[Grem] Aki megszökött a kommunisták recski munkatáborából - az Amerika Hangja magyar adásában mondhatta el az igaz történetet

[Emoke Greschik]

 A férfi, aki megszökött Recskről – A valóság írja a leghátborzongatóbb
élettörténeteket
Csongor Andrea <https://kepmas.hu/hu/csongor-andrea>
2023. 08. 21.
https://kepmas.hu/hu/ferfi-aki-megszokott-recskrol-valosag-irja-leghatborzongatobb-elettorteneteket?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=1124082-H%C3%ADrlev%C3%A9l%2008.22.%20%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%2008.22.%20

*A recski munkatáborból három év alatt összesen két rab szökött meg
sikeresen, de az egyik szökött rab később feladta magát, mert hírét vette,
hogy az ÁVO a szeretteit kezdte el zaklatni miatta. Egyetlen rab volt, aki
a recski tábor szégyenteljes története során sikeres szökést hajtott végre,
és a szabad nyugatról hírt adott a világnak – és a magyaroknak – a tábor
létéről és működéséről.  **Michnay Gyula **szökése után a nagyjából 1200
rabtársa közül 600-nak olvasta be a nevét a Szabad Európa Rádió műsorába, a
hozzátartozók innen tudták meg, hogy eltűnt szeretteik még egyáltalán
élnek. **A szökés*
<https://videa.hu/videok/film-animacio/gyarmathy-livia-a-szokes-1997-JYRZU8g1Lc3xvr20>*
című játékfilm  – amelynek forgatókönyvét **Böszörményi Géza**, a tábor
egykori lakója írta – 1997-es bemutatója a rendszerváltás utáni történelmi
tényfeltárások egyik ünnepi pillanata volt.  *
[image: szökés Recskről]

Részlet "A szökés" c. filmből: Arthur Zmijewsky és László Zsolt

Michnay Gyula izgalmas összetételű családba született: rokonságában magyar
nemes, német lelkész, svájci bevándorló és Amerikából hazatelepült zsidó
világjáró is szerepelt. Apai nagynénje *Michnay Ida* volt, aki *Clemenceau*
francia miniszterelnök fiának elvált felesége lett. A városi legenda azóta
is emlegeti, hogy Clemenceau trianoni harcmodorát a menye iránt érzett
ellenszenve diktálta. Ám Michnay Idának valójában más szerepet szánt a sors
ebben a történetben…

Gyula – barátai számára később Jules – a soproni tiszti iskolába járt,
ahonnan zsidó nagyanyja miatt távoznia kellett, és behívták
munkaszolgálatra. Apja akkoriban parancsnoki beosztásban dolgozott, fiát
egy zöldségszárító üzembe helyezte el, és bevonta abba a titkos
németellenes összeesküvésbe, amit ő vezetett. A fiú megszökött a
munkaszolgálatból, és egy hamis igazolványokat készítő titkos műhelyben
kezdett kalandos karrierjébe: a háború után tolmácsként dolgozott, és a
hadifogságból szabaduló amerikai, angol és francia katonák papírügyeit
intézte.



Jóképű, kisportolt férfi volt, a nők kedvelték, ő pedig azt tervezte, hogy
a Sorbonne-on tanul majd francia nagynénje támogatásával. Találkozásukig
azonban még sok évnek kellett eltelnie.


Ezután egy alig értelmezhető cselekményláncolat vette kezdetét, amelyben
elvarratlan szálak, kibogozhatatlannak tűnő események bukkantak fel gyors
egymásutánban. 1947 áprilisában Jules régi barátja csöngetett be hozzá egy
ismeretlen fiatalemberrel, és megkérték, hogy a fiú vonatának indulásáig
ott maradhasson a bőröndje. A táskát együtt felnyitották, női fehérnemű
volt benne. Az ártatlannak tűnő holmiért azonban reggel már az ávósok
jöttek, és Michnayt magukkal vitték az Andrássy út 60.-ba, ahol egy
különösen kegyetlen kihallgató egység működött, majd az orosz
főhadiszállásra vitték. Hat hétbe telt, mire Michnay meggyőzte őket, hogy
semmit nem tud a bőrönd tulajdonosáról, és az oroszok elengedték.

Michnay visszament az Andrássy útra, hogy igazolást kérjen a távol töltött
idejéről, de az ÁVO rögtön újra lefogta. Az orosz fogdában lévő zárkatársa
ugyanis egy készülő koncepciós per vádlottja volt, és együtt töltött idejük
során rengeteg kényelmetlen titkot osztott meg a cellatársával. Michnay
veszélyes igazságok tudójává, jóhiszemű bőröndőrzőből politikai
veszélyforrássá vált, „szabadon hagyása államvédelmi szempontból aggályos”
lett. Minden ítélet nélkül internálták, a kistarcsai táborba került,
ahonnan megkísérelt egy szökést, de az őr rálőtt, a golyó a férfi könyöke
fölött ment át a karján.

Érzéstelenítés nélkül operálták meg a rabkórházban, és átszállították
Recskre. Az első pillanattól kezdve a szökésen dolgozott.


Kép
[image: szökés Recskről]

Részlet "A szökés" c. filmből: Arthur Zmijewsky és László Zsolt

A Mátra északi lejtőin, a Csákány-kő nevű andezitbánya közelében 1950–53
között egy titkos internálótábor működött, amelyet a szocializmus rettegett
Államvédelmi Hatósága (ÁVH) tartott fenn. 1946 óta szovjet mintára már
nagyjából harminc munkatábor volt az országban, de a recski munkatábor
közülük is a leghírhedtebb lehetett volna, ha a puszta létezése nem minősül
szigorúan őrzött államtitoknak. A tábor lakói bírósági ítélet nélküli
politikai fogvatartottak voltak, akiket minimális létfeltételek között
kemény fizikai munkával büntettek, kínoztak, éheztettek és megaláztak. A
napi munkaidő 15 óra volt, kézi szerszámmal terméskövet törtek fel,
vaskerekű csilléket mozgattak, saját kezükkel építették fel a barakkokat.

Michnay Gyula szökése azért lehetett sikeres, mert csapatával együtt a
legapróbb részletekig kitervelték. A szökés érdemi gondolata az volt, hogy
egy héttagú köztörvényes csapatot játszanak majd el, aki egy tiszt
vezényletével külső munkára vonul a kerítésen túl épülő
robbanóanyag-raktárhoz. A foglyok a táboron belül levetett ávós
katonakabátokban jártak, amelyeket az őrök széles vörös festékcsíkkal
jelöltek meg. Michnay csapata két olyan félbevágott kabátot varrt össze,
amelyeken a jelölés a karokra esett, és így létrehoztak egy jelöletlen
őregyenruhát, amelyre gatyamadzagból készített rangjelzéseket is
varrtak. *Lőcsey
Géza* szerepe volt, hogy a „külső munkára kivezényelt” foglyokat egy
korommal és barna festékkel bekent, fából faragott géppisztollyal „tartsa
sakkban”. A játékfegyverhez konzervdobozból tárat is fabrikáltak, sőt a
konzervből még egy karórára is futotta, hogy az a társadalmi státuszt
messziről is mutassa. 1951. május 20-ára, egy napsütéses délelőttre
tervezték a szökést, amikor az őrség figyelmét lazábbnak remélték.

A nyolc ember tervszerűen haladt a cél felé. Nyolc órakor elrugaszkodtak,
Lőcsey Géza leakasztotta a két őrtorony közötti drótot, és kiterelte kisded
csapatát a sövényen túlra. Pár méterre a dróttól leálltak, és az álőr
cigarettára gyújtott. Az álcsapatnál malteros vödrök, egyéb szerszámok
voltak, és miközben minden idegszáluk remegett, megvárták a cigaretta
eldobásának pillanatát.

A csikk röppályája is tervezett volt, Michnay úgy vélte, hogy az
őrtoronyban álló fegyőr tekintete a mozgó csikket fogja követni, ezalatt ők
nyernek kilenc métert.

Az erdőig fegyelmezetten haladt az álmunkacsapat, azonban ott
megrészegedtek a szabadság illatától. Annak ellenére, hogy azt beszélték
meg, együtt észak felé fognak menni, mert onnan csak 35 kilométerre volt a
cseh határ, öt ember déli irányba indult, és szétfutottak. Őket a következő
napokban az ÁVO egyenként kapta el, és vitte vissza a táborba.

Michnay, Lőcsey és Mózes Mihály egy patakmederben indultak el, hogy a
kutyák szagot veszítsenek, majd több mint 30 kilométert futottak egy
szuszra. Amikor kiértek az országútra, hatalmas autósort láttak, rengeteg
teherautót, kutyás keresőket, ebből tudták, hogy átjutottak az első
zárógyűrűn. Óriási emberhajsza kezdődött utánuk, nagyjából 30 ezer
államvédelmis és rendőr kereste őket, köztük olyan rendőrök is, akik nem is
tudták, hogy a szökött foglyok mit követtek el és honnan menekülnek. Az
üldözők között olyan rendőr is volt, aki csak később jött rá, hogy az ő
hozzátartozója is a tábor lakója volt. Az államvédelmisek odáig vitték a
nyomozást, hogy némelyik rokonhoz, ismerőshöz be is költöztek, és a
családdal együtt várták a felbukkanó szökevényeket.

A három menekülő éjszaka ment, nappal aludt.

Egy cigányembertől ruháért cserébe élelmet kaptak, egy erdész pedig
szálláslehetőséget és élelmet nyújtott nekik.

Michnay egy madárijesztőről szedett le magának ruhát, de Mózes Mihály még
mindig a feltűnő piros csíkos ávóskabátban volt. Lábát véresre horzsolta a
rossz csizma, fertőzést kapott, és csúnyán belázasodott. Kérésére egy
barlangban hagyták, de játszó gyermekek találtak rá, és feljelentették a
rendőrségen. Michnay és Lőcsey Dunakeszinél kettéváltak, és Lőcseyt
nemsokára elkapták az üldözői. Michnay Gyula végül egyedül, egy olyan
vonatútvonalon lépte át a határt, amely egy részen még átszelte
Magyarországot. A határ menti végjátszmában segítette őt soproni
helyismerete és a taposóaknákkal kapcsolatos tudása is.


Kép
[image: szökés Recskről]

Részlet "A szökés" c. filmből: Arthur Zmijewsky és László Zsolt

Bécsben jelentkezett az amerikai hatóságoknál, de nem hitték el neki, hogy
Magyarországon a szocialista rezsim egy olyan tábort tart fenn, amely a
Galyatetőről szabad szemmel is látható, ahol költők és szabadgondolkodók
vannak (köztük *Faludy György* is), és a CIA-nak nincs róla semmilyen
adata. Műveltsége és nyelvtudása egyaránt azt a gyanút keltette az
amerikaiakban, hogy kém. Tíz nap után engedték meg neki, hogy felhívja
Madame Clemenceau-t, aki igazolta a kilétét, s végül az Amerika Hangja
magyar adásában mondhatta el először a történetét.

A munkatábort nem sokkal ezután felszámolta a hatalom, nyomait
elgereblyézték, fákat ültettek a terepre.

Michnay Gyula megkapta a német állampolgárságot, német földön nősült, és
három lánya született. Nem kereste a nyilvánosságot, mégis három film
készült a szökéséről.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_8944633197615043018_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230823/5465c86f/attachment.html>