[Grem] Az afrikai fiúgyerek, aki az eszével egész faluját megmentette az éhhaláltól / „A fiú, aki befogta a szelet” c. film ajánlója is

[Emoke Greschik]

 A fiú, aki az eszével egy egész falut megmentett az éhhaláltól
Jámbor-Miniska Zsejke <https://kepmas.hu/hu/jambor-miniska-zsejke-0>
2023. 01. 31.
<https://kepmas.hu/#copy_link>
https://kepmas.hu/hu/fiu-aki-befogta-szelet-film-william-kamkwamba-malawi-fekete-afrika-szegenyseg?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=1035213-H%C3%ADrlev%C3%A9l%200202%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%200202

*„Ez mind?” „Még öt zsáknyi sincs…” „Hatvan nap.” „Hatvan-hetven között...”
„És egy év van a következő aratásig...” „Van megtakarításunk.” „Nem elég.”
„Választanunk kell az étkezések közül” – sóhajtja az apa, hangjába
keserűség és rémület vegyül. „Vacsora, mert éhesen nem lehet aludni” –
választ az asszony. „Reggeli… mert szeretem a reggelit” – feleli a
kiskamasz William Kamkwamba, feltehetőleg azért, mert korgó gyomorral nem
megy a tanulás. Márpedig tanulásra szükség van ahhoz, hogy megépíthesse
hulladékanyagokból azt a szélkereket, amivel később nem csupán a családját,
de az egész falut megmenti az éhhaláltól. William Kamkwamba igaz története
inspirációt és erőt ad az akadályok leküzdéséhez. A cikk cselekményleírást
tartalmaz!*
[image: Részlet A fiú aki befogta a szelet filmből]
Részlet „A fiú, aki befogta a szelet” című filmből

Éjt nappallá téve gondolkodunk. Sokan és sokkal többet, mint eddig,
ráadásul komolyabb dolgokról, mint egy éve. Nehéz időszakot él meg a világ
és benne Európa. A megélhetési válság egyre több ember otthonának ajtaján
kopogtat, jobban át kell gondolni a bevásárlást, a hitelfizetést, a
rezsiköltségeket, árgus szemmel figyeljük az infláció mozgását, ami nem
csak a termékek, de a szolgáltatások árába is begyűrűzik Lisszabontól
Londonon át egészen Budapestig.

Ilyen gondolatokkal terhelten az ember előszeretettel böngészi a
streamingszolgáltatók kínálatát, hogy egy kis időre elterelje a figyelmét,
és nem is gondolná, hogy a szuperhősök és a romkomok között olyan
különleges alkotásokra bukkanhat, amelyekben igazi hősökkel találkozik.

Ilyen film *A fiú, aki befogta a szelet* című alkotás is, amely egyszerre
tölti el csodálattal és reménnyel azt, aki úgy dönt, hogy megnézi.

Egyszerre szegénynek és áldottnak lenni

*„Uram, köszönjük mindazt az áldást, amit erre a családra hoztál, kérünk,
hogy harcolj tovább értünk, hogy elviselhessük a nehézségeket. Jézus
nevében Ámen”*. A földön heverő tálban kis mennyiségű kukoricakása van,
amelyet egy szülőpár, valamint két kamasz, William és Annie ül körül.
Legkisebb testvérük, egy néhány hónapos kisbaba édesanyja mellett fürkészi
a világot nagy fekete szemeivel. A család nehezebb körülmények között él,
mint nálunk a legszegényebbek, mégis körülveszi őket valamiféle különös
belső béke, amit az egymás iránti szeretet, tisztelet, törődés és a jobb
jövőbe vetett hit táplál.

Kamkwambáék Malawiban, a Kasangu nevű nagyvárostól 23 kilométerre fekvő
Wimbében élnek mezőgazdaságból, jószágok híján a férfiak olyan keményen
dolgoznak a földeken, mint őseink az emberiség hajnalán. Keményen és
tisztességesen, kezdetleges eszközökkel, kézi ekével, kapával vájják a
barázdákat a nem túl termékeny földbe, hogy enni tudjanak adni a
családjuknak, hiszen az életben maradásuk teljes mértékben az aratástól
függ.

A család legnagyobb becsben tartott értéktárgyai a rádió és a bicikli,
mindkettő luxuscikknek számít a közösségben. Az okos és ambiciózus fiú,
William szülei jobb sorsot szánnak a gyerekeiknek, mint ami nekik jutott,
minden erejükkel azon vannak, hogy iskoláztassák őket. Ez azonban
Fekete-Afrikában a legtöbb közösségben nem magától értetődő, hiszen sok
pénzbe kerül az oktatás, többek között ez is az oka az alacsony társadalmi
mobilitásnak a vidéken.

Aki földműves családba született, annak minimális esélye van a kitörésre, a
gyerekei is valószínűleg egész életükben a hőségben fognak aprópénzért
kapálni, a lányok pedig már egészen fiatalon feleségek és anyák lesznek.

Ha sikerül is egy szegény családnak befizetni a tandíjat, a diák olyan
mindennapi nehézségekkel szembesül, hogy nincs pénz olajra, amivel a lámpát
lehet működtetni a sötétben tanuláshoz, vagy olyan sok fizikai munkát kell
végezniük iskolán kívül, hogy az a nap végére teljesen kiveszi a testi és
szellemi erőt a gyerekekből.

*„Gyerekkoromban az idősek még nem vezették mindenkinek pontosan az
életkorát. Ha a jobb kezeddel meg tudod érinteni a bal füledet a fejed
fölött, akkor mehetsz iskolába”* – mondja William édesapja félig-meddig
tréfálkozva, miközben büszkén néz a fiára iskolai egyenruhában. Bár William
már eléri a fülét, mégsem részesülhet abban a kiváltságban, hogy befejezze
tanulmányait, a szülei nem tudnak tovább fizetni az intézménynek (aminek
épülete annyira kezdetleges, hogy a csengője egy kézzel működtetett
egyszerű gong).

William legjobb barátjával, *Geoffry*-val gyakran kilátogat a
szeméttelepre, ahol olyan dolgok után kutatnak, amiket mások már
kihajítottak: olaj, működésképtelen műszaki cikkek, vezetékek, alkatrészek,
fémek, tükördarabok, amelyeket felfüggesztve könnyebb elvégezni a reggeli
mosdást a dézsából. *„Szállítmány jött!”* – kiált fel Geoffry boldogan,
miközben a dohánygyár frissen lehajított szemétkupacára tekint. Itt találja
meg William a valóságban is azt a rossz szivattyút, amellyel később
lehetővé teszi a faluban az öntözést, családok életét megmentve ezzel.
Kép
[image: William Kamkwamba]
William Kamkwamba és az általa tervezett szélkerék – Forrás: Wikipedia
„Asszonyom, két napja nem ettem, nem akarok senkit sem bántani”

Malawi egy Délkelet-Afrikában található kis ország, amely ma is a világ
legfejletlenebb és legszegényebb államai közé tartozik. Az ország
függetlenségének kikiáltása óta az első és legkegyetlenebb éhínség a
2000-es évek elején tört ki, éppen akkor, amikor William 13 éves volt.
Tömegesen haltak éhen az emberek, a katasztrófa becslések szerint akár
60-80 ezer ember halálát okozhatta.

A filmvászon és a néző közötti távolság sem teszi emészthetőbbé a brutális
valóságot: az éhezők faluról falura vándorolnak, és mindent megpróbálnak
megszerezni maguknak, ami ehető.

Félelmetes látni, hogyan veszik át az életben maradási ösztönök az uralmat
az emberség felett.

*„Asszonyom, két napja nem ettem, nem akarok senkit sem bántani” *– mondja
a Kamkwambáékhoz berontó idegen, aki gyilkos tekintettel méregeti a két
nőt, akik otthon maradtak, és akiknek végig kell nézniük, ahogy attól a
kevéstől is megfosztják őket, ami még az övék volt. Középkori állapotok
ezek, ahol a túlélés mindennek az oka és a célja. Bár a kormány küld némi
élelmet a faluba, de az csak néhányaknak elég, az emberek szélsebesen
rohannak vödrökkel, zsákokkal megpakolva, hogy jó helyet kapjanak a tömött
sorokban, hiszen tudják, hogy ami jön, abból nem jut mindenkinek. És akinek
nem jut, az meghal. Azoknak a szerencséseknek pedig, akik hozzájutnak némi
élelemhez, futniuk kell, mert ha valaki meglátja őket, azonnal megpróbálják
elvenni tőlük a zsákjukat.

Persze a politika is okolható, hogy idáig fajult a helyzet. *„A demokrácia
nálunk olyan, mint az import tápióka: hamar megrohad” *– mondja az apa
lemondóan, amikor szembesül a hatalomért harcba szálló politikusok
kampányaival. Egy fiatal demokráciában a hangzatos elveket a politikusok
csak arra használják, hogy szavakkal fedjék el a korrupciót, a társadalmi
ellátórendszer pedig annyira kezdetleges, hogy évtizedek munkájával és
rengeteg pénzzel lehetne csak stabil lábakra állítani.
Életet menteni a „szeméttel”

*„Találtam még egy akkumulátort. Ez is lemerült. Ha kivesszük a rossz
cellákat, és rákötjük a pólusokat erre a másikra, lesz egy jó
akkumulátorunk. De még fel is kell tölteni. Elektromosság kell. Árammal meg
tudom javítani a szivattyút”* – mondja a fiú a filmben a szemétkupac fölé
guggolva.

William briliáns ötletének lényege, hogy egy szélturbina segítségével
működőképessé teheti a szivattyút, amellyel tudnának öntözni, zöldségeket
vethetnének, és nem lennének kiszolgáltatva az aszálynak. Mindehhez egy „Az
elektromosság használata” című ütött-kopott tankönyvből merítette a
szellemi muníciót az iskolai könyvtárban, amit a tandíj befizetése híján
még csak nem is látogathatott volna. De ő kijátszotta a rendszert, küzdött
a tudásért, szívta magába az információt. Kezdetben szkeptikusak voltak
vele a falubéliek, arra biztatták, hogy ő is hagyja el velük a földet, ami
halált hoz mindenkire. Aztán megépítette a szélkerék modelljét, amellyel
elem nélkül is képes volt működésbe hozni egy öreg rádiót. A bemutató után
fából, biciklialkatrészekből és a szeméttelepen talált egyéb matériákból a
falu segítségével felállította a mintegy tíz méter magas szélkereket.

A katartikus jelenet örökre a szívünkbe égeti azt, amire válság idején még
ritkábban gondolunk: a legfőbb erőforrásunkat nem a környezetünkben, hanem
saját magunkban kell keresni.

William történetét 2006 novemberében a *The Daily Times* kapta fel és
terjesztette szerte a világban. A TED konferencia igazgatója megkereste a
fiút, és meghívta Tanzániába egy rendezvényre vendégként. Beszéde
földrengésként rázta fel a hallgatóságot, a konferencián több vállalkozó is
felajánlotta, hogy segít finanszírozni középfokú tanulmányait. Diplomáját a
Darthmouth College-ban szerezte. A falujában csinált még napenergiával
működő vízszivattyút, amely ivóvizet biztosít a lakók számára, illetve két
másik szélturbinát is felépített. Emellett részt vett egy mianmari
mezőgazdasági, valamint egy indiai köztisztasági projektben, továbbá
támogatta a nemi erőszak áldozatait Kenyában.

Jelenleg William egy Innovációs Központot tervez Kasunguban, ahol
fiatalokat segítenek a terméshozamok növelésében, valamint egy
biztonságosabb élet kialakításában.

*Öt dolog amire megtanít A fiú, aki befogta a szelet című film:*

   1. Az életkor csak egy szám.
   2. A megoldásközpontú gondolkodás a barátunk, a pánik pedig az
   ellenségünk.
   3. Ami elsőre szemétnek tűnik, az is lehet kincs.
   4. Iskolába járni nem nyűg, hanem kiváltság.
   5. A céljainkat csak akkor érhetjük el, ha nem félünk segítséget adni és
   kérni.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230206/668afd9e/attachment.html>