[Grem] Lovas István: Olaszliszka és Seadrift

[KEA]

Olaszliszka és Seadrift

MN, 2008.07.07. -- Lovas István
http://www.mno.hu/portal/571099


Ennek a cikknek semmi köze Olaszliszkához. A cím becsapás. Ezt mindenki megérti, 
aki végigolvassa. Közismert, hogy Amerika vietnami háborúja nyomán milliók 
haltak meg. A dzsungelt felégették, a földet aknákkal szórták tele, amelyek még 
ma is robbannak. Amerika hőse, Martin Luther King 1967-ben azt mondta a vietnami 
háborúról: „Elpusztítottuk két leginkább féltett intézményüket. A családot és a 
falut. A földet és a vetést… Az asszonyokat, a gyerekeket, és megöltük a férfiakat”.

Amikor az amerikai csapatok 1975-ben elhagyták Vietnamot, az északról jött 
kommunisták ölték halomra és internálták azokat, akikről azt állították, hogy 
kollaboráltak az amerikaiakkal. 1975 és 1983 között hétszázezer vietnami 
menekült lélekvesztőn Indonéziába, Malajziába, Thaiföldre, Hongkongba és a 
Fülöp-szigetekre, miközben tízezrek vesztek a Dél-kínai-tengerbe. Ők voltak a 
„boat people”, a csónakon menekülők. 1979 júniusában az ENSZ a humanitárius 
katasztrófa láttán konferenciát rendezett, és megállapodtak abban, hogy az 
Egyesült Államok és számos nyugati ország fogadja be a majd egymillió embert. Az 
amerikai bevándorlóhatóság arra kérte a kongresszust, hogy szórják szét a 
menekülteket, nehogy gettók alakuljanak ki. Sok vietnami került így Texasba. Az 
odaérkező, nagyon sokszor írástudatlan, angolul szinte egy szót sem tudó, 
pénztelen vietnamiaknak volt még egy másik, de mindennél alapvetőbb közös 
tulajdonságuk. A szorgalmuk. Hogy az honnan jött? Nem merjük leírni, hogy így 
teremtette őket a jó Isten. A békesség kedvéért maradjunk abban, hogy „így 
szocializálódtak”.

Mindegyikük dolgozni akart. Nagyon. És dolgozni kezdtek. A legtöbbjük napi 16 
órai munkával összekapart annyit, hogy ütött-kopott halászhajót vegyen magának, 
amelyeknek a texasiak nagyon felverték az árát. De a szerencsétlen ördögök így 
is megvették. Elkezdtek garnélarákot fogni. A boltosok bojkottálták őket: nem 
adtak el nekik csalit. A texasi törvényhozás pedig korlátozta – csak a 
vietnamiaknak – a kiadott halászati engedélyek számát. A vietnamiak azzal vágtak 
vissza, hogy még keményebben dolgoztak, mint a texasi fehérek.

A gazdagodó és a halászati versenyben felülkerekedő vietnamiak és a helyiek 
között a feszültség nőttön-nőtt, míg 1979. augusztus 3-án a Galveston-öbölben 
fekvő Seadrift halászfaluban lángra kaptak a vietnami halászhajók. A nagy 
termetű texasiak pedig vietnami halászokat vertek. Mindez nagyon régen történt. 
Ma a vietnami halászok gyermekei matematikát és orvostudományt oktatnak 
kaliforniai és arizonai egyetemeken. A gyerekek – ki tudja, miért – ugyanolyan 
szorgalommal dolgoznak, mint írástudatlan szüleik a halászbárkákon. Hogy miért? 
A világért sem azért, mert így születtek. Ó, nem. Így szocializálódtak. Ugye 
értik, hogy ennek a cikknek semmi köze Olaszliszkához?

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.