[Grem] Cenacolo: függőséggel küzdő fiatalok számára létesült helyek /cikkek

Rita Kunsay-Sipos ritakunsay at gmail.com
2023. Aug. 1., K, 16:07:05 CEST


https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-oleles-cenacolo-kozosseg-tortenete

https://romkat.ro/2020/11/02/halas-vagyok-az-istennek-hogy-padlot-fogtam-georg-schwarz-akit-a-cenacolo-kozosseg-mentett-meg/

Hálás vagyok az Istennek, hogy padlót fogtam – Georg Schwarz, akit a
Cenacolo közösség mentett meg
Szerző:
Szerk. <https://romkat.ro/author/szerk/>
 -
2020. november 02.
0
<https://romkat.ro/2020/11/02/halas-vagyok-az-istennek-hogy-padlot-fogtam-georg-schwarz-akit-a-cenacolo-kozosseg-mentett-meg/#respond>
2234
<https://romkat.ro/wp-content/uploads/2020/11/cencolo-Small.jpg>

Georg Schwarz a 2021. szeptember 5-12. között megrendezendő Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszus meghívott előadója. Szülei keményen dolgoztak,
és mindent megtettek nyolc gyermekükért. A családban fontos volt a hit, ő
azonban már 14 évesen mégis az alkoholba menekült, majd következtek a
balhék és tragédiák, végül pedig a kiútra találás…

Georg az alsó-ausztriai Lichteneggben nőtt fel hét testvérével. A
gazdálkodó szülők munkára nevelték a gyermekeiket, akik már egészen
fiatalon bekapcsolódtak a földművelésbe, állattartásba. „Családunkban a hit
mindig is fontos volt. Imádkoztuk a rózsafüzért, étkezés előtt hálát adtunk
és vasárnap misére mentünk” – emlékezett vissza gyermekkorára Georg Schwarz.

Szégyenkeztem a befogadott cigányok miatt

A család, bár szerény körülmények közt élt, példamutatóan segített a
rászoruló embereken. „Anyám mindig adott valamit a koldusoknak és a
vándorló cigányoknak. Előfordult, hogy a pajtánkban éjszakáztak a cigányok.
Akkoriban szégyenkeztem emiatt, mert mi voltunk az egyedüliek, akik
befogadták ezeket az embereket. Ma már látom, hogy milyen nagy szívük volt
a szüleimnek.”

Georg általános iskolai tanulmányai után Kirchschlagban a faipari
szakközépiskolába iratkozott, hogy asztalos szakmát szerezzen. A mindössze
14 éves fiú életében a továbbtanuláson kívül, egyéb változások is
történtek. Eleinte csak hétvégente, majd a hét többi napján is egyre
gyakrabban alkohollal próbálta oldani a felgyülemlő feszültségét. Az ivás
és a bulik a mindennapjai részévé váltak, ami nyomott hagyott az iskolai,
majd a munkahelyi teljesítményén is.

A lassú és a hirtelen halál

„Sok problémával küzdöttem. Elégedetlen és félénk voltam, nem éreztem magam
felszabadultnak és beletemetkeztem az alkoholba. A társadalmi nyomás,
megfelelési kényszer már akkoriban rám nehezedett. […] Tulajdonképpen
tudtam, hogy az életemet gyökerestül kellene újjáépítenem és nemcsak az
ivással kellene felhagynom. Aztán mindig a szőnyeg alá söpörtem ezt a
gondolatot.”

A haverok, buli, alkohol, ittas vezetés végül tragédiák sorához vezetett.
Georg egy közlekedési balesetben négy barátját veszítette el. Ám ez sem
ösztönözte a fiatalt, hogy túlélőként változtasson életén. Az édesanyja a
történtek után állandó rettegésben élt. „Éjszakánként nem aludt, attól
tartott, hogy újból baleset érhet és a rendőrség telefonon fog
jelentkezni.” Georg anyja és leánytestvére sokat imádkoztak, bíztak benne,
hogy jön egy fordulat és megváltozik szerettük élete.

„Egy bizonyos ponton elhagytam mindent, amire a családom és a hitem
tanított. Az alkohol rabjává váltam” – idézte fel múltját Georg.

Képtelen voltam szeretni

1991-ben, a barátai halála után, újabb tragédia következett, Georg
elveszítette szívinfarktusban édesanyját. A 23 éves férfi a haláleset után
az alkoholba temetkezett. A családja azonban nem engedte el a kezét.
Testvérei elvitték Medjugorje-ba. Bár idegenül érezte magát a zarándokok
között, mégis ott motoszkált benne, hogy változtasson az életén. A
hazatérés után megpróbált kigyógyulni a betegségéből, de kudarcot vallott.
A szenvedélye azonban nemcsak lelki, hanem fizikai erejét is felőrölte. Így
vallott később erről az időszakról: „Céltalan, magányos és szomorú ember
vált belőlem. Képtelen voltam szeretni önmagamat, az Istent vagy másokat.”

Az én szenvedélyem, mások szenvedése

Mindössze 30 évesen a férfi a pszichiátriára került, ahol elvonókúrán vett
részt. Sok időt töltött a kórház kápolnájában, vigasztalást keresett, sírt,
panaszkodott és perlekedett az Istennel. „A legmélyebb gödörben sem
engedtem el teljesen az Istent. Ha a sárga földig ittam magamat, a földön
fekve is az égre tekintettem.”

1999 májusában Gerorg elhagyta a pszichiátriát. Testvére ismételt
közbenjárására útja Kleinfrauenhaidba, a Cenacolo közösséghez vezetett.
Georg szervezete bár megtisztult az alkoholtól, lelke mélyén még szomorúság
és önvád uralkodott. „Nem is létezhetett volna jobb hely a takarításra,
mint a Cenacolo”. Georgot erős bűntudat gyötörte édesanyja korai haláláért:
„A szenvedélybetegek családja is szenved. A család keresztje talán még
nagyobb, mint az alkoholistáé. Régen azt gondoltam, hogy úgy élem az
életemet, ahogy én akarom. Ostobaság! Senki sem él saját magának. A szülők
és a testvérek is szenvednek.”

Önsegítő életiskola

*Cenacolo*, vagyis együtt étkezni. Rita Agnese Petrozzi, akit sokan csak
Elvira nővérként, vagy a „drogosok nővéreként” ismernek, 1983-ban nyitotta
meg az első Cenacolo házat az észak-olaszországi Saluzzoban (Torinótól kb
60 km-re délre). A Cenacolo közösség gyógyulásra szoruló fiatalokat –
elsősorban drog- és alkoholfüggőket – fogad be és kínál lehetőséget
számukra az újrakezdéshez.

A nyolcvannégy éves Elvira nővér a közösség saluzzói anyaházában él, az
imádságnak, a fiatal nővérek képzésének és a testvérek látogatásának
szenteli napjait. A közösség ajtaja nemzetiségtől és vallási meggyőződéstől
függetlenül minden rászoruló előtt nyitva áll. A ház szabályai egyszerűek:
nincs tv, számítógép, cigaretta, alkohol és gyógyszer sem. A fiatalok
helyette az „Ora et labora”  – Imádkozzál és dolgozzál! – bencés
jelmondatnak szentelik az életüket. A Cenacolo keresztény értékekre épül,
vagyis nem terápiás intézmény, hanem önsegítő „életiskolának” tekinti
magát. A gyógyír maga a közösség. Vagyis orvosok, szociális munkások és
pszichológusok nélkül térnek jó útra a fiatalok. A munka és az igaz
barátság mellett az ima kap központi szerepet a ház lakóinak életében. A
gyógyulni vágyók általában két évet töltenek a közösségben és szinte
mindenkinek sikerül megszabadulnia a függőségétől. A Cenacolo közösségnek
jelenleg több mint hatvan háza van, tizennyolc országban.

Öt év

Elvira nővér Olaszországba, a saluzzoi anyaházba helyezte át Georgot, azzal
a céllal, hogy még jobban eltávolodjon az előző életétől. „Beléptem a
közösségbe, de nem beszéltem olaszul. Nem értettem egy szót sem, mégis
tudtam, hogy amit mond, az úgy van.” A beilleszkedés nehézségei után Georg
hamar barátokra és otthonra talált a közösségben. Ismét dolgozni kezdett
asztalosként. Öt év – Olaszországban majd Medjugorje-ban – önismerettel és
gyógyulással töltött idő után, Georg örökfogadalmat tett és elhatározta,
hogy saját országában misszionárius lesz.

25 narkós imája

A közösségben szerzett barátjával úgy döntöttek, hogy Kleinfrauenhaidban az
akkorinál nagyobb házat építenek a függőségtől szenvedő fiatalok számára.
Hosszú várakozást és imádságot követően megkapták az engedélyt, sorra
csatlakoztak az önkéntes barátok, és a közösség lelkes fiai a munkához. Két
éven át tartott az új központ létrehozása. Az építkezés során került
kapcsolatba Leopold a közösséggel. A mesterember ateistaként érkezett, az
őt körbevevő emberek hatására megtért. Mikor súlyosan megbetegedett, Georg
egy húsvéti gyertyát adott neki és ezt mondta: „Ha rosszul érzed magad,
gyújtsd meg a gyertyát. Akkor tudni fogod, hogy 25 narkós imádkozik érted.”
Leopold halála előtt megtalálta Jézust a *Cenacolo*val, hálája jeléül egy
tehenet ajándékozott a közösségnek.

A kleinfrauenhaidi közösségben jelenleg több mint 30 fiatal fiú gyógyul a
szenvedélybetegségből. Az imádság mellett sokféle munkában lelik örömüket:
fazekasság, sajtkészítés, asztalos munka, főzés, sport és kertészkedés.

Georg Schwarz ma már önmaga is a fiatalok gyógyulását, újrakezdését segíti.
„Eleinte egy lassú leépülés, aztán jön egy pont, amikor lehúz a mélybe.
Hálás vagyok az Istennek, hogy padlót fogtam. Ha egy kicsit is jobban
lettem volna, nem fogadtam volna el a segítséget.”

Forrás: Tóth Franciska/ iec2020.hu
<https://www.iec2020.hu/hu/hirek-sajto/foldon-fekve-az-egre-tekintett?fbclid=IwAR13P500a0yBXeEl0Ehh6fx_FUmVS2goKlJiRqMijZ0iIkFJSbdZiBOnyA0>

https://ujember.hu/cenacolo-a-szenvedelybetegek-kozossege/
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230801/c88fa303/attachment.html>


További információk a(z) Grem levelezőlistáról