[Grem] Lecke megmaradásból a gyimesekben / 30 éves fennállását ünnepelte az Árpádházi Szt. Erzsébet Római Kaoli. Líceum / Alapítója: Berszán L., Pap bácsi

[Emoke Greschik]

 Lecke megmaradásból a gyimesekben

*Harmincéves fennállását ünnepelte az Árpád-házi Szent Erzsébet Római
Katolikus Líceum. Alapítója és építője, Berszán Lajos atya, azaz Pap bácsi
szerint józan ésszel nem lehetett volna nekifogni a beruházásnak.*

https://mandiner.hu/kulfold/2023/11/lecke-megmaradasbol-a-gyimesekben#google_vignette
2023. november 30. 11:47[image: null]
Kacsoh Dániel <https://mandiner.hu/szerzo/kacsoh-daniel>
főszerkesztő-helyettes

Az 1990-es csíksomlyói búcsú nemcsak egész Erdély, hanem kifejezetten a
Gyimesekben élők számára is egy új korszak kezdetét jelentette. Hiszen az
újraéledő zarándokünnep szent forgatagában, lelki miliőjében fogalmazódott
meg elsőként annak az épületnek a terve, amely később Árpád-házi Szent
Erzsébet Római Katolikus Líceum néven tette híressé Gyimesfelsőlokot, ezt
az ezeréves határhoz egészen közel fekvő csángó települést. És persze
Berszán Lajos atyát, azaz Pap bácsit, aki 1993 pünkösdjén, érseki
segédlettel, elhelyezte a sziklára épített ház alapkövét.

A fából készült, ikonikus épület közepén kápolna található, mellette pedig
további épületek: tornaterem, könyvtár, ebédlő. Az intézménybe leírása
szerint száz kilométeres körzetbőlérkeznek diákok, a lelki épülés mellett
van szakiskolai és természettudományos képzés is. Az első évfolyamban
harmincöten voltak, ma már több százan járnak oda.

Az iskolaszervezésben nem voltak tapasztalatai, menet közben szerezte meg
őket,* „megértem, aki bolondnak gondolt, mert józan ésszel valóban nem
lehetett volna nekifogni egy ekkora beruházásnak”* – idézi fel Berszán atya
a róla szóló kötetben, megjegyezve: mégis érezte, hogy ezt mindenképp meg
kell csinálni.

*„Annak idején Márton Áron püspök irodájának előszobájában láttam mindig
katolikus intézményeink képeit kifüggesztve. Sokszor megálltam, nézegettem,
mennyi iskolánk volt nekünk, a mi egyházmegyénknek is. Itt, a Gyimes
völgyében viszont nem volt ilyen iskola, itt most kellene végre
megvalósítani!”* És sikerült is, az első tanév 1994 szeptemberében indult.

»Isten ígéretét ünneplem, nem félek, ember mit árthat nekem?« – e
zsoltáridézetet választotta 2016-ban Berszán atya aranymisés jelmondatának”

Megmaradás. A távoli Trianonban aláírt diktátum révén ez a szó a magyarság e*
„messzire sodródott”*, mégis évszáza­dok óta a helyén maradó közösségének
talán ezerszer többet jelent, mint a határon innen élőknek. A megmaradást
pedig az ifjúság és az iskola jelenti. Éppen ezért Pap bácsi szelíden, de
eltökélten fogott bele az építkezésbe, munkája pedig felbecsülhetetlen.

Persze voltak döccenők, és voltak leleményes megoldások. Berszán atya így
emlékszik az egyikre: *„Az engedélyeket Bukarestben kellett elintézni, s
ott román hivatalnokokkal kellett tárgyalnom. Megkerestem az ügy felelősét,
s már a találkozásunk kezdetén megkérdeztem, keresztény ember-e. Ő
határozottan kijelentette, hogy meggyőződéses, hitét gyakorló keresztény.
No, akkor hála Istennek, mondtam neki, hiszen így találtunk egy közös
pontot máris.”*
[image: Berszán Lajos]Berszán Lajos. Fotó: MTI/Kátai Edit

A telket az egyház adta, az építkezésen gyimesi és debreceni fiatalok
egyaránt segítettek. Az alapozáshoz a patakok medréből is követ gyűjtöttek,
ezekkel mindenki kicsit beépítette saját magát is a házba.* „Eszközök
voltunk Isten kezében” *– fogalmaztak a debreceni cserkészek egy riportban.
A kezdetekkor a legtöbb támogatást a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége
cívisvárosban működő szervezete nyújtotta.

Nem csoda, hogy Bánhegyi Ferenc történész szerint a számos kitüntetéssel,
köztük Mindszenty-emlékéremmel megbecsült Berszán atya az egész
Kárpát-medence élő lelkiismerete. Lehet benne valami. Zágonban, Mikes
Kelemen szülőfalujában született 1943-ban, majd 1966-ban, a legvadabb
Ceaușescu-időkben Márton Áron szentelte pappá, aki nagy hatással volt az
egész pályafutására. Csíkszentgyörgyről kiindulva Kolozs és
Beszterce-Naszód megye falvaiban végezte a szolgálatot, s 1982-ben
helyezték Gyimesfelsőlokra, ahol 2000-ig végezte plébánosi tevékenységét,
2007-ig igazgató volt, ám máig aktívan segíti az iskola működését,
gondoskodik a diákokról.

„*Isten ígéretét ünneplem, nem félek, ember mit árthat nekem?” *– e
zsoltáridézetet választotta 2016-ban Berszán atya aranymisés jelmondatának.
A szertartáson Kasza Lajos brassói káplán pedig így méltatta a
kanonokot: *„Sokak
példaképe volt, rengeteget lehetett tanulni tőle. Másokért élt, mindenét
megosztotta. A közösség volt a családja, ő pedig a közösség embere. Abban,
amit tett, az erőt mindig a Jóistenbe való kapaszkodásból merítette, ez
segítette gyengeségében, minden kihívásban, minden arculcsapással szemben.”*

A szentmise végén Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is köszöntőt
mondott. Avilai Szent Terézt idézve úgy fogalmazott:* „Berszán atya
önmagában nem sok, de ő és az Isten minden.”*

Az évtizedek során a Jóisten mellett számos emberi segítő is akadt. 2010
után a magyar kormány küldött jelentős támogatást, amiből tornaterem lett,
továbbá magyarországi püspökök, politikusok és kisebb, elkötelezett
közösségek is rendre megfordulnak az egyedülálló vidéken. Például a Márton
Áron mellszobrát avató budapesti Márvány-kör, amelynek motorja, Tankó
Károly Felsőlokról származik, s hatvankét évesen ott vette fel a
keresztséget. Mint mondja, jobb későn, mint soha.

Bánhegyi Ferenc egyébként úgy tartja, a Szent Erzsébetről elnevezett
intézmény nem egyszerűen egy iskola a sok közül. Küldetése van, az itt élő
magyarok: csángók és székelyek közösségteremtése. Amikor a kórusával és
egyedül is rengeteget fellépő Antal Tibornak, a líceum énektanárának
kislánya Petőfi Sándor A székelyekhez című versét szavalja, kicsit talán a
budapesti újságíró is belekóstolhat abba a lelkületbe, erőbe, ha úgy
tetszik, az ökölbe szorított kéz dacába, ami errefelé a mindennapok
része: „*Nagy
a világ, és testvérünk nincs benne, / Nincsen, aki bajainkban részt venne.
/ Dehogy testvér a magyarhoz a világ! / Ellensége minden ember, akit lát.”*

Ezek a sorok e zord, mégis csodálatos vidéken hát­borzongatóan valóságosak.
Petőfi érezte, s a csángók ma is érzik. Amikor ott vagyunk, talán egy
kicsit mi is. Legalábbis a havasok között, a szitáló hó és metsző szél
közepette, ahogy az alapkőletétel három évtizedes ünnepségére érkezünk, a
valóban sziklára épített házba, átjár minket az évszázadokkal dacoló nemzet
e kirekesztett közösségének elementáris kitartása.

Mert mi is ez a szikla? Itt ez nem túlzás vagy pátosz, pláne nem közhely: a
hit és a magyarság. Ahogy a gyimesi kórussal a szentmisét követően felzeng
a Himnusz, nos, azt szavakkal nem lehet leírni. Opálos tekintet és libabőr.

Visszatérve Petőfihez: „*Mert végtére szabadokká kell lennünk; / Hadd
legyen az egész világ ellenünk! / Bennünket az még kétségbe ne ejtsen, /
Hisz velünk van az igazság s az isten.”*

Valahogy így.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20231204/244e1a5b/attachment.html>