[Grem] Hantó Zsuzsa: Szigorúan ellenőrzött emlékezet c. könyv megjelent: a XX. századi magyar történelemről

[Rita Kunsay-Sipos]

https://www.veol.hu/helyi-kultura/2023/11/hanto-zsuzsa-tabloja-a-xx-szazad-magyar-tortenelmerol


Szigorúan ellenőrzött emlékezet

2023.11.15. 17:00
Hantó Zsuzsa tablója a XX. század magyar történelméről

Az emberi szenvedésnek nincs mértékegysége, írja Hantó Zsuzsa történész
Szigorúan ellenőrzött emlékezet című most megjelent könyvében.

VEOL.HU

<https://www.veol.hu/orszag-vilag/2023/12/a-political-capital-szelsojobboldali-portalon-illegalisan-kozzetett-telefonszamokbol-dolgozott>

Ha azonban a kijelentést történelmi kontextusba helyezzük, kiderül, hogy a
„mértékadó” történészek és az emlékezetpolitika alakítói nem egészen így
gondolják. Szerintük az azonos súlyú történelmi bűnök között léteznek
megbocsáthatatlanok és bocsánatosak, attól függ, kik és milyen céllal
követték el. Ezt azonban nehéz elhitetni azokkal, akik személyesen, vagy
felmenőik révén megszenvedték a közelmúlt történelmi bűneit.

A történelem különös tudomány. Sok függ attól, ki és milyen forrásműveket
emel le a polcról, keres ki a levéltárakból, és az azokban lévő tényeket
miként csoportosítja, majd tálalja. Erre Hantó Zsuzsa most, ebben a
könyvében számtalan példát kínál. Mindjárt itt a magyar, mint bűnös nemzet
kérdésköre. Évtizedeken keresztül politikusok és történészek bizonygatták,
hogy a magyar a II. világháború során a leginkább kollaboráló nép volt a
zsidóüldözés és deportálások során, amit az sem cáfol, hogy Jad Vasem
Intézet által zsidómentésért odaítélt Világ Igaza címmel kitüntetettek 27
ezres listáján 869 magyar szerepel. Hantó számokkal, tényekkel, események
értékelésével állítja, ez nem igaz. Azért szállták meg Magyarországot 1944
márciusában a németek, mert míg a szomszédos országok feltétel nélkül
együttműködtek a náci hatalommal, a magyar kormány és közigazgatás menteni
próbálta, ami menthető. Nem véletlen, hogy a környező országokból itt
találtak menedéket azok a zsidók, akiket a nyugati hatalmak nem fogadtak
be. Mindeközben az ország harapófogóban volt, hiszen a zsigerekben élt a
tanácsköztársaság emlékének borzalma, a keletről fenyegető
szovjethatalomtól való félelem.
Hantó Zsuzsa, a Koszorús Ferenc Emlékbizottság létrehozója és elnöke évek
óta harcol az egykori páncéloshadosztály-parancsnok történelmi
rehabilitálásáért. A politikai már megtörtént, 1991. március 15-én Göncz
Árpád köztársasági elnök posztumusz vezérezredessé léptette elő. Hantó
állítása, hogy Koszorús 1944. július 6-án hadtestével a fővárosba vonulva
megakadályozta a csendőrpuccsot, ezzel megmentette 200 ezer budapesti zsidó
életét, akiket a németeknek így már nem volt idejük deportálni. Más
történészek, így Karsai László és Ungváry Krisztián viszont azt állítják,
Koszorús nem a zsidók elhurcolását, hanem a Horthy ellen szervezett
csendőrpuccsot akarta megakadályozni. A zsidók megmentése nem volt
szándékában. Bármi is az igazság, megkérdőjelezhető-e a végeredmény?

És ezen a ponton ismét elérkeztünk az irányított emlékezethez. Hantó a
kötetben nemcsak a XX. századi magyar-zsidó együttélés korszakait és
kérdéseit veszi végig, hanem rávilágít arra is: nem jóvátételt, hanem
büntetést kaptak 1945 után az életüket kockáztató bátor embermentők, ahogy
a rendszerváltás után az évtizedekig folytatott kommunista bűncselekmények
elszenvedőinek sem lett részük valós kárpótlásban. Azok, akiket a szovjet
hadsereg és Rákosiék a Gulagra vagy hazai táborokba hurcoltak,
kisemmizettek, kitepítettek, akiknek elvették a javait, ingatlanait,
melyekből aztán a kilencvenes években a jogtalan bitorlók és utódaik
gazdagodtak meg. Nemcsak jóvátétel nem történt, hanem igazságszolgáltatás
sem. 1990 után egyetlen bűnösnek nem kellett még csak szégyenkeznie sem,
pedig ártatlan emberek ezreinek haláláért, tönkre tett életéért, több
generáció szenvedéséért felelősek.

Ahogy a háború után a kisnyilasok átöltöztek kommunistává, a
rendszerváltoztatást követően a diktatúra szereplői és leszármazottaik a
demokrácia szószólóivá és szereplőivé váltak. Számukra máig kényelmetlen,
ha arról beszélnek: miként konvertálták át a jogtalanul szerzett előnyöket
és az ellopott javakat mai vagyonná. Ezért is kell bagatellizálni a
diktatúra bűneit.
A kötet borítója

Hantó régóta küzd a szocializmus áldozatainak igazságáért, sorolja a
számokat, a tényeket, a megtorlások fajtáit, életutakat idéz fel. De csak
kevesen állnak mellé. Vagy talán sokan, de még mindig halk a hangjuk. A
holokauszt túlélő Nobel-díjas Kertész Imre írta a kérdésre: lát-e
különbséget a fasizmus és a kommunizmus között. „A kommunizmus utópia, a
fasizmus gyakorlat – a pártmozgalom és a hatalom az, amely a kettőt
egyesíti, s a kommunizmust is fasiszta gyakorlattá teszi.”

A szenvedésnek nem lehet politikai mértékegysége, hiszen mindenkinek
egyetlen élete van. Hantó Zsuzsa, miközben lendületesen végigvezet
bennünket a magyar XX. század borzalmain, nemcsak történelmi ismereteket,
hanem világképet is ad. Aztán mindenki azt kezd ezzel, amit akar. Hiszen
itt élnek még közöttük a túlélők, de azok gyermekei mindenképpen, és fontos
lenne, hogy elmeséljék a szüleik, nagyszülei életét az utódoknak. Lehet,
hogy most még nem értik, de megérnek ezek a történetek. Igaza van a XIX.
század erdélyi politikusának, Mikó Imrének: a múlt nem mögöttünk van, hanem
alattunk, azon állunk.

A Szigorúan ellenőrzött emlékezet című kötet a Koszorús Ferenc
Emlékbizottság és a Horthy Miklós Alapítvány kiadványa.

Hanthy Kinga
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20231217/a6823838/attachment.html>