[Grem] Júl. 13. Szt. Henrik király, német-római császár ünnepe

[Emoke Greschik]

 Szent Henrik király, német-római császár
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2021. július 13., kedd |
11:11
https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-henrik
II. Henrik (973–1024), akit a német-római császárok közül egyedül avattak
szentté, István királyunk feleségének, Gizellának a testvére volt.
Halálának emléknapján, július 13-án ünnepli őt az Egyház.

*Henrik bajor herceget a hildesheimi katedrális iskolájában tanították és
készítették a papságra*.* A**mikor a császár visszaadta atyjának a
hercegséget, visszakerült hazájába; tanulmányait Regensburgi Szent Wolfgang
püspök irányítása alatt fejezte be. 995-ben atyja, Civakodó Henrik halála
után átvette a hercegség vezetését.* *Legsürgősebb feladatának azt
tekintette, hogy a lehanyatló kolostori életet a bencés regula szigorú
szellemében megújítsa,* és ezt – az érintett kolostorok és a bajor püspökök
gyakori tiltakozása ellenére – végre is hajtotta. * Császársága idején is
nagy gondja volt az egész birodalom kolostoraira*. * Támogatása nélkül a
clunyi reform nem terjedhetett volna el oly gyorsan és oly nagy területen* *a
birodalomban.*

„Az Úr megtestesülésének 1001., a Város alapításának 1752. évében, *amikor
III. Ottó Rómában elhunyt, s megüresedett a birodalom trónusa, császárt
választottak*. Isteni intésre mindenki arra szavazott, akit akkoriban a
birodalomban a leghatalmasabbnak tartottak. Abban az időben ugyanis *egy
bajor herceg, név szerint Henrik*, aki fia volt ugyanazon nép Henrik nevű
hercegének, kinek idejében Szent Wolfgang volt a regensburgiak püspöke, *mind
jóságával, mind királyhoz illő nemességével kitűnt, és híres volt
emelkedett erkölcséről*. *A bölcsesség kezdetét, az Úrnak félelmét (Sir
1,16) tökéletesen követte, mivel minden tudománnyal teljes volt, és tiszta
hitével és cselekedeteivel egész lényében katolikus volt”* – olvasható
Jacobus de Voragine *Legenda Aurea* című művében... *Henrik herceg ekkor
huszonkilenc éves volt. Sikerült egymás után megnyernie a választó
hercegeket, így megválasztották és megkoronázták*. *Ellenfelei nem
hajtottak előtte fejet harc nélkül, de ő oly ügyesen nyerte meg egyiket a
másik után, hogy néhány hónap múltán az egész birodalom elfogadta
császárának.** Higgadt, tárgyilagos politikával* *tudta biztosítani, hogy
megmaradjon a birodalom egysége.*

„Isten legszentebb szolgája, Henrik tehát királlyá kenetvén, *nem elégedett
meg földi királyságának gondjaival *– írja Jacobus de Voragine. – *Úgy
döntött, serénykedni fog, hogy a legfőbb Királytól, kinek szolgálatában
kell uralkodnia, elnyerje a halhatatlanság koronáját*.”* A legnagyobb
figyelmet fordította a vallás gyakorlásának kiterjesztésére, az Egyházat
birtokokkal és számtalan kegytárggyal gyarapította. A püspöki székhelyeket
is – így Hildesheimet, Magdeburgot, Strasburgot, Meissent és Merseburgot,
amelyeket **a szomszédos szlávok barbár kegyetlenséggel feldúltak *–
*helyreállította,
és mind ezeknek, mind királysága más püspökségeinek birtokok és kegytárgyak
formájában számtalan adományt juttatott.*

A szívós célratörés volt egyik legjellemzőbb vonása. Bármilyen áldásos volt
is II. Henrik császár uralkodása a birodalom gyarapodását tekintve, nem
emiatt tiszteljük a szentek sorában, hanem mert *uralkodói hatalmával
teljesen tiszteletben tartotta az Egyház jogait, s példaértékű volt hite és
bűnbánatra való készsége*. Amellett, hogy az uralkodó, nagyon reális
politikus volt és a birodalom érdekeit állandóan szem előtt tartotta; *egyházi
alapításai mélységes hitében és egyházhűségében, valamint annak a
feladatnak a felismerésében gyökereztek, amelyet szerinte az Egyháznak a
világban be kell töltenie.** A merseburgi püspökség 1004-ben történt
újjáalapítása megnyitotta az utat a szlávok misszionálása előtt.*

*Legkedvesebb alapítása, a bambergi püspökség is missziós rendeltetésű
volt; a székesegyházat 1012. május 6-án szentelték fel a Boldogságos Szűz
Mária, Szent Péter és Pál apostolfejedelmek, valamint Szent György és Szent
Kilián tiszteletére*. Bambergben két kolostor is Henriknek köszönheti
létrejöttét: a Szent István vértanú-templom fölszentelésekor, 1020-ban a
császár személyesen fogadhatta Bambergben VIII. Benedek pápát, és a
húsvétot a pápával együtt ünnepelhette a dómban. Ez volt Henrik
uralkodásának egyik csúcspontja. *Utolsó alapítólevelében, amellyel a
fuldai kolostort alapította, ezt írta: „Kötelességünk, hogy az Istentől
kapott javakat elsősorban Isten házainak felszerelésére fordítsuk.”*

Mindezen *uralkodói tevékenységét gyenge egészségű, törékeny emberi testben
hajtotta végre **Henrik.* *Luxemburgi Kunigundával kötött házassága
gyermektelen maradt**. Alázattal és belenyugvással hajolt meg Isten akarata
előtt, és feleségével egyetértésben minden vagyonát az Egyházra hagyta,
mert „Krisztust választotta örökösének”,* ahogy a bambergi alapítólevélben
írja.

*1024. július 13-án halt meg, **a Göttingen melletti gronai császári
palotában, hosszú betegség után*. Holttestét Bambergbe vitték, és a dómban
temették el. Felesége, Kunigunda később mellette kapott nyugvóhelyet.

A 15. század elején Tilman Riemenschneider faragta a császári szarkofágot,
életéből vett jelenetekkel díszítve a sírt.

*III. Jenő pápa 1146. március 12-én szentté avatta*. Ünnepét 1631-ben
vették fel a római naptárba, önálló ünneppé 1668-ban lett, július 15-i
dátummal. 1969-ben áthelyezték halála napjára, július 13-ra.

*Forrás: **Diós István: A szentek élete; **Magyar katolikus lexikon*

*Fotó: Wikimédia Commons*

*Magyra Kurír*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_1900263858324151385_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230713/6f2803cf/attachment.html>