[Grem] Szörényi László: Felmondás

[KEA]

Felmondás

Egyház és Társadalom, 2013.02.25 -- Szörényi László
https://www.egyhazestarsadalom.hu/2013/03/01/szorenyi-laszlo-felmondas/


Az egész világsajtó azon gyötrődik, hogy miért mondott le XVI. Benedek. 
Boldog buzgalommal mutatnak fel állítólagos szakértőket, akik tudják a 
dürgést. Jobb lenne, ha olvasnának, de nem tudnak. Mármint latinul, 
tudniillik a pápa latinul adta elő lemondási szándékát. Az is egy nyelv, 
akkor is, ha vannak olyan magyar egyetemek, amelyek ezt nem ismerik el. 
Minden nyelvnek megvan a maga szakszókincse, ezen belül pedig minden 
alkalmazott szónak olyan, szivárványfényeket sugárzó kisugárzása, 
amelyek csak akkor érthetők, hogyha az olvasók, a lehetséges, vagy 
megcélzott olvasók értik azt a nyelvet, nemcsak azon a szinten, ahogyan 
meg lehet fejteni egy fájdalomcsillapító utasítását, hanem ennél 
valamelyest gazdagabban, különösen, hogyha tudják, hogy  a pápa 
műveltsége egy kevéssé talán fölülmúlja a lóhúst marhahúsba vegyítő EU-s 
vállalkozók beszélőkészségét.

XVI. Benedek már csak ilyen fajta különleges figura. Lemondását ugyanis 
latinul jelentette be. Ebben a következő mondatot szeretném egy kissé 
elemezni:  „Conscientia mea iterum atque iterum coram Deo explorata ad 
cognitionem certam perveni  vires meas ingravescente aetate non iam 
aptas esse ad munus Petrinum aeque administrandum.” A Új Emberben ez így 
jelent meg magyarul: „Miután ismételten megvizsgáltam lelkiismeretemet 
Isten előtt, eljutottam arra a bizonyosságra, hogy erőnlétem 
előrehaladott korom miatt már nem alkalmas arra, hogy megfelelő módon 
gyakoroljam a péteri szolgálatot.” Nagy baj, hogy a fordítás nem vette 
figyelembe, hogy a pápa milyen nyelven akart írni! Ugyanis a latint nem 
olyan angolként használta, mint egy azerbajdzsán akadémikus, hanem úgy, 
mint egy német humanista (aki természetesen nem az angolt, hanem a 
latint használta nemzetközi nyelvként). Elhelyezett jelzéseket, 
amelyeket stilisztikai választásaival a klasszikus római szerzők híres 
és egyértelmű helyeire utalva egyértelműsített. Ilyen az „iterum atque 
iterum” is. Ez ugyanis Vergilius Aeneisenek II. énekére utal, ahol a 
költő a főhős, Aeneas szájába adva arról a szörnyű keresésről számol be, 
amelyet szülővárosából, Trójából való menekülés közben élt át, amikor is 
felesége elveszett.

Kartal Zuzsa így fordítja ezeket a sorokat:
„Szólítom mégis, merem újra meg újra az árnyat,
Tölteni bús kiáltásommal végig az úton,
és keresem, de hiába nevén szólítva Creúsát. „

Aeneas azért menekült Trójából, mert az örökre elbukott, illetve eredeti 
helyén nem volt többé fönntartható, az istenek úgy döntöttek, hogy egy 
újabb helyen, Itáliában, a későbbi Róma őseként fog újjászületni! 
Véleményem szerit a pápa  azért nyilatkozott latinul lemondásáról, mert 
más nyelven ezt a finom célzást, azt ugyanis hogy Rómának, mint a 
kereszténység fővárosának vége, nem tudta volna elmondani.

Pedig milyen jól kezdődött az egész! 2005. április 18-án, egész nap a 
Bródy Sándor utcai Olasz Intézetben ültem, volt egy konferencia a 
magyarországi latin irodalomról. A jámbor olaszok már korábban 
bevezették a dohányzás elleni tilalmat, ezért egész nap nem tudtam 
rágyújtani. Szerencsére este öt és hat között volt egy szünet, amikor 
kimehettünk az utcára füstölni. Az eső zuhogott. Büszkén pipázva 
elhatoltam a Bródy Sándor utca 30. szám alatti Háry Borozóig. Kedves 
helyem volt hajdan, egyetemista ősidőmben. A Háry Borozó 2005. április 
18-án éppen „Bajor Söröző” névre hallgatott. Lementem a lépcsőn, 
vendéget nem, de egy szál pincért találtam, aki cigarettázott, és 
megengedte, hogy én viszont pipázzak. Kérdeztem, hogy mennyire bajor az 
ő sörük?! Közölte, hogy rákospalotai, de azért iható. Ez igaz volt, 
tanúsíthatom. Hála ébredt szívemben. Imádkoztam Istenhez: „Uram, egy 
hete kommentáltam II. János Pál pápa temetését a Hír Tévében. Utána két 
nappal beszéltem az M2-n II. János Pál pápa irodalmi érdemeiről, Joseph 
Ratzinger tanulmánya alapján. Az álbajor sör iható. Segítsél tehát 
abban, hogy a most folyó konklávé idején a bajor Ratzingert válasszák 
meg pápának!”

Másnap hajnalban keltem, meg is érkeztem, 12 óra 55-kor Rómába. Kissé 
ernyedten közöltem a Római Magyar Akadémia illetékeseivel, hogy csak 
akkor ébresszenek fel, de akkor azonnal, ha felszállt a fehér füst a 
Szent Péter téren! Nem sokat aludtam, mert felrugdostak. Rohantam, mit 
egy nyuszi, ezért viszonylag jó helyet foglalhattam el a Szent Péter 
téren, attól eltekintve, hogy körülöttem csupa olyan haladó olasz állt, 
aki üvöltve szidalmazta Ratzingert. Én csak mosolyogva kacsintottam 
rájuk, szegény haladárokra.  Mikor egy túlsúlyos dél-amerikai bíboros 
kihirdette, hogy ki a nyertes, kegyesen közöltem a környékemen található 
magyar liberálisokkal,hogy  a Római Magyar Akadémiára visszamenet van 
egy bajor söröző, ahová meghívom őket egy korsóra.

A néptelen józsefvárosi sörözőben megejtett imámat befolyásolta a 
lehetséges pápa irodalmi műveltsége, latintudása, szeretete a macskák 
iránt – egyiket még sétáltatta is sokáig – valamint (és ezt akkor még 
nem tudhattam) vonzódása a macikhoz. (Ez nálunk családi vonás!) Mint 
tudjuk, a pápa címeréül egy olyan medvét választott, aki könyveket cipel 
a hátán. Ez tulajdonképpen Szent Korbiniánus címere,  aki a bajorországi 
Freising első püspöke volt. Ő ugyanis mint frank születésű remete, 
időnkét elzarándokolt Rómába, és akkor könyveit egy szamár vitte. 
Azonban egyszer csak a szamarát megette egy alpesi medve Dél-Tirolban. Ő 
azonban nem jött zavarba, megfeddte a medvét: – Mivel pillanatnyilag más 
megoldás nincs, ezért te fogod szállítani a könyveket! –

Lemondott?! Szerintem felmondott! Olyannak találta egyházát, amelyben 
az idióták az ő finom módszereivel megszólíthatatlanok. Ugyanakkor 
rászorulnak a megszólításra, hiszen neki, pápaként át kellett élnie azt 
a rettenetes élményt, amit Jézus élt át a Getszemáni kertben: „ Éppen, 
mert ő a Fiú, végső valóságában látja a gonoszság egész mocskos 
áradatát. A hazugság és gőg minden hatalmát, a gonosz rafinériáját és 
szörnyűségét, ahogy az élet álarcát ölti magára, s állandóan a létet 
rombolni, az életet meggyalázni és megsemmisíteni igyekszik.” (XVI. 
Benedek: A Názáreti Jézus, II, fordította: Martos L. Balázs, Budapest, 
2011, 121.)

Imádkozzunk érette. Reméljük, hogy az általa még értett keresztény — 
antik görög /római szimbolikában megfogható vigasz vagy útmutatás jusson 
osztályrészéül. Creusáé, aki az elhagyandó régi haza helyett kijelölte 
az új Trója helyét, vagy Szűz Máriáé, akire ő a felmondást bejelentő 
búcsújában rábízta egyházunkat.

Én rövidre akartam zárni a Háry-borozót. Nincs már, puszta helyét is 
fölszámolták. Jelenleg Vidám Étteremnek hívják, de az is zárva van. Egy 
körülbelül százötven éves ifiasszony énekel benne retro- szocialista 
dalokat, akkor is, ha már nem egészen fiatal. Csak ihatatlan söröket 
lehet benne inni, pontosabban lehetne, ha nyitva tartanának, de ez nem 
adatik, viszont a pince másik felében egy ügyvéd ütötte fel irodáját.

Pedig Móricz Zsigmond jól ismerte az emberiséget, sőt még a magyarokat 
is. Ő a legremekebb magyar írók soraiba iktatta Garay Jánost, kizárólag 
egy műve, azaz Az obsitos miatt. Megírta azt, hogy mi magyarok akkor 
szűnünk meg magyarnak lenni, ha már nem értjük meg többé Háry János 
üdvös hazugságait. Arról, hogy hogyan engedte szabadon az általa 
elfogott Napóleont a Mária Lujza iránt tanúsított lovagiasságtól 
vezettetve, vagy hogy hogyan szalonnázott együtt Ferenc királlyal és 
császárral, miközben a kétfejű sas kerepelt a háztetőn . Félt attól, 
hogy mi magyarok is olyanok leszünk egykoron, mint a görögök, akik már 
bámulják,de nem tartják sajátjuknak Odüsszeuszt!

Magyarként, európaiként is félek. Ha nem értjük meg XVI. Benedek latin 
felmondásának irodalmi célzásait, akkor végünk van.

megjelent: Magyar Nemzet 2013.02.25.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.