[Grem] Fiatal francia értelmiségi mondja el miért költözött Magyarországra ...

[KEA]

On 7/9/23 8:22 PM, Sándor Kurucz wrote:
> Nem is a gazdasági válság lesz a 
> legveszélyesebb,hanem az egyre elhatalmasodó gender ideológia!

[Csomó link az eredetiben a forrásokra]

*** *** ***

Nocsak: minél több az LMBTIQ-pad, annál gyakoribb az erőszak – méghozzá 
Európa-szerte!

Nem mi mondjuk, ez statisztika. Ami azért jelenthet némi vigaszt ezekben a nehéz 
órákban.

Mandiner, 2023.07.09. -- Francesca Rivafinoli
https://mandiner.hu/kozelet/2023/07/nocsak-minel-tobb-az-lmbtiq-pad-annal-gyakoribb-az-eroszak-meghozza-europa-szerte


Teljesen érthető, ha most szomorú mindenki, aki egy jobb sorsra érdemes nyári 
napon tíz órán át pingálta azt a szerencsétlen LMBTQ-padot. Hogy az ülőfelület 
négy léce a transznemű büszkeség zászlajának tónusaival kiegészített 
Pride-színekben pompázzon, a támlán pedig a „NYITOTT [szívecske] SZABAD 
[szívecske] BOLDOG” felirat tegye teljessé az alkotást. Mit alkotást: a létező 
„legmenőbb” dolgot, egyenesen „életmentő” projektet.

Két dolog azonban talán jelenthet csöppnyi vigaszt ezekben a nehéz órákban. Bár 
az Amnesty International illetékese és Ferencváros alpolgármestere nem győzte 
szuperlatívuszokkal hangsúlyozni a Pad jelentőségét, felszabadító és 
közbiztonságot fokozó jellegét, nézzük, mire mentek az efféle akciókkal a 
köztéri érzékenyítésben néhány lépéssel előttünk járó országok.

Bécsben ugyebár még a gyalogoslámpákról is leszbikus figurák néznek le ránk már 
2015 óta, LMBT-padok pedig minimum 2019 óta nevelik a népet Ausztria-szerte (ott 
ráadásul tízesével pakolták ki őket, rögtön tízszeres dózist fecskendezve 
mintegy a társadalomba a homofóbia vélt ellenanyagából) – ehhez képest a 
Nemzetközi Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Interszexuális Szövetség 
(ILGA) legutóbbi jelentése szerint Románia, Örményország, Lettország és 
Montenegró mellett Ausztria az az ország, ahol súlyos (és egyre fokozódó) 
probléma az LMBT-személyek elleni internetes gyűlöletbeszéd, emellett 
Franciaország mellett Ausztria az, ahol a tavalyi Pride idején a leghangosabb 
volt a gyűlölködés; ráadásul idén se lehet sokkal jobb a helyzet, hiszen a 
júniusban tartott felvonulás után Bécs belvárosában két férfi (akikről 
szemérmesen csak annyit tudunk meg, hogy fekete, illetve fehér pólót viseltek) 
brutálisan összevert egy nőt. Ami a padokat illeti, a Bregenzben két éve 
kihelyezettet ismeretlenek egyenesen a Boden-tóba hajították, az Innsbruckban 
felállított pedig az Inn folyóban kötött ki (a bregenzit azóta már nem 
hajigálni, hanem széttörni szokták);

az egyik linzi prájdos utcabútort pedig idén már negyedszerre dobták a szelektív 
gyűjtőbe,

  azóta lánccal is rögzítve van a betonhoz. (Érdekes mellékszál, hogy jé, a 
civilizáltabb nyugaton rendre használhatatlanná teszik az efféle padokat, nem 
pedig szelíden átfestik.)

Távolabbra nézve Valenciában az önkormányzat tavaly 145 padot festetett le 
LMBTI-szimbólumokkal (köztük 25 pompázik biszexuális színekben és 40 pad hirdeti 
a leszbikus büszkeséget), ehhez képest 2022-ben 21 százalékkal nőtt arrafelé a 
„gyűlölet-bűncselekmények” száma; a napokban is állítólag homofób támadás 
keretében vertek véresre egy 19 éves fiatalt. Franciaországban 28 százalékkal 
emelkedett az LMBT-személyek elleni konkrét fizikai támadások száma; minden 
második napra jut egy. Pedig a padok mellett még egy-egy Toulouse-Nantes meccsen 
is prájdos mezekkel küzdenek a focisták a homofóbia ellen (kivéve például a 
Mosztafa Mohamed Ahmed Abdallah nevű játékost, aki ilyen trikóban nem lépett 
pályára).

Összességében az ILGA szerint 2022-ben több erőszakot szenvedtek el az 
LMBTI-személyek Európában, mint az elmúlt évtizedben bármikor; minden eddiginél 
magasabbra nőtt az ellenük elkövetett szándékos testi sértések száma, és 
„Európa-szerte több gyilkosságról és nagyszámú öngyilkosságról számolnak be”, 
méghozzá a közvélekedés szerint progresszív államokban is.

Felmerül a sejtés: valójában a közterek prájdos kifestése olyannyira nem 
csodaszer, hogy

az LMBTIQ-ellenes erőszak az LMBTIQ-padok, LMBTIQ-gyalogoslámpák és LMBTIQ-mezek 
szaporodásával egyenes arányban nő.

Ami persze nem kell, hogy feltétlenül ok-okozati kapcsolatot jelentsen – csak 
akkor kénytelenek leszünk valami más logikus magyarázatot keresni a romló 
statisztikákra, azt pedig akkor az évszámok és a területi tendenciák alapján 
könnyen a tömeges illegális migrációban fogjuk meglelni. Még akkor is, ha ebből 
végső soron az következne, hogy Orbán Viktor az LMBT-személyek védelmezője.

De akinek fontos a szexuális kisebbségek jólléte, annak amiatt se kellene 
túlságosan szomorkodnia, hogy a ferencvárosi ülőalkalmatosságról eltűnt a 
színes-vidám szívecskékkel ékesített „nyitott, szabad, boldog” felirat. Valljuk 
be, ez eléggé értelmezhető úgy, hogy ahol nincsenek „homofóbok”, hanem nyitott a 
társadalom és szabad a vásár, ott boldog lesz ugyanaz az egyén, aki egy 
illiberális Magyarországon szenved.

Csakhogy nem én mondom, hanem a CNN által idézett friss amerikai kormányzati 
jelentés, hogy minden érzékenyítés és elfogadás ellenére (lásd a példásan 
nyitott és szabad Kaliforniát)

a szexuális kisebbségek körében továbbra is messze magasabb a mentális zavarok 
aránya és gyakoribb a szerfüggőség

– a biszexuális férfiak például a heteroszexuálisokhoz képest kétszer akkora 
arányban fogyasztanak kábítószereket; a súlyos depressziós epizód valószínűsége 
esetükben négyszeres. Ráadásul bár a meleg férfiak világszerte elutasítottabbak, 
mint a leszbikus nők, utóbbiak mentális egészsége a rosszabb – ha minden a 
társadalmi elfogadottságon múlna, nyilvánvalóan nekik kellene boldogabbnak lenniük.

Egy hasonlóan friss osztrák jelentés szerint ott valamiféle depresszióval a 
heteroszexuálisok 43 százaléka küzd, a biszexuálisoknak 62, a „queereknek” 66 
százaléka. Önsebzésről és öngyilkossági gondolatokról a biszexuálisok 67, 
illetve 79 százaléka számolt be, szemben a heterók 32, illetve 56 százalékos 
arányával. Hadd ne minősüljön homofóbnak, aki szerint ezek súlyosabb számok 
annál, mint hogy infantilis padocskákkal hirdessük rendkívül fals módon, hogy 
mindkét nemmel szexelni vagy „genderfluidnak” lenni valamiféle „nyitott, szabad, 
boldog” életérzés.

Aki tehát most szomorkodik az LMBT-pad sorsa miatt, az legközelebb a tíz órán át 
tartó festegetés helyett inkább kezdjen valóban hiánypótló és valóban életmentő 
célzott felvilágosításba annak érdekében, hogy az esetlegesen szerfüggő és/vagy 
feldolgozatlan traumáktól szenvedő LMBTIQ+ embertársaink idejében és minden 
ideológiától mentesen tényleges segítséget kérjenek és kapjanak. Azt jó eséllyel 
még a Fradi ultrái is megsüvegelnék.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.