000 Ft.
> Ezt az összeget a mai napon átutaljuk a bérbeadó Önkormányzatnak.
> 
> Ha valaki úgy érzi, hogy szívesen segítene társunknak és van is erre anyagi
> lehetősége, adományát az alábbi számlára utalhatja:
> 
> 
> Reményt és jövőt Alapítvány
> 
> Számlaszám: 11704007-22048459
> 
> Közleménybe írandó: „AVE”
> 
> Nagyon szépen köszönjük!
> 
> Király Gyuri
> 20/3206451
> 
>