[Grem] Tartsátok nagy örömnek a megpróbáltatásokat ! ? / Pécsi Rita neveléskutató

[Emoke Greschik]

 Pécsi Rita: Tartsátok nagy örömnek a megpróbáltatásokat !?
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2023. április 10., hétfő |
7:04
https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-tartsatok-nagy-oromnek-megprobaltatasokat

Állandó szerzőnk, Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató írását olvashatják.

Így írja Jakab a levelében. Tessék? Nem képmutatás ez? Kinek okoz örömet a
megpróbáltatás – úgy őszintén? Minden egészséges lelkű ember első reakciója
ez. Ráadásul a wellness-világ a nem létező vágyaink kielégítését is
felkínálva reggeltől estig ezt harsogja: a legfőbb jó a kényelem! Világos!
Csak a lúzer szenved, a többi mind megtalálja az enyhítő kímélet eszközeit!
A virtualitás pedig már-már azt is elhiteti, hogy gombnyomásra működik az
élet, a kapcsolatok, a tudás, az öröm, az együttérzés is. Ám a képernyő
távolság-hatása még a velünk született empátiát is eltörli: nem tudsz mit
tenni, borzalmas, de hát így jártak szegények.

Csak velünk ne történjen semmi!

Klimatizált helyiségekben éljünk, gyerekeink nehogy sárosak legyenek,
négyévesen kapjanak okostelót, nehogy már lemaradjanak, tizenévesünket
megkíméljük a hétköznapi erőfeszítésektől, remélve, hogy így helytállnak a
teljesítményprésben, – és abban bízunk, hogy boldog emberré válnak.

Porhintés, szemfényvesztés áldozatai vagyunk! Nem újdonság, és számos
tapasztalatunk is igazolja, hogy a boldogság és a szenvedés nagyon szorosan
összetartozik. Az igazi boldogsághoz csakis a krízisek megpróbáltatásain
keresztül juthatunk el. Ilyen az emberi lét. Mindenkié. Nincs születés, új
élet a várakozás és a szülés gyötrelmei nélkül. Sajnos ezt éppen a krízis
idején nehéz elhinni, és még nehezebb elébe menni. Tanulni kell. A búzamag
elhalását, földbe merülését, vagy a hernyó-lét és a báb-állapot
megtapasztalását, mint a pille-könnyű szabadon szárnyalás árát.

De a szenvedés vállalásának is vannak útvesztői.

Az állatokat ösztöneik vezetik még a szenvedésükben is. Nem így az embert,
aki szabadnak teremtetett. Mindannyian megválaszthatjuk viszonyulásunkat a
testi-lelki kínok, szorongatások, félelmek, veszteségek és kudarcaink
esetén is. Ettől sok minden függ.

A szenvedés nagy erő! Vagy érlel, vagy felőröl!

Előszöris le kell számolnunk azzal a primitív vallásos színezetű
kísértéssel, hogy a szenvedés büntetés, jobb esetben fegyelmezés. Jézus nem
azt az Atyát hozta közelünkbe, aki időről időre szenvedéseket küld, vagy
„enged meg”, hanem a Jó Pásztort, aki megkeresi, és ölébe veszi az
eltévedtet is.

A megpróbáltatások elkerülhetetlenek, de még akkor sem kell keresnünk a
szenvedést, ha tudjuk, hogy abból élet fakadhat. A szenvedés leválasztása a
mély belső örömről, a kapcsolatról nagy kísértés. Jó példa lehet erre a
bibliai földműves, aki szántóföldjében kincset talált, „aztán örömében
elment, eladta mindenét, amije csak volt.” Mély értelmű kép. Nem a
felszínen, nem séta közben, hanem elrejtve, a verejtékes földművelés ki
tudja hányadik gyümölcstelen fáradozást követő napján kincset talált. És
EKKOR, ÖRÖMÉBEN eladja mindenét. Az eredménytelenség, a kilátástalanság
gyötrelmes nagypénteki állapotának elviselése a növekedés velejárója. De
csak akkor, ha képesek vagyunk értelmet találni ebben is. „Az teszi széppé
a sivatagot (...), hogy valahol egy kutat rejt.” (Exupery)

Erre a reményre tekintve felfedezhetjük a pusztítónak látszó szenvedésben
rejlő teremtő erőt, ami képessé tesz arra, hogy felülemelkedjünk rajta, és
önmagunkon is. De ezt csakis a szeretet logikájával érthetjük meg – tanítja
Boulad atya *A szív okossága* c. könyvében.

Csakis a szeretet érti meg a szeretetet.

Azt a mély vágyat az együttlétre, arra, hogy vele akarok szenvedni és
meghalni. Krisztus Istene úgy akart élni, halni, mint az ember. Vakon
aláírja az IGEN-t a megtestesülésben, aminek rettenetes formáját nem
akarta, mert ember volt. Ez a szeretet logikája. Szeretni azt jelenti:
Veled akarok lenni. Ezért keresi Isten az ember közelségét. Ezért vállalta
az emberi szenvedést és a halál gyötrelmét is.

Az ilyen fájdalom vállalása mély értelmet ad a veszteségnek és egyben
komoly tanúságtétel is. Az önzésünket szétfeszítő „magam ellen is
átkarollak” szövetsége.

Életünk minden elválása a szűkös énünk meghaladása. Ilyen minden búcsú,
minden életszakasz váltás, a szüleinkről való leválás, a gyermekeink
elengedése, az erőnk és képességeink gyérülése az idősödés során. Ez mindig
egy „kis halál” – de ez a növekedés ára.

Az emberré válás vég nélküli elszakadást jelent.

Ezen túl a sebeink, a sérüléseink érzékennyé, megértőbbé tehetnek a másik
ember fájdalma iránt. Érdekes képet idézett nemrégiben egy sokat szenvedett
pap barátunk: Ha az ember keze sebes, lehet, hogy nem tud olyan hatékonyan
dolgozni, mintha semmi baja nem volna, de az biztos, hogy nem fog
törni-zúzni, hanem óvatosan nyúl mindenhez. Ha fáj a lába, nem fog
futóversenyt nyerni, de biztosan nem rugdos másokat. Másmilyen lenne a
világ, ha mindenki a sebes kéz tapintatával, a fájós láb óvatosságával
közelítene a másik emberhez.

*Tényleg Isten „oltó-késévé” válhat sebzettségünk? *
*...*
*Tudom és érzem, hogy szeretsz:*
*Próbáid áldott oltó-kése bennem*
*Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,*
*Új szépséget teremni sebez engem. *

(Tóth Árpád)

A szenvedést vállalni annyi, mint kibírni és értelmet találni a nekünk jutó
fájdalmaknak. Foucauld atyának életében egyetlen követője sem volt. Amikor
földi életének cserépedénye végleg széttört, számtalan követőre talált.

Sokszor nem értjük Istent.

Titok az ember számára ez a törékeny Isten, „aki megéli az Istentől való
elhagyatottságot, akinek meg kell halnia, hogy győzhessen”. (J. Arias)

„A növekedés lehetetlen a halál misztériuma nélkül. A szenvedésnek teremtő
titka van. Fogadjuk el, ha előbb-utóbb elér minket, mert mindegyikünk
megkapja a maga behívóját a szenvedésre, hogy megismerkedjék vele, és
növekedjék benne. Kérem ne vegyük úgy, mint egy kikerülhetetlen
sorscsapást, amely ellenségesen ránk tör, hanem vegyük két kezünkbe, mint
áldozati adományt. Változtassuk teremtő folyamattá, születéssé. Így nyer
értelmet.” (H. Boulad SJ)

Eszerint tehát mégis igaza lehet Jakabnak, és valóban nagy örömnek
tarthatjuk a megpróbáltatásokat, amelyeknek állhatatosság a gyümölcse.

Talán ezt nevezzük megváltó szenvedésnek, melyben az ígéret szerint „minden
új fényt kap”.


*Fotó: Kevin McIver/Pixabay <https://www.magyarkurir.hu/hirek/%3Ca%20href=>*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230411/0a82bf32/attachment.html>