[Grem] Coreth Mária Terézia, Bld, Batthyany-Strattman László herceg felesége

[Emoke Greschik]

 <https://kepmas.hu/hu/anyaknapja>
Egy személyben volt hercegné, óvónő, műtőssegéd, gazdasági igazgató,
tizenegy gyermekes anya – Coreth Mária Terézia élete
Bojtos Anita <https://kepmas.hu/hu/bojtos-anita>
2023. 05. 27.
<https://kepmas.hu/#copy_link>

https://kepmas.hu/hu/coreth-maria-terezia-batthyany-strattmann-laszlo-felesege-hercegne-asszisztens-tizenegy-gyermekes-anya?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=1092359-H%C3%ADrlev%C3%A9l%2006.02.%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%2006.02
.

*Coreth Mária Terézia neve kevesek számára csenghet ismerősen, ám ha
hozzátesszük, hogy Boldog Batthyány-Strattmann Lászlónak, a „szegények
orvosának” feleségéről van szó, talán többen bólogatni kezdenek. A
hercegorvos mély hite, családfői szerepe és karitatív munkája ugyanis már
generációk óta ismert. László boldoggá avatására éppen húsz éve, 2003.
március 23-án került sor Rómában. Már az ünnepségen sokan úgy vélték, a
szent életű doktor arcképe mellé odakívánkozott volna hitvese portréja is.
A főúri pár alakját megőrző emlékezet szerint a feleség „nagyobb szent
volt, mint a férje”, sőt naplóik alapján úgy tűnik, éppen Coreth Mária
lehetett László hitének elmélyítője. Ezért indították el nemrég boldoggá
avatási eljárását. *
[image: Coreth Mária Terézia - Batthyány-Strattmann László]

Coreth Mária Terézia, Batthyány-Strattmann hercegné
*Felkészülten érkezett a házasságba *

Batthyány László élete akkor vett gyökeres fordulatot, amikor
megismerkedett későbbi feleségével. László akkor már orvosi tanulmányokat
folytatott Bécsben, s 1897-ben egy nyári vakáción látta meg a 23 éves
Coreth Mária Teréziát, akit egy évvel később eljegyzett, novemberben pedig
– menyasszonya születésnapján – feleségül vett. A lány apai ágon tiroli,
anyai ágon orosz és francia nemesi származású, diplomata pozíciókat betöltő
felmenőktől származott. 1874. november 10-én született Bécsben, és a
családban mindenki csak „Mizl”-nek becézte. Nagyon előkelő keresztszülei
voltak: *Habsburg-Lotaringiai Mária Terézia* főhercegnő és *Károly Lajos*
főherceg, *Ferenc József* császár testvérei.

A menyasszony egyszerre volt hagyománytisztelő és modern, társasági és
szerényen visszafogott, kreatív és támogató. *Blanka* főhercegnő mellett
tanult meg reprezentálni 1894 és 1898 között, amikor az udvarhölgyeként
Zágrábban élt. Részt vett az *Erzsébet *császárné meggyilkolását követő
gyászszertartáson és a császárné temetésén is. Zágrábi évei alatt
ismerkedett meg Batthyány-Strattmann László két lánytestvérével, akik
hamarosan azon kezdtek mesterkedni, hogy fivérükkel valahogy
összeboronálják a jó természetű udvarhölgyet.

Mizl addigra már mindent tudott, amire egy főúri család tagjaként szüksége
lehetett: művelt volt, finom és kedves, tisztában volt az etikettel, és
remek kapcsolatokkal bírt. Batthyány Lászlót mégsem ez fogta meg, hanem
természetes szerénysége és egyszerűsége, amely a nő alaptermészetéhez
tartozott, és amely az orvosi tanulmányokba belefeledkező László számára is
evidencia volt akkoriban.

Kettejük egyszerűség iránti vágyának kedves bizonyítéka a mézeshetek
epizódja. Miután 1898. november 10-én sor került esküvőjükre a bécsi
Votivkirchében, párizsi nászútra indultak, de csak Linzig jutottak el. Itt
ugyanis meggondolták magukat, és inkább hazajöttek Köpcsénybe, a közös
otthonukba, hogy a világváros pezsgése helyett meghitt nyugalomban
tölthessék az időt, megalapozva a közös jövőt.
Kép
[image: Coreth Mária Terézia - Batthyány-Strattmann László]

Coreth Mária Terézia és Batthyány-Strattmann László
fiatalabb és idősebb korukban
Kórház „családi vállalkozásban”

A házasságkötésre életgyónással készültek, így biztosak voltak benne, hogy
a családalapítás feladatához megkapják Istentől a szükséges kegyelmeket, és
végül nem vallanak kudarcot. Ami azt illeti, erre szükség is volt: hiába
lett bőséges a gyermekáldás, a tizenegy utódból csak nyolcan érték meg a
felnőttkort, és elsőszülöttjüket, *Ödön*t is fiatal felnőttként temették el
szülei.

Házasságuk egyik legmodernebb vonása abban mutatkozott meg, hogy Mizl nem
csupán hitves és anya volt, de férje hivatásgyakorlásában is megtalálta a
saját helyét.

Modern analógiával úgy fogalmazhatnánk, hogy „családi vállalkozást”
indítottak, amikor a köpcsényi Batthyány-birtokon fölépíttették
magánkórházukat. Az épület 1902-ben már biztosan állt, és Mizl második
otthona volt.

A nagy tudású és nagy munkabírású orvos férj mellett Mizlből nemcsak
mintaszerű gazdaasszony vált, de szenvedélyesen érdeklődött férje hivatása
iránt is, ezért kitanulta az ápolói teendőket, László asszisztense lett, és
a gyógyítással, műtétekkel járó adminisztrációt is átvállalta tőle.
Lényegében ők ketten vitték a magánkórház minden ügyét, sőt a francia és
német anyanyelvű Mizl férje iránti szeretetből még magyarul is megtanult.
Kép
[image: Coreth Mária Terézia - Batthyány-Strattmann László]

Coreth Mária Terézia férje asszisztenseként is dolgozott

A* Világ* című újság 1917-ben így írt Köpcsényről, ahol Batthyányék
magánkórházát a világháború idejére hadikórháznak rendezték be: *„Ezen a
kis falun a jólét, a tisztaság, a fekete termőföldek gazdagsága ragyog
keresztül. Van állami iskolája, apró boltocskái, kávéháza, sok fogadója.
Egy kicsiny parasztházon emléktábla hirdeti, hogy ott született Joachim
József, a kamarazene nagy művelője. Van kórháza, patikája, gyermekotthona s
a körorvosa – herceg.” *
Mindenki Köpcsény csodájára járt

A Batthyány-magánkórházat Mizl javaslatára bővítették ki egy emelettel a
hadikórház szükségleteinek kielégítésére, hogy a fronton megsebesült
katonáknak ellátást biztosíthassanak.

Szintén a feleség kezdeményezte, hogy külön részlege legyen a fiatal
anyáknak, akiknek férjét behívták katonának, valamint gondoskodjanak a falu
apátlan csecsemőiről is.

A köpcsényi gyermekek számára létesített óvodában ő maga volt az óvónő.
Saját gyermekeik mindeközben otthonukban lepedőből készítettek tépést,
kötést és érmelegítőket a sebesült katonáknak. Mizl gyakran elkísérte
férjét még a körorvosi útjaira is, hogy segédkezzék neki és tanuljon,
ilyenkor gyógyszerek mellett élelmet is vittek a szegény betegeknek.

A fenti, 1917-es tudósítás szerint a kórházépületben *„a folyosó kövezete
frissen sikált, a falak hófehérek, ragyogó tisztaság”* uralkodik
mindenütt. *„Az
utcán parasztszekerek állanak. A környék falvaiból jöttek a betegek –
többnyire szembetegek – orvosi vizitre. Az operációs asztal előtt
fehérköpenyű doktor: dr. Batthyány László herceg. A műtét alatt magas,
arisztokratikus tartású hölgy segédkezik: a hercegné. A herceg maga operál,
s egyedüli asszisztense a hercegné.” *Míg lent ambuláns rendelés folyt,
addig odafönt a kórtermekben a fekvőbetegeket látták el egy segédorvossal,
és a tudósítás idején 62 sebesült katonával, akik legnagyobb része
Köpcsényből, a herceg környékbeli uradalmaiból származott.

*„– De’ Princ selbst hat mi’ operiert! – mondja büszkén egy bekötött szemű
svábparaszt. – És a princesszin maga tette fel a kötést… A többiek
mosolyognak, bólogatnak. – Ja, ja… – mormolják halkan. (…) Egy pillantás az
ambulanciába: a legmodernebb klinika berendezése. Az orvosi műszerek
Bécsből jönnek, s ha új műszer kerül forgalomba, a következő napon itt van
már ebben a csendes faluban…” *

Az ország egyetlen kórházas nagyközsége volt ekkor Köpcsény, ennek mindenki
a csodájára járt – sajnos csak a trianoni határmódosításig. A család
1920-ban Körmendre költözött, ahol ma is elevenen őrzik az emléküket. Nem
lehetett könnyű az édesanyának otthon és az utazásokon helytállni, férjének
rendszeresen segíteni az orvosi rendelőben, mégsem panaszkodott, sőt a
gyermekeik naplója alapján kiegyensúlyozott légkör vette őket körül.
Özvegyen is megállta a helyét

A kemény munka megviselte Batthyány László egészségét, egy orvos barátja
javaslatára hagyott fel végül a sebészi tevékenységével, és
specializálódott a fizikailag kevésbé megterhelő szemészetre, amihez
szintén nagy tehetsége és ügyes keze volt. Mizlnek az is feladata volt,
hogy gyermekei számára az otthonukat a béke szigetévé varázsolja.

Legidősebb leányuk írta: *„Sohasem tudom eléggé megköszönni, hogy ebben a
darabka földi mennyországban részem volt.” *

A család nem volt elzárkózó, sőt saját családi ünnepeik alkalmával
rendszeresen nagy összegű adományokkal támogatták a szegény sorsú
gyermekeket, nőket.
Kép
[image: Coreth Mária Terézia - Batthyány-Strattmann László]

A Batthyány család 1922-ben

Batthyány-Strattmann László 59 éves volt, amikor hólyagrákkal
diagnosztizálták, s a szervezete tizennégy hónapnyi betegség után, 1931.
január 22-én este 10 órakor adta föl a küzdelmet. Hitvese jelentette be a
gyermekeiknek: *„Gyerekek, édesapa a jó Istennél van.”*

Mizl özvegy lett. Gyermekei visszaemlékezése alapján a családfő halála
fordulópont volt, de a családot összetartó szerepkörökben anyjuk mégis
átvette a helyét. Amikor babát várt egyik lánya – akinek férje Japánban
kapott állást –, a hatvanas éveiben járó Mizl nem volt rest útra kelni és
egy évet tölteni a világ másik végén, hogy segítsen neki a szülés körüli
életszervezésben.

A második világháború kezdetén a budai várba, a Dísz tér 3. szám alá
költözött, itt érte őt 1941-ben az első agyvérzés, amelyet továbbiak
követtek. Teljesen beszédképtelen lett, lebénult. A főváros 1944–45-ös
ostromát egy óvóhelyen vészelték át, majd Ausztriába költöztették. Előbb
Mizl öccsének családjánál laktak Bécsben, majd 1947-től egészen az 1951-ben
bekövetkezett haláláig bencés nővér húga, Coreth Lilly gondozta őt Bécsben.
Szentsége a hétköznapokban érvényesült igazán

A hercegasszony húsz évvel élte túl a férjét. Betegsége miatt a családban ő
volt az egyetlen, aki nem tudott vallomást tenni, nem tanúskodhatott férje
életszentségéről, amikor a bécsi érsekség 1944-ben megindította a boldoggá
avatási eljárást – amelyet utóbb a háború félbeszakított.

Noha beszélni nem tudott, a visszaemlékezések szerint nagy erőlködések
árán, hangtalanul formálta a szót: *heilig* – azaz: *szent*.

Coreth Mária Terézia 1951. március 14-én halt meg, három nappal később
helyezték örök nyugalomra a németújvári családi sírboltba férje, fia, Ödön
és a kiskorukban elhunyt gyermekei mellé.

Élete mai szemmel nézve azért lenyűgöző, mert a család és a kortársak által
emlegetett „szentsége” nem egy megközelíthetetlen, aszketikus életútban
bontakozott ki, hanem egy hús-vér, nagycsaládos, vállalkozó asszony
hétköznapjaiban. Aki, ha kellett, óvónő volt, ha kellett, műtőssegéd,
betegápoló, gazdasági igazgató, karitatív akciószervező, miközben mindvégig
feleség és anya maradt. Egy évszázad távolságából nézve mindez egy nagyon
tehetséges nő alakját rajzolja elénk. Hátha hamarosan őt is a magyar
boldogok sorában tisztelhetjük!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230604/741dd98b/attachment.html>