[Grem] Janikovszky: Égigérő

[KEA]

Égigérő
Egy mindannyiunknak szóló, örökérvényű üzenet a ma 90 éve született Janikovszky 
Évától

2016.04.23.
https://www.facebook.com/1711055291/posts/pfbid025Ak6KtxBzv9shYd1SL4txuMEShGe8k1uBj34QevwFf7ddEo4yRCypNc8RB8TubPvl/


Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.

Vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.

Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk 
jönni. Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy 
azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a 
cserép tört el. A sor bárki által folytatható.

Nem kell nagy hálálkodás, elég ha csak annyit mondunk: köszönöm. Érteni fogják. 
És azt is értik, ha kérünk valamit, csak ne kezdjük jajgatással.

Fogalmam sincs, milyen frekvencián jutnak el a köszönetek és a kérések az 
illetékeshez, de eljutnak. Van, ami nem teljesíthető.

S befejezésül egy gyermeteg, ám hatékony javaslat. (Kipróbálva!) Azokban a 
pillanatokban, amikor jól érezzük magunkat- hazaértünk, hűvös a lépcsőház, a 
kinti hőséghez képest a lakás is elviselhető, levetettük a cipőnket, végre 
leültünk, ettünk egy falatot, ittunk is rá, sőt letusoltunk vagy beültünk a 
fürdőkádba – mondjuk azt, hogy ez jól esett. Hangosan. Csodálkozni fogunk, hogy 
naponta hány jó percünk akadt. Ha estig nem felejtjük el – ez memóriatréningnek 
is jó –, köszönjük meg az illetékesnek az elmúlt napot.

Lefekvés előtt nézzünk fel a csillagos égre. Mert kánikulában csillagos az ég. 
Itt nem kell semmit mondani, érezzük úgyis, hogy ott van, és szép. Mi meg itt.

(forrás: Mosolyogni tessék!)

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.