[Grem] Fekete István: Roráte

[Emoke Greschik]

Fekete István
*Roráte*

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit
hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy
aludjanak tovább. Hát csak pislognak.

Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen.
Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak
a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.

Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis
lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van
mindenütt.

Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez
elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a
veremben, s a jószág betelelt.

Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai
még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.

A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy kicsit,
vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált
az időtlen vágy:

–* „Harmatozzatok, égi Magasok!”*

Mise végére egészen bemelegedett a templom, majdnem otthonos lett,
legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú
Illés is – ugyanonnan –, bár ha tudták volna, hogy most egy véleményen
vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg
között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is
emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak
hozzá, mint beteg szilva a fához.

És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás
van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb.
Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít
Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul…

–  Amilyen kutya konok ember volt világéletében – gondolja Illés –, azt
akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel.

Pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval, a
sekrestyés.

Azután: csend.

Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba,
és szeme szép lassan lecsukódik.
– Nem! – ijedt meg. – Ezt igazán nem szabad.

És Mátéra néz, aki – úgy látszik – elaludt.

– Ez hát el, a híres – mosolyodik el –, pedig három hónappal fiatalabb. Nem
nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle…, akár
a halotté… Jóságos Isten, csak nem lett vele valami…?!
Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról –,
csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát.

– Hallod-e, Máté?!
Máté felhorkan:
– No! – és néz Illésre, mint a csodára. – Te vagy az, Illés?
– Én hát, mondom, megnézlek, mert olyanformán ültél …
És nézi egymást a két öreg.
A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak.
– Kicsit megszédültem – hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve,
és szereti most Illést így közel látni –, de már elmúlott.
– Na, hál’ Istennek, hát akkor menjünk.
És egymás mellett kicsoszognak a templomból.

– Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel az egyik kis pufók angyal Szent
Péterre, amikor az ajtó becsukódott. – Olyan meleg lett a szívem egyszerre.
–  Két ember kibékült – mondja a főszent, és melegen sóhajt.
– Csoda! – suttog a kis angyal.
– Hát bizony, a mai világban …
– És most mit csinálnak?
– Nézz utánuk, fiam!

A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet
füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
– Gyere be, Máté, rég voltál nálunk – mondja Illés –, lángost sütött a
lányom…

A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
– Mi az a „lángos”, Szentatyám?
A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek
újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20231216/3d87e339/attachment.html>