[Grem] Pedofília .... és az egyházon belüli szexuális molesztálások / Szilvay Gergely

[Emoke Greschik]

 2023. február 15. 17:12
https://mandiner.hu/cikk/20230214_valosag_es_hazugsag_mit_kell_tudni_az_egyhazbeli_molesztalasokrol_valojaban
*Írta: Szilvay Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely> *
Mennyien vannak a pedofil papok? Vannak-e hamisan megvádoltak közöttük? Mit
hazudott el a botrányokat egykor kirobbantó Boston Globe? Tényleg létezik-e
elnyomott emlékezet? Eloszlatunk pár alapvető tévedést!

Papi molesztálásáról számolt be
<https://mandiner.hu/cikk/20230211_belfold_katolikus_egyhaz_zaklatas_gyermekvedelem_hodasz_andras_peto_attila>
a
hétvégén Hodász András, akiről kiderült, hogy a papságot is otthagyja. A
főegyházmegye közleménye jelezte
<https://mandiner.hu/cikk/20230211_hodasz_andras_szexualis_zaklatas_belfold>:
Hodász
atya bármikor jelenthette volna az esetet, de nem tette meg. Mint az
azóta a Hodásznak a Telexnek adott interjújából
<https://mandiner.hu/cikk/20230214_hodasz_andras_szexualis_zaklatas_belfold_katolikus_egyhaz>
kiderült,
kamaszként molesztálta egy pap, akit aztán az egyház kirúgott, a hatóságok
pedig lecsuktak.

Arról, hogy a magyar egyház eddig mit tett, és hová lehet fordulni, ha
valakit egy pap vagy egyházi alkalmazott molesztál, már írtunk
<https://mandiner.hu/cikk/20230214_ezt_tette_a_magyar_egyhaz_a_molesztalasok_ellen_itt_lehet_jelenteni>.


Most arról próbálunk teljes képet adni, hogy milyen nagyságrendűek a papi
molesztálások. Lerántjuk a leplet a Boston Globe-ról, ami 2002-ben
kirobbantotta a kortárs egyházi pedofilügyeket, a lap ugyanis egyoldalúan
tudósított. Emellett rámutatunk arra is, hogy sok esetben hazudnak a
feljelentők.
*Pedofilellenes vagy pedofilpárti volt a Boston Globe?*

A papi abúzusbotrányok 2002 elején robbantak ki a Boston Globe-nak
köszönhetően, azóta vannak a figyelem középpontjában. Ebből film is
született, az Oscar-nyertes Spotlight (amit itt húztunk le
<https://fesztival.mandiner.hu/cikk/20160330_szilvay_gergely_papok_pedofilia_spotlight_az_oscarhoz_nem_eleg_jo>).
Azonban Boston Globe túlnyomórészt olyan eseteket írt meg
<https://fesztival.mandiner.hu/cikk/20160330_szilvay_gergely_papok_pedofilia_spotlight_az_oscarhoz_nem_eleg_jo>
a nyolcvanas évekből 989 (átlag nap két és fél) cikkben, amelyeket egy
évvel korábban már egyik városi vetélytársa, a Boston Phoenix is megírt.
Ettől persze ezek a történetek valósak voltak, de a lap szempontjából nem
éppen eredetiek.
A lap viszont nem foglalkozott a bostoni iskolai molesztálási ügyekkel.

Nem csoda, a széleskörben elkövetett iskolai abúzusok témája nem igazán
jelenik
<https://www.amazon.com/Double-Standard-Scandals-Attack-Catholic/dp/1453730699>
meg
az amerikai médiában.

A Globe arról sem írt, amikor 1977 decemberében, Boston külvárosában a
rendőrség felderített egy meleg pedofilklubot, amelyben négy év alatt 63,
8-13 év közötti kisfiút rontottak meg. A lap 1979-ben a belső oldalakon írt
egy-egy rövidhírt az üggyel kapcsolatos bírósági ítéletekről. Sőt a
nyolcvanas években közölt olyan cikkeket, amelyek szerint a kiskorúval való
szexuális kapcsolat rendben van.

Például Beth Winship tízszer ajánlotta az olvasók figyelmébe Wardell B.
Pomeroy, Alfred Kinsey pedofil kutatótársa *Girls and Sex* című kötetét,
ami szerint az apák és lányaik közti szex „gazdagító” és „kielégítő” lehet.
A lap 1980. június 17-én közölt egy cikket, amelyben egy középiskolás
diákfiú panaszkodott arról, hogy szexre kényszerítette egy tanárnő. Pár
nappal később egy diáklány írt, aki szerelmes volt az egyik tanárába.
Winship válasza az „Ask Beth” rovatban az volt: küldjön a tanárának
képeslapot.

Úgyszintén a hetvenes évek végén történt, hogy Thomas Revees, a NAMBLA
<https://en.wikipedia.org/wiki/North_American_Man/Boy_Love_Association>
(Észak-Amerikai Férfi/Fiú Szerelmi Szövetség) elnöke nyíltan kiállt a
„nemzedékközi” szexuális kapcsolatok mellett, a fiatalkorú fiúkat megrontó
melegek bírósági elítélése ellen – többek közt a Boston Globe hasábjain. (A
NAMBLA-t a nemzetközi LMBTQ-szövetség, az ILGA csak azután tette ki
soraiból, hogy az ENSZ azt mondta neki, csak akkor kap konzultáns státuszt,
ha kipakolja a pedofilokat.)

A Globe az ezredfordulón kifogásolta azt a nyolcvanas évekbeli gyakorlatot,
hogy a gyermekmolesztáló papokat terápiára küldték, majd utána
visszahelyezték szolgálatba. Igen ám, csakhogy ugyanezt a terápiát a Globe
hangosan éltette a maga idejében.
A bostoni érsekség pedig külső pszichológus és pszichiáter tanácsadók
javaslatára tette, amit tett, ők tanácsolták a terápiát, és ők tanácsolták
a visszahelyezést is. Az abúzusok miatt meghurcolt érsek, aki pusztán az
akkor ünnepelt szakértőkre hallgatott, Bernard Francis Law korábban
Mississippiben a feketék jogaiért küzdő pap volt, azaz emberjogi harcos.
*Molesztáló papok: mennyien vannak?*

Az érintett papok arányszámát világszerte 1-6 százalék közé teszik, Hans
Zollner <https://en.wikipedia.org/wiki/Hans_Zollner> német jezsuita
pszichológus, a kérdés szakértője szerint egy-egy társadalomban a papok 3-5
százaléka elkövető.

Amerikában a John Jay-jelentés
<https://en.wikipedia.org/wiki/John_Jay_Report> szerint 1950-2002 között
4392 molesztáló papról tudunk, akiknek 11 ezer áldozata volt. Az érintett
papok – derül ki az elemzésekből – több mint 56 százalékának csak egy
áldozata volt, akit egyszer molesztált. Akik többeket molesztáltak, azok
azonban ezt éveken át tették. A molesztálások több mint negyedéért az
érintett papok kevesebb mint 3,5 százaléka a felelős (a 4 százalék 3,5
százaléka). Az érintett papok közül 1950-2002 között 1624 kapott kezelést –
sokuk többfélét is. A kutatások szerint  a tanárok, edzők és családtagok
körében elkövetett visszaélések száma magasabb,  mint a papok által
elkövetetteké. A visszaélések száma megnövekedett a hatvanas években,
ezután a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején volt a csúcson, majd
jelentősen lecsökkent.

A kutatások szerint
<https://www.researchgate.net/publication/276398781_Child_sexual_abuse_within_the_Catholic_Church_a_review_of_global_perspectives>
a visszaélések természete azonos volt a társadalom más területein (család,
iskola stb) tapasztalt visszaélések természetével, azaz a kizárólagos férfi
papság és cölibátus nem valószínű, hogy szerepet játszik abban.

A John Jay-jelentés szerint Amerikában a gyermekkori visszaélések 60
százalékát a családhoz közel álló rokonok, barátok, 30 százalékát közeli
családtagok követik el. Írországban a lakosság 25 százaléka volt valamilyen
gyerekkori szexuális visszaélés áldozata, az ismert esetek 97 százaléka
történt családi környezetben és 3 százaléka egyháziban. A tanárok, edzők és
mások által elkövetett visszaélések száma jóval magasabb, mint a papok
által elkövetetteké (60 az 1-hez), de még a protestáns lelkészek is
2-10-szer több visszaélést követnek el, mint a katolikus papok.
Németországban a pedofilügyek 0,3 százalékába keveredtek bele papok.
*Nem a cölibátus miatt van*

Míg például az amerikai fekete protestáns gyülekezetek köreiben
<https://www.amazon.com/Sexual-Abuse-Power-Black-Church/dp/1449743234> az
abúzusok áldozatai rendszerint kiskorú lányok, addig a katolikus egyházban
jellemzően kamasz, serdülő fiúk.

A Hittani Kongregáció ügyésze, Charles J. Scicluna az Avvenirének adott
interjújában  is rámutatott, hogy az esetek mintegy 60 százalékában azonos
nemű fiatalok iránti vonzódásról volt szó, 30 százalékában ellentétes nemű
személlyel folytatott viszonyról; a fennmaradó 10 százalékban beszélhetünk
a szó szoros értelmében vett pedofíliáról.

A magát nem hívő lutheránusnak valló Hans-Ludwig Kröber
kriminálpszichológus a Cicero című jogász szaklapban egyszer azt
nyilatkozta, hogy  a cölibátustól senki nem lesz pedofil,   és az hallgató
vatikáni érsekek voltak a legjózanabb hallgatóság.

A szexuális zaklatási ügyek egyházi kivizsgálását XVI. Benedek pápa
szigorította meg, a helyi egyháztól a Vatikánhoz rendelve azt. Korábban a
kánonjog 16 éves korig elkövetett szexuális visszaéléseket nevezett pedofil
bűncselekménynek, azonban ezt a korhatárt Ratzingerék felemelték 18 évre,
az elévülés idejét pedig ötről tízre úgy, hogy azt a 18. életév
betöltésétől számítják.

Fontos tudni, hogy ma a kánonjog szerint a szexuális visszaélések nem
évülnek el, azaz az egyházi törvény sokkal szigorúbb a világinál. Az
egyházi büntetőügyeknél, amelyeket egyházi bíróság tárgyal, valóban van
hivatali titoktartás, ám ez nem jelenti azt, hogy aki a világi törvények
által büntetett bűncselekményt követ el, az ne lenne feljelenthető világi
bíróságon. A diszkréció pedig az áldozat jóhírét és lelki nyugalmát is
szolgálja.
*Hamis gyanúsítások*

Érdekes, hogy az amerikai statisztikák régiótól függően
<https://www.amazon.com/Catholic-Priests-Falsely-Accused-Stories/dp/1466425334/ref=pd_bxgy_img_2/141-5779186-6325642?pd_rd_w=v2cXh&pf_rd_p=c64372fa-c41c-422e-990d-9e034f73989b&pf_rd_r=FSYYBAZK5CSHDQ7ZCWGC&pd_rd_r=fac2b6ca-e7ea-4a06-b814-6499deb4d628&pd_rd_wg=5vxvJ&pd_rd_i=1466425334&psc=1>
17-50 százalék közé teszik a hamis áldozatok arányát. A Georgetown Egyetem
kutatásai szerint ez 17-25 százalék; a Bostoni Érsekségnél, ami az első és
legismertebb eme botrányok sorában, 32-45 százalék; a Los Angeles-i
Főegyházmegyében pedig egy FBI-ügynök becslése szerint a gyanúsítások fele,
azaz 50 százaléka volt hamis.  Ez részben azt jelenti, hogy egyes ügyvédi
irodák üzletet csináltak a papok hamis meggyanúsításából.

Legutóbb a nemrég elhunyt
<https://mandiner.hu/cikk/20230111_elhunyt_george_pell_biboros_ferenc_papa_konzervativ_tanacsadoja>,
ausztrál George Pell bíborost, Ferenc pápa tanácsadóját gyanúsították
eltussolással és molesztálással alaptalanul
<https://mandiner.hu/cikk/20200317_gyenge_bizonyitek_akar_szabadlabra_is_helyezheti_a_birosag_george_pell_biborost>
(a
First Thingsen megjelent egy részletes cáfolat
<https://www.firstthings.com/web-exclusives/2017/07/the-case-against-cardinal-pell>
).

Úgyszintén jó tudni, hogy sok hamis áldozat hivatkozott az „elnyomott
emlékezetre”, azaz arra, hogy elfelejtette, mi történt vele, és csak
terápia hatására jutott újra eszébe – ilyen azonban nem létezik,
tudományosan cáfolták. Richard Ofshe, a kaliforniai Berkeley
szociálpszichológusa szerint például az  *„elnyomott emlékezet elmélete a
20. század kuruzslása”*.

Ugyanezt gondolja Paul McHugh, a Johns Hopkins University pszichiátria
szakának tanszékvezetője, a világ egyik vezető pszichiátere. Azok ugyanis,
akiket szexuálisan molesztáltak, sokkal inkább a részletes emlékekkel
küzdenek, nem az elfelejtésükkel. Tévedés az elnyomott emlékek elmélete
Richard J. McNally, a Harvard pszichológia professzora szerint is, aki
*Remembering
Trauma* (Emlékezni a traumára) címmel írt könyvet a gyermekmolesztálásról.
És hasonlóképp vélekedik Elizabeth Loftus, a University of California
Irvine pszichológia professzora, aki a világ egyik vezető
emlékezetkutatója. Loftus írt is egy könyvet közösen Katherine Ketchummal *The
Myth of Repressed Memory *(Az elnyomott emlékezet mítosza) címmel.
*Mit lépett az egyház?*

Szögezzük le: soha, egyetlen egyházi szabály sem tiltotta meg senkinek,
hogy világi bírósághoz forduljon: világi jogi ügyekben a kánonjog
egyszerűen nem illetékes. Legutóbb a Vatikán föl is hívta erre a figyelmet
a honlapján közzétett útmutatóban. A brit katolikus egyház minden évben
nyilvánosságra hozza, mennyi ilyen gyanúsítás volt, azokat pedig jelenti a
rendőrségnek. Ilyet egyetlen más szervezet sem csinál. Amúgy a brit papok
0,4 százaléka ellen merül föl vád, és még kevesebbet találnak bűnösnek.

XVI. Benedek pápa még bíborosként, a Hittani Kongregáció
vezetőjeként dolgozta ki a 2001-es, szigorúbb eljárási szabályokat a vétkes
papok ellen, ő a szerzője a már említett a *De delictis gravioribus* című,
ezzel foglalkozó egyházi szabályozásnak, és ő állt a II. János Pál által
kiadott *Sacramentorum sanctitatis tutela* mögött. Aztán 2005-ben Ratzinger
volt az, aki megszigoríttatta a szemináriumi felvételit. XVI. Benedekkel
szemben is felmerültek vádak, hogy eltussolt volna ügyeket, ez azonban nem
igaz (ezekről itt írtunk
<https://mandiner.hu/cikk/20191030_papi_pedofilia_es_colibatus_2010>).

A szexuális visszaélést elkövető papok ügyeinek kivizsgálása az
ezredfordulóig helyi szinten folyt, a püspökre volt bízva, fellebbezés
esetén másod- vagy többedfokon a Rota Romana, a Szentszék rendes
fellebbviteli bírósága tárgyalta az ügyet. Ellenben ha a szentségek
kiszolgáltatásával kapcsolatban követték el, azaz például gyónás ürügyén
(erről szól az 1962-es *Crimen Sollicitationis*), ekkor Róma (a Hittani
Kongregáció) volt az illetékes, nem a püspök. Ma már azonban éppen
Ratzingernek köszönhetően minden ilyen ügyet jelenteni kell a Hittani
Kongregációnak, így az felügyelni tudja az eljárást, amit így nem lehet
elaltatni.

A vízválasztó a 2019 május, amikor megjelent Ferenc pápa *Ti vagytok a
világ világossága* című apostoli levele. Ebben a szentatya elrendelte, hogy
minden egyházmegyében és szerzetesrendnél legyen gyermekvédelmi felelős és
hozzá rendelt szakmai stáb, és előírja a hatóságokkal való együttműködést
is.

Itthon a https://katolikus.hu/gyermekvedelem/#LATIN oldalon bárki tehet
bejelentést, és persze személyesen vagy levélben is lehetséges jelezni, ha
valakit molesztált pap vagy egyházi alkalmazott. Az illetékes egyházmegye
gyermekvédelmi bizottsága azonnal nekilát kivizsgálni az ügyet, akkor is,
ha az több évtizede történt – bár ekkor a bizonyítékok összegyűjtése
nehezebb. Az áldozatnak megadnak minden jogi, mentális-pszichikai és
spirituális segítséget.

<https://mandiner.hu/tag/szexualis_molesztalas>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230216/8f11c8be/attachment.html>