[Grem] Három egyszerű dolog, amit megtehetünk a templomban

[KEA]

Három egyszerű dolog, amit megtehetünk a templomban

Zarándk, 2023.12.26.
https://zarandok.ma/harom-egyszeru-dolog-amit-megtehetunk-a-templomban/


Sarah Pedrozo három egyszerű dolgot ajánl, amit a szentmise alatt megtehetünk – 
különösen az adventi készület idején –, hogy kimutassuk vendégszeretetünket 
mások iránt.

Advent szent időszaka december 3-án, vasárnap kezdődött. Most ismét Krisztus 
születésére készülünk, és törjük a fejünket, mi módon tudnánk születésének 
örömét megosztani a világgal.

Plébániánkon pár hónapja kezdtünk készülődni az adventi és karácsonyi teendőkre. 
Egyik témaként felmerült az “ünnepi” katolikusok kérdése (itt azokra gondoltunk, 
akik jellemzően csak karácsonykor meg húsvétkor jutnak el a misére). A 
jelenlévők véleménye arról, hogy hogyan kezeljük az ilyen vendégeket, a 
meglehetősen közönyös állásponttól az egyenesen ellenséges álláspontig terjedt. 

Azonban egy imádkozó, várakozó templomi közösségben szerzett pozitív tapasztalat 
– különösen adventben és karácsonykor – erőteljesen hathat olyanokra, akik nem 
szokták meg az ilyesmit.

Szeretnék három egyszerű gesztust ajánlani, amit mindannyian megtehetünk 
vendégszeretetünk kimutatására akár a mise alatt, különösen olyanok felé, akik 
először járnak ott vagy idegenül érezhetik magukat.


Légy elfogadó, mint Carol

Sose felejtem el azt az évekkel ezelőtti vasárnapot, amikor egy vagy két 
gyerekem különösen rosszul viselkedett a misén. Mondhattam vagy tehettem bármit, 
láthatólag nem segített a helyzeten, amint ezt néhány felém irányuló pillantás 
is tanúsította.  A záró áldás és elbocsátás után kimerülten és megszégyenülten 
tuszkoltam át gyerekeimet a zsúfolt előtéren, csak hogy a lehető leggyorsabban 
kijussunk. Összerándult a gyomrom, mikor észrevettem egy idős hölgyet nagy 
csontkeretes szemüveggel, hajában hatalmas selyemvirággal, aki elszántan 
igyekezett felém. Dacosan felkészültem rá, hogy majd valami kioktatás kapok, és 
egyszerűen ledöbbentem, amikor így szólt: “Annyira örülök, hogy itt volt ma a 
gyerekeivel. Olyan jó volt a hangocskájukat hallani. Magukért imádkoztam a misén.”

Azt hiszem, sírva fakadtam.

Ez a hölgy, Carol, azóta is jó barátnőm, és ő mindig ilyen elfogadó, Amikor úgy 
érzem, hogy nem vagyok valami jószívű, rá gondolok, és az ő szerető kedvességét 
próbálom utánozni. Remélem, hogy egy napon én is olyan elfogadó leszek, mint Carol.


Csinálj helyet Joachimnak

Pár héttel ezelőtt fiammal voltam a szentmisén. Felfigyeltem rá, hogy mi hívek 
hajlamosak vagyunk a padsorok széleit elfoglalni, és templom hátulsó részébe 
húzódni. A sorok közepét meg az oltárhoz közelebb eső padsorokat üresen hagyjuk. 
Éppen megláttam egy fiatal anyukát, aki párszor fel-alá járkált az oldalhajóban. 
Helyet keresett, ahova a kisgyerekével leülhet, nem akarta zavarni a már ott 
ülőket. “Az kéne, hogy az emberek beljebb húzódjanak és helyet csináljanak 
nekik” – gondoltam. És akkor rájöttem, hogy én is pont azt csinálom, mint a többiek.

Intettem a fiamnak, és becsúsztunk a sor közepére. Fél perc múlva egy ismerős 
fiatalember, Joachim leült az üresen maradt helyre. Örült neki, hogy kényelmesen 
ülhet egy barát mellett, ahelyett hogy feszengve, egyedül állna a falnál, mint 
egy idegen. Azóta igyekszem Joachimra gondolni, és odébb húzódni, hogy helyet 
csináljak.


Ne feledd, hogy missziós területre mégy!

Egyik barátnőm, Jessica mesélte, hogy egyszer volt egy másik templomban, és 
amikor jött kifelé, felnézve nagy betűs felírást látott az ajtók fölött: 
“Belépés a missziós területre”.  A felírás, amit csak belülről lehetett látni, 
mindenkit arra figyelmeztetett, hogy amint kilép a templomból, azonnal missziós 
területen találja magát. A boltban, parkban, kávézóban, iskolában, hivatalban, 
még a templom parkolójában is! Minden helynek szüksége van a kegyelemre, amit a 
szentmisén kapunk. Mindenütt missziós terület vesz körül, és nekünk 
mindannyiunknak küldetésünk van oda.

Légy elfogadó. Adj helyet. Emlékezz arra, hogy küldetésed van. Ez három olyan 
gyakorlati dolog, amit nagyon egyszerűen és könnyen megtehetünk a templomban, 
csak néha nehéz nem megfeledkezni róluk. De ha elég gyakran csináljuk, 
remélhetőleg szokásunkká válnak.

Én magam abban reménykedem, hogy ha a liturgia alatt képes leszek elfogadó, 
helyet adó és küldetéstudatos lenni, akkor talán ezt a hozzáállásomat ki tudom 
majd terjeszteni a világra, és akár karácsony utánra is. Addig is emlékeimben 
tartom Carolt, Joachimot és Jessicát, és folytatom a próbálkozást.

Írta: Sarah Pedrozo családi hitoktatási tanácsadó, USA
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Catholic Mom

--

Üdvrivalgással:
KEA.