[Grem] Hodász A. - a média kedvenc papjából lesz a média kedvenc kiugrott papja + egyebek

[Emoke Greschik]

 Ungváry Zsolt: A média kedvenc papjából lesz a média kedvenc kiugrott papja
https://vasarnap.hu/2023/06/22/ungvary-zsolt-a-media-kedvenc-papjabol-lesz-a-media-kedvenc-kiugrott-papja/

*Az üldözött Hodász András újra megszólalt, a sajtó pedig mindkét oldalon
ismét felkapta, így a baloldali illogikus toposz megint futhatott egy kör
<https://vasarnap.hu/2023/06/19/hodasz-adnras-elmult-15-evben-keresztenynek-lenni-azt-jelenti-hogy-egy-bizonyos-helyre-szavazol-szabadsag-korei/>t:
kevés a vallását gyakorló ember, az egyházra senki sem hallgat, de mégis az
egyházi befolyás dönti el a választást, és emiatt van még mindig nyakunkon
a NER. (Ld. még: M1-et senki sem nézi, de emiatt nyer a Fidesz-KDNP.)*

Hodászt hosszas munkával építették fel, nem szívesen mondanak le róla, és a
belülről bíráló pap helyett a kiugrott, meghasonlott pap szerepe sem rossz.
(Nem állítom, hogy ez Hodász döntése, ő inkább csak eszköz; „mindenki szem
a láncban”.)

Az ex-atya szájáról lekerült a lakat, amióta kilépett (érdekes, addig se
vettük észre, hogy rajta lenne), így immár a szólásszabadságot sutba vágó
fasiszta rendszerben folytathatja észosztó tevékenységét. Azt állította
többek között, hogy a kormánykritikus papok
<https://hvg.hu/elet/20230505_Hodasz_Andras_A_kormanykritikus_papok_inkabb_hallgatnak_eleg_nehany_embert_befenyiteni>
inkább nem szólalnak meg
<https://hvg.hu/elet/20230505_Hodasz_Andras_A_kormanykritikus_papok_inkabb_hallgatnak_eleg_nehany_embert_befenyiteni>,
hogy ne érjék őket olyan támadások, mint őt.
Félnének a papjaink? Mitől? A Pokol tüzétől vagy a rendőrségtől? Ha igazuk
van, hirdessék bátran. Akkor is megtették, amikor ezért börtön, akasztófa,
lincselés járt. A maiak gyávábbak, vagy igazából nincsenek is ilyenek? Vagy
az elnyomó hatalommal szembeni felhorgadásuk annyira azért nem elementáris
erejű, hogy kockáztassák érte a vidéki plébániájukat? Hodász megjegyzése
roppant megalázó az aktív katolikus papokra nézve.

Ráadásul aki bírálatra adja a fejét (nem sokan vannak), azok kellő
felületet kapnak ehhez. Kevés papot sztárolt annyit a média, mint éppen
Hodászt vagy a migránskérdésben a kormánnyal szembeforduló Beer Miklós
püspököt. Akinek egyébként nyolcvanadik születésnapi meglepetés partijáról ki
más számolna be, mint az azon részt vevő Lendvai Ildikó
<https://hvg.hu/elet/20230505_Hodasz_Andras_A_kormanykritikus_papok_inkabb_hallgatnak_eleg_nehany_embert_befenyiteni>,
megosztva velünk a megjelentek veretes névsorát Kuncze Gábortól, Lengyel
Lászlón, Iványi Gáboron, Váradi Júlián, Heisler Andráson át, Donáth
Lászlóig. A dicséretnek szánt ökumenizmus azért elgondolkodtató.
Vajon helyes-e, ha egy katolikus püspök ateisták, lutheránusok, zsidók vagy
szektások szimpátiáját nyeri el, lelkes méltatójuk pedig az egyházüldöző
rendszer állampártjának cenzora?

Beer és Hodász is sértődött emberek, elhagyva a tanítást azokhoz húznak,
akik felkarolják őket (igaz, a pusztítás szándékával, de hát a pap is
ember, olykor még hiú is…).

Hodász (egyetértésben a mi inerciarendszerünkben értelmezhetetlen
Perintfalvival) maga is a katolikusokat látja gyűlölködőknek (a
homoszexuálisok vagy az ellenzékiek esetében), elfelejtve azt az erőszakos
verbális és tettleges támadássorozatot, amit azok folytattak (folytatnak) a
hívők és az egyház ellen: Jézust gúnyoló karikatúrák, keresztény jelképek
meggyalázása pride-on, tüntetésen (abortusz-tabletta mint eucharisztia), a
keresztények kiirtására tett direkt utalások, a kormányzat és az egyházak
elleni támadások (amibe Hodász is beszáll, és csodálkozik, hogy „nem védi
meg” a saját egyháza, amelynek szembe megy az értékeivel, a tagjaival).
A keresztény tanítás szerint szeretnem kell az ellenségemet, de nem
engedhetek a tanításból. A szeretet nem azt jelenti, hogy elfogadom a hibás
nézeteket, sőt mindig ellene mondok a sátánnak. „Nem ítéllek el. Menj, de
többet ne vétkezzél!” A gyónás is csak úgy érvényes, ha van megbánás (tehát
annak belátása, hogy amit tettem, az rossz), van elégtétel és törekvés a
jóra. Ha valaki azt mondja, hogy nem fogadja el a keresztény tanításokat,
nem is akarja, nem bánja, ha ezzel ellentétesen cselekszik, az nem
számíthat az egyház egyetértő támogatására. Az elfogadás csak a személyre
vonatkozik, a tetteire és gondolataira nem.

A rendszerváltás óta a globál-liberálisok folyamatosan támadják a
vezetőinket, a hitünket, a nemzeti érdekeinket, aztán csodálkoznak, hogy
nem nyeljük le szó nélkül. Erre aztán kioktatnak kereszténységből, hogy de
igen, jó keresztény lenyeli.

A legvadabb (és a titkos szavazás miatt teljességgel értelmezhetetlen)
kijelentése szerint „Magyarországon az van, hogy ha te hívő vagy, akkor egy
bizonyos pártra szavazol.” De hát kire szavazzanak a keresztények?
Szavazzanak-e egyáltalán? A politika a közösség ügye (már az ókorban is);
Jézus idejében nem volt általános választójog, de mindenki felelős
önmagáért, a családjáért, tágabb környezetéért. Szavazni tehát nem ördögtől
való, de keresztény ember nem is szavaz az ördögre. Persze mindannyiunknak
többszörös identitása van (a vallás mellett nemzetiség, családi állapot,
lakóhely, foglalkozás, konzervatív vagy szociális érzület, hobbi,
állatokhoz-dohányzáshoz-italhoz fűződő érzelmek stb.), amelyek ütközhetnek
egymással, és mivel egy párt sosem szent, nem kell ugyanarra szavazni.
Ilyen egyházi utasítás egyébként sincs. Egy-egy papnak lehet véleménye,
amiként Hodásznak vagy Beer Miklósnak is van, amibe belefér a fotózkodás az
ellenzéki miniszterelnök-jelölttel. A szavazatunk leadásánál mindannyian
sokféle szempontot mérlegelünk. Az egyház természetesen a hithez való
viszonyt helyezi első helyre, de egy világi társadalomban, a világi törvények
közepette ez a hívek számára nem teljesen egyértelmű.
A baloldaltól megszoktuk, hogy roppant leegyszerűsítve megállapítja, hogy a
jobboldalra csak az agymosottak szavaznak, de egy paptól azért több
tiszteletet várunk el az önálló gondolkodás számára. Bízzunk abban, hogy
hívők és hitetlenek egyaránt ki tudják választani azt a politikai erőt,
amelyiknek a programjával, ideológiájával, jövő- és emberképével a
leginkább azonosulni tudnak.

Mert ha nem így van, akkor ezt az egész demokráciát sürgősen dobjuk ki az
ablakon. Úgy fest, a baloldalon erre egyre nagyobb is az igény.

*A címlapkép forrása: Facebook/Perintfalvi Rita Publik*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230622/895291dd/attachment.html>