[Grem] Wass Albert: Te és a világ

[KEA]

     Gazdagság és szegénység

     *Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből*

     Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed?
     A rigónak sincsen. Mégis ő a legvidámabb teremtés.

     Igaz, neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak
     füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak
     könnyű, mondod, és igazad van. A rigónak valóban könnyű. Ő ma is úgy
     él, ahogy Isten annak idején elindította az első rigót. Mi nem úgy
     élünk. Az első ember nem tudta még, mi a vagyon. És hiszem, hogy
     boldog volt mégis.

     Pedig az első ember nehezen élt. Gondold csak el. Bunkóval
     védekezett a vadállatok ellen. Bőrüket maga húzta le, maga készített
     ruhát és lábbelit belőlük. Barlangban lakott és mohán aludt. Nem
     volt villanyvilágítása. Semmije sem volt. Mégis, azt hiszem,
     szerette az életet.

     Örvendett a szélnek és a napnak. A levegőnek. Annak, hogy
     egészséges, és ha fáradt volt, annak, hogy lefekhet a mohára
     pihenni. Örvendett az izmainak és mosolygott, ha pillangó szállt
     előtte. Ha gyümölcsökkel megrakodva tért haza összkomfort nélküli
     barlangjába, ha bunkója egy vadat leütött: gazdagnak érezte magát.
     És mert gazdagnak érezte magát, gazdag is volt.

     Erről eszembe jut, hogy ismertem embereket, akik palotában laktak,
     naponta új ruhát vehettek magukra, azt ettek, ami eszükbe jutott,
     halomban állt körülöttük a vagyon, gyáraik voltak és bankbetétjeik
     és mégis folyamatosan töprengtek, törték a fejüket, beleőszültek a
     gondba, mert mindenáron azt akarták, hogy még többjük legyen. Voltak
     ugyanis emberek, akiknek még több gyáruk volt és még több
     bankbetétjük. Szegényeknek érezték magukat azok mellett, és mivel
     szegényeknek érezték magukat, szegények is voltak.

     Pedig mondom, palotában laktak. Sokkal több szobában, mint amennyit
     egyáltalán használni tudtak volna. Villanyvilágításuk volt és
     fürdőszobájuk, nem is egy. Nem zárták le soha a villanyukat és a
     fürdőszobában bármikor folyt a melegvíz, csak meg kellett nyitni egy
     csapot. Télen központi fűtés őrizte az egyforma meleget és nem volt
     soha szénhiány. Rádiójuk volt és gramofonjuk, rengeteg sok lemezzel.
     Ebédlőben ettek, finom porcelánon, ezüst evőeszközzel. Cselédek
     szolgálták ki őket. Nem kellett se fát vágjanak, se vizet hordjanak,
     se edényt mosogassanak, se főzzenek, se seperjenek, se cipőt
     takarítsanak: mindezt megcsinálták helyettük mások. Olyan ruhába
     öltöztek, amilyenbe jólesett. Az utcákon, ahol jártak, tele voltak a
     boltok kirakatai mindenféle szép holmival és minden eladó volt.
     Minden boltba bemehettek és mindent megvásárolhattak, ami csak
     szemüknek megtetszett. Amikor eszükbe jutott, elmehettek a
     színházakba és a hangversenyekre. Kényelmes autók röpítették őket és
     utazhattak és nem kellett soha, sehol sorba álljanak.

     Mégis szegények voltak. Nem értek rá örvendeni a napfénynek, a
     víznek, a levegőnek, a virágoknak, az ételnek. Nem értek rá
     egyszerűen, mert éjjel-nappal gondok között futkostak, hogy miképpen
     szerezhetnének még több pénzt. Mert ami volt, azt kevésnek érezték.
     És amit az ember kevésnek érez, az valóban kevés is.

     Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ősemberre. Gondolj arra,
     hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle
     vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd
     alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem
     szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét,
     meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy
     legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit
     otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a
     családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az
     gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak,
     örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él.
     Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény.

     Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd
     alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni!

     Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van
     napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok.
     Tanulj meg örvendeni nekik. Sajnos, embere is van. Igyekezz
     kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ
     szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden
     pusztításai mellett is.

     Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S
     mert élsz: gazdag lehetsz.

--

Üdvrivalgással:
KEA.