[Grem] Kedves Szabó Tímea! Elektromos autókat igen, akkumulátorgyárat semmiképp?

[KEA]

Kedves Szabó Tímea! Elektromos autókat igen, akkumulátorgyárat semmiképp?


Mandiner, 2023.01.26. -- Francesca Rivafinoli
https://mandiner.hu/cikk/20230125_debrecen_god_akkumulatorgyar_fidesz_ellenzek_francesca_rivafinoli


És hát itt van nekünk András. Megveszi az elektromos autót meg az 
e-rollert, aztán háborog, hogy az akkumulátorokhoz gyárat kell építeni.

Előrebocsátom: se okostelefonom, se autóm, se e-rollerem, se elektromos 
borsőrlőm. Semmiféle gyöngéd érzelmek nem fűznek tehát az 
akkumulátorokhoz; mint ahogy ahhoz az Európai Bizottsághoz se, amely az 
alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiájában
kifejezetten leszögezte: „ki kell alakítani az elektromos járművek új 
generációs akkumulátorcelláinak hazai termelőbázisát”.

De ha egyszer ki kell alakítani, akkor ki kell alakítani – ki vagyok én, 
hogy felülbíráljam a zöld progressziót.

Ellenben van itt nekünk egy Fekete-Győr Andrásunk, aki amellett, hogy 
miniszterelnökjelölt-jelölti programjába eminens européerként külön 
beleírta, hogy 2035-től kizárólag elektromos autókat engedne forgalomba 
hozni, minden morális és környezeti fenntartás nélkül vásárolt magának 
egy elektromos rollert (amelyet aztán idő előtt használhatatlanná is 
tett, drasztikusan lerövidítve egy földrészeken átívelő gyártási 
folyamatban elkészült árucikk élettartamát).

Erre most ugyanő kikel az „élhető jövőt” veszélyeztető 
„környezetpusztító” akkumulátorgyár ellen.
Miért, eddig vajon mi volt az elképzelés, hogyan jönnek létre az oly 
kívánatos e-járművek?

Biovetőmagból kelnek ki a kiskertekben, az akkumulátor pedig egyfajta 
belső szervük, amely az egyedfejlődés adott pontján pici kicsi 
sejtecskékből magától kialakulna, ha a NER hagyná?

Vagy eddig se volt kérdés, hogy a szükséges kobaltot gyakran gyerekek 
bányásszák Kongóban, hogy a lítiumot napi 21 millió liter víz 
felhasználásával nyerik ki az Atacama-sivatagban, hogy minden egyes 
tonna kibányászott ritkaföldfém után egy tonna radioaktív hulladék 
keletkezik Mianmarban, valamint hogy ahhoz a bizonyos e-rollerhez is 
kellett valahol egy kínai gyár – de amíg nem lehetett tőkét kovácsolni a 
bolygóféltésből, addig mindez irreleváns volt?

Csillogó szemmel, a padból majd’ kiesve jelentkezik, hogy Brüsszel néni, 
nekem minden porcikám kívánja ám a mielőbbi 100 százalékos e-mobilitást 
(ne várjunk addig, amíg jön egy jobb technológia);
aztán hátradől, hogy oldják meg a környezetkímélő előállítást a mianmari 
milíciák,

mi pedig utána majd büszkén kitesszük magunkra a „Kibocsátásmentes 
Európa” kitűzőt.

Annál is gyanúsabb ez, mivel van egy magát zöld pártnak nevező 
Párbeszédünk is, amelynek frakcióvezetője, Szabó Tímea szerint (már ha 
jól értelmezem az avantgárd szintaxissal összerakott helyzetelemzését) 
az uniós zöld átálláshoz nélkülözhetetlen energiatároló berendezések 
helyben történő előállítása „perverz aljasság” és a 
„legkörnyezetpusztítóbbá” teszi az országot. (Bezzeg ha Kínában zajlana 
a gyártás, és onnan hoznák a cuccot a debreceni autógyárba, máris 
fellélegezne Gaia földanya.)

Azért az a világban zajló természetrombolás és robotoltatás nem kis 
mértékű relativizálása, ha valaki egy magyarországi gyártólétesítményt 
minősít a létező legeslegborzasztóbbnak – annyi józan és konstruktív 
kritikát lehetne megfogalmazni, erre fogja magát Szabó Tímea, és inkább 
„éhbérért” dolgoztatott segédmunkások hadait vizionálja egy olyan 
csúcstechnológiás üzembe, amely egyelőre a mérnököket és a pénzügyi 
szakembereket toborozza.

Arról lehetne vitát indítani, hogy konkrétan mennyi aksit lenne célszerű 
Magyarországon gyártani, de nem én mondom, hanem a Világgazdasági Fórum, 
hogy az éghajlati célok eléréséhez
2030-ig az akkumulátor-értéklánc minden egyes szakaszában 
tizenkilencszeresére kell növelni a termelést.

Németországban ennek jegyében várhatóan még lítiumbánya is létesül; a 
cseh határ közelében találtak ugyanis olyan kőzetet, amelyben megbújik 
nagyjából egy százaléknyi a fémből. Lehetnek elképzeléseink, mekkora 
tájseb lesz ott, ahol ebből értelmezhető mennyiségű lítiumot kitermelnek 
– és akkor még mindig örülhet minden zöld, mert legalább európai 
szabványok szerint fog zajlani a dolog.

Innen nézve azért egész megúszós vállalásnak is tűnhet a mi újabb 
akkumulátorgyárunk; kivéve persze, ha némi interiorizált gyarmattartói 
attitűddel kimondjuk: a közel hússzoros mennyiségű 
bányászat–gyártás–újrahasznosítás minden szakasza történjék a világ más 
országaiban, de egyik se a mi kies Kárpát-medencékben. Csak akkor meg 
kellene nevezni a konkrét alternatívát, tehát hogy mely nemzetek (vagy 
rasszok) tagjaira bízzuk a vélt piszkos munkát.

Különösen, mivel érkezik még a szintén zöld LMP is, amely
ugyanazzal a lendülettel, amellyel a hazai akkumulátorgyártás ellen 
tiltakozik, egyidejűleg felkiált: szélerőműveket ide, de izibe’!

Ami persze praktikus, mert ha az időjárásfüggő megújuló energia 
eltárolásához teljesen véletlenül és váratlanul további akkumulátorokra 
lenne szükség, akkor lehetne újra tiltakozni az újabb akkumulátorgyárak 
ellen (legalább csinálnak valamit).

Honlapján az LMP rögtön a „Legyél te is erdővédő” felhívás alatt sürgeti 
a szélturbinák telepítését – azon szélturbinákét, amelyek létesítését 
eleve néhány ezer négyzetméter növénytakaró kiirtásával kell kezdeni, 
kialakítva egy 2000 négyzetméteres, kellően vastag betonalapot és egy 
szervizutat. A biztonság kedvéért a turbinák jelentős részébe még néhány 
tonna ecuadori balsafát is belepakolnak, egyenesen az Amazonas 
vidékéről, mármint a Föld tüdejéből, ha egy erdővédőnek mond ez valamit. 
(Igaz, ma már egyre több cég igyekszik minél inkább 
polietilén-tereftalátot használni helyette, annak pedig olyan dallamos a 
neve, hogy már szinte zöld.) Kell továbbá a turbinákba általában 
megawattonként szűk 200 kiló neodímium, amelyet Észak-Kínában termelnek 
ki, minden növényzettől mentes toxikus mocsárrá változtatva a korábbi 
bukolikus vidéket, ami még a kisebbik veszteség a tömeges rákos 
megbetegedésekhez képest.

De nem folytatnám az LMP által követelt turbinák további elemzését – 
csak legközelebb tényleg kéne várni legalább néhány napot az 
akkumulátorgyárak miatti tiltakozás és az akkumulátorokat igénylő, 
ráadásul erdőirtással járó szélerőművek követelése között.

Az LMP egyébként 2019-ben még azt sürgette,
hogy „2030-tól már Magyarország útjain is csak elektromos vagy hibrid 
hajtású járművek közlekedhessenek”,

hozzátéve: „A magyarországi autógyárak átállását is segíteni kell a 
kutatás támogatásával, ennek elmaradása esetén ugyanis tíz év múlva 
Kínából vesszük az autókat, ami jelentősen visszavetné a magyar 
gazdaságot”. (Magyarországon jelenleg 4 millió személygépkocsi van 
forgalomban, ennyi akkumulátorral kellene tehát számolni, export nélkül.)

Ehhez képest Ungár Péter most, 2023-ban azzal érvel az akkumulátorgyár 
ellen, hogy Magyarország túltolja, és bár „az elektromos közlekedés egy 
fontos eszköz lehet a zöld átállásban, de nem az egyedüli ilyen új 
technológia”. Ha a kormány holnap úgy dönt, engedélyezi a szélerőművek 
létesítését, nem teszi majd zsebre, amit 2027-ben fog kapni az LMP-től a 
szélenergia-termelés erőltetése miatt.

Fotó: Mandiner archív / YouTube


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.