[Grem] Ferenc pápa sajtóbeszélgetése Rómába visszatérően a a repülőgépen ....

[Emoke Greschik]

*Ferenc pápa a magyarországi apostoli útjáról Rómába visszatérően a
repülőgépen újságírókkal beszélgetett, és megvitatta a Szentszék arra
irányuló erőfeszítéseit, hogy elősegítse az ukrajnai fegyverszünetet és az
ukrán gyerekek visszatérését Oroszországból. Beszélt a közelmúltban történt
kórházi kezeléséről és felépüléséről is.*

Ferenc pápa hagyományos sajtótájékoztatóján a Budapestről Rómába tartó
járat fedélzetén számos kérdésről beszélt újságíróknak.

Ezek közé tartozott a Szentszék azon törekvése, hogy elősegítse a háború
alatt Oroszországba hurcolt ukrán gyerekek visszaszállítását Ukrajnába,
továbbá a békéhez kapcsolódó reményei, a Kremllel való kapcsolattartás,
valamint az ökumenikus párbeszéd. Említette egészségi állapotát is, miután
a virágvasárnap előtti héten a római Gemelli kórházba került.

A pápa arról is beszélt, hogy a Parthenon-leletek visszakerülnek
Görögországba, jó példának nevezve ezt, ami hasonló gesztusokra vezethet a
jövőben.


*[Hubai Antal (Rtl Klub)] – Milyen  személyes tapasztalatokat szerzett
magyarországi találkozásai során?*
Első találkozásom akkor volt a magyarokkal, amikor az 1960-as években, sok
magyar jezsuitát kiűztek hazájából. Aztán jött több iskola… volt egy iskola
húsz kilométerre Buenos Airestől, oda havonta kétszer ellátogattam. Aztán
volt kapcsolatom egy Buenos Airesben dolgozó magyar világiakból álló
társasággal is. A nyelvüket nem értettem, de volt két szó, amit jól
értettem:  *Gulyás* és *Tokaji*  (nevet). Jó élmény volt. Annyira meghatott
a fájdalmuk, hogy ők menekültek, akik nem mehetnek haza. Az
angolkisasszonyok (Ward Mária nővérek) ott maradtak Magyarországon,
lakásokban bujkáltak, hogy a rezsim ne üldözze el őket. Később többet
tudtam meg az egész dologról, amikor meg kellett győzni Mindszenty
bíborost, hogy jöjjön Rómába. És átéltem 1956 rövid lelkesedését, majd az
azt követő csalódást is.


*[Hubai Antal]: Változott azóta a véleménye?*

Nem változott. Gazdagabb lett, olyan értelemben, hogy a magyarok, akiket
ismerek, nagyszerű kultúrát mondhatnak magukénak….

*[Hubai Antal]: Milyen nyelven beszélt velük?*

Általában németül vagy angolul beszéltek. Magyarországon kívül nem
beszélnek magyarul. Csak a mennyországban, mert azt mondják, egy
örökkévalóságig tart megtanulni ezt a nyelvet [nevet].
Fotó: Vatican Media

*[Eliana Ruggiero, AGI]: Szentatya, Ön arra hív fel, hogy nyissuk meg –
nyissuk meg újra – önzésünk ajtaját a szegények, a migránsok, a jogilag
rendezetlen helyzetűek előtt. Orbán magyar miniszterelnökkel folytatott
találkozóján kérte-e őt, hogy nyissa meg újra az általa lezárt balkáni
útvonal határait? Aztán az elmúlt napokban Ön találkozott Hilarion
metropolitával is: Vajon Hilarion és maga Orbán válhatnak-e a Moszkva felé
nyitás csatornáivá, hogy felgyorsítsák az ukrajnai békefolyamatot, vagy
lehetővé tegyék Ön és Putyin elnök találkozását? Köszönöm.*


Hiszem, hogy a béke mindig csatornák megnyitásával jön létre; a békét soha
nem lehet lezárással elérni. Mindenkit arra hívok, hogy építsen
kapcsolatokat, nyissa meg a barátság csatornáit… Ez nem könnyű. Ugyanazt,
amit általánosságban elmondtam, elmondtam Orbánnak és mindenhol.

A migrációról: Szerintem ez egy olyan probléma, amit Európának kézbe kell
vennie, mert öt ország szenved a legjobban: Ciprus, Görögország, Málta,
Olaszország, Spanyolország, ugyanis ezek mediterrán országok, és a
migránsok többsége oda érkezik. És ha Európa nem vállalja a migránsok
igazságos elosztását, a problémával csak ezeknek az országoknak kell
szembesülniük. Azt hiszem, Európának éreztetnie kell az emberekkel, hogy
még ebben a vonatkozásban is létezik az *Európai Unió.*
Van még egy probléma, ami a migrációval kapcsolatos, ez pedig a születési
ráta. Vannak olyan országok, mint Olaszország és Spanyolország, ahol hát…
nincs gyerek. Nemrégen, talán tavaly beszéltem erről egy családos
találkozón, és mostanában azt látom, hogy a kormány és más kormányok is
beszélnek erről. Az átlagos életkor Olaszországban 46 év, Spanyolországban
még magasabb, és vannak kis elhagyatott falvak.


Egy jól kivitelezett migrációs program, olyan modellel, amilyen egyes
országokban működött a migráció kapcsán – gondolok például Svédországra a
latin-amerikai diktatúrák idején – segíthet azokon az országokon is, ahol
alacsony a születési arány.

Aztán a végén… mi is volt az utolsó kérdés? Ó, igen, Hilarion: Hilariont
nagyon tisztelem, és mindig is jó volt a kapcsolatunk. És ő volt olyan
kedves, hogy eljött hozzám, aztán eljött a misére, és itt is láttam őt a
repülőtéren. Hilarion intelligens ember, akivel lehet beszélgetni, és
ezeket a kapcsolatokat fenn kell tartani, mert ha ökumenéről beszélünk –
akár tetszik, akár nem –, akkor mindenki felé ki kell nyújtani a kezünket,
mindenki kezét el kell fogadni.

Kirill pátriárkával a háború kezdete óta csak egyszer beszéltem, 40 percet
a zoom segítségével, azután Antal által, aki most Hilarion helyén van, és
aki meg szokott látogatni. Ő püspök, aki Rómában volt lelkész, jól ismeri a
környezetet, és én mindig őrajta keresztül vagyok kapcsolatban Kirillel.

Tavaly júliusban vagy júniusban lett volna egy találkozónk Jeruzsálemben,
de az fel lett függesztve a háború miatt : arra sor kell még kerüljön.
Azután az oroszok közül jó kapcsolatot ápolok a most távozó nagykövettel;
hét éve ő a vatikáni nagykövet, nagyszerű ember, igazán *comme il faut*,
komoly, kulturált és kiegyensúlyozott személyiség. Az oroszok közül főleg
ezzel a nagykövettel van kapcsolatom.

Nem tudom, hogy mindent elmondtam-e. Így volt? Vagy kihagytam valamit?

*[Eliana Ruggiero]: Hogy valami módon Hilarion és Orbán is fel tudnák-e
gyorsítani az ukrajnai békefolyamatot, és lehetővé tehetnék-e az Ön és
Putyin találkozását is, működhetnének-e ők „közvetítőként”?*

El tudja képzelni, hogy ezen a találkozón nemcsak a Piroskáról meséltünk,
ugye? Beszéltünk mindezekről a dolgokról. Azért beszéltünk erről, mert
mindenkit érdekel a békéhez vezető út. Én hajlandó vagyok. Hajlandó vagyok
megtenni bármit, amit meg kell tenni. Most is folyamatban van egy küldetés,
de még nem nyilvános. Lássuk, hogyan lesz… Ha nyilvános lesz, beszélni
fogok róla.

[*Aura Maria Vistas Miguel, Rádio Renascença]: A következő állomása
Lisszabon. Egészségileg hogy érzi magát? Meglepett minket, amikor kórházba
került; azt mondta, hogy elvesztette az eszméletét. Szóval úgy érzi, van
energiája elmenni az Ifjúsági Világnapra? És szeretné, ha egy ukrán meg egy
orosz fiatal részvételével történne olyan esemény, amely jel lehet az új
generációk számára?*

Először is az egészségem. A szerdai audiencia végén egy hirtelen erős
betegség rohant meg. Nem volt kedvem ebédelni, lefeküdtem egy kicsit. Nem
vesztettem el az eszméletemet, de igen, nagyon magas lázam volt és délután
háromkor az orvos azonnal bevitt a kórházba. Súlyos akut tüdőgyulladásom
volt a tüdő alsó részén, de – hála Istennek, elmondhatom – olyan mértékben,
hogy a szervezetem, a testem jól tudott reagálni. Hál ‘Istennek. Ez történt.
Lisszabonról: Az indulásom előtti napon beszéltem Americo püspökkel
[Aguiar, Lisszabon segédpüspöke], aki azért jött, hogy megnézze, hogy
állnak ott a dolgok. Menni fogok. Menni fogok. Remélem sikerül. Láthatja,
hogy nem ugyanaz, mint két éve, a bottal. Most már jobb. Az utazást
egyelőre nem törölték.

Aztán ott van a marseille-i utazás, azután a mongóliai, aztán jön a
következő, már nem emlékszem, hová… a menetrendem mozgásban tart.

*[Aura Vistas]: És az oroszországi és ukrajnai fiatalok?*
[Ferenc pápa]: Americonak jár a fejében valami. Azt mondta, készül
valamire. Jól fogja csinálni.

[*Nicole Winfield, Associated Press]: Szentatya, egy kicsit másról
szeretném kérdezni. Ön nemrég nagyon erős ökumenikus gesztust tett. A
vatikáni múzeumok nevében a Parthenon-szobrok három töredékét adományozta
Görögországnak. Ez a gesztus az ortodox világon kívül is visszhangra
talált, mert Nyugaton sok múzeum éppen a gyarmati időszak miatti
kárpótlásról beszél, a gyarmati népekkel szembeni* *igazságtételként. Azt
szeretném kérdezni Öntől, hogy Ön hajlana-e további kárpótlásra is.
Különösen azokra a kanadai őshonos népekre és csoportokra gondolok, akik a
gyarmati időszakban elszenvedett károk jóvátételi folyamatának részeként a
vatikáni gyűjteményekből származó tárgyak visszaszolgáltatását kérték.*

Ez a hetedik parancsolat: ha elloptál valamit, azt vissza kell adnod. De
ott van egy egész történelem, vagyis hogy a háborúk és a gyarmatosítás
olykor olyan döntésekhez vezetnek, hogy elveszik mások értékes dolgait. A
Parthenonból valamit visszaadni, ez helyes gesztus volt, meg kellett tenni.
És ha holnap jönnek az egyiptomiak, és elkérik az obeliszket, mit fogunk
tenni? Minden esetet külön, egyedileg kell megítélni.

Ami azt illeti, hogy az őslakosok tárgyait visszaszolgáltassuk Kanadának,
az már folyamatban van, vagy legalábbis megállapodtunk, hogy megtesszük.
Majd megkérdezem, hogy áll ez.

A kanadai őslakosokkal szerzett tapasztalatok azonban nagyon gyümölcsözőek.
Még az Egyesült Államokban is tesznek valamit a jezsuiták az ottani
őslakosok csoportjaiért. A rend generálisa beszélt nekem róla a minap.

De térjünk vissza az elvett javak visszaadásához. Amennyiben olyasvalamiről
van szó, amit vissza tudsz adni, és ha ez szükséges, és gesztusnak
tekintik, akkor jobb megtenni. Néha az ember nem tudja megtenni; nincs rá
politikai, valós, konkrét lehetőség. De ha vissza tudsz adni dolgokat,
akkor kérlek, tedd meg. Ez mindenkinek jó, azért hogy ne szokjuk meg a
mások zsebében kotorászást.

*[Eva Fernandez, Radio COPE]: Az ukrán miniszterelnök az Ön segítségét
kérte az erőszakkal Oroszországba hurcolt gyermekek visszahozásához. Gondol
arra, hogy segítsen neki?*

Igen, mert a Szentszék közvetítőként lépett fel néhány
fogolycsere-helyzetben, és az jól ment a nagykövetségen keresztül.
Szerintem ez is jól mehet.

Ez fontos. A Szentszék hajlandó cselekedni, mert ez helyes és igazságos
dolog. És segítenünk kell annak biztosításában, hogy ez ne legyen *casus
belli*, hanem humanitárius ügy legyen. Emberiesség kérdése, nem pedig
háborús zsákmány vagy háború okozta áttelepítés. Minden emberi gesztus
segít, de a kegyetlen gesztusok nem. Mindent meg kell tennünk, ami
emberileg lehetséges.

Azt akarom mondani, hogy gondolok azokra a nőkre is, akik országainkba,
Olaszországba, Spanyolországba, Lengyelországba, Magyarországra jönnek,
arra a sok nőre, akik gyerekkel és férjjel jönnek, Vagy feleségek… vagy a
háború ellen küzdenek. Igaz, hogy jelenleg kapnak segítséget, de nem szabad
elveszíteni a lelkesedésünket, mert ha a lelkesedés alábbhagy, ezek a nők
védelem nélkül maradnak, és fennáll a veszélye annak, hogy keselyűk csapnak
le rájuk, akik ilyen helyzetekben mindig lesben állnak.

Vigyázzunk, nehogy lelohadjon bennünk a segíteni vágyás izgalma, amit a
menekültek iránt érzünk. Ez mindenkire vonatkozik.

*Fordította: T. Nagy Edit*
Forrás: Vatican News
<https://www.vaticannews.va/en/pope/news/2023-04/pope-francis-apostolic-journey-hungary-inflight-press-conference.html>

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230501/d3e60e68/attachment.html>