[Grem] Bemutatták a Pasaréti Passió megújult változatát

[Rita Kunsay-Sipos]

https://www.magyarkurir.hu/hirek/hitunket-remenyunket-erosito-miszteriumjatek-bemutattak-pasareti-passio-megujult-valtozatat
Hitünket, reményünket erősítő misztériumjáték – Bemutatták a Pasaréti
Passió megújult változatát
KULTÚRA <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2023. március 31., péntek |
19:10
<https://www.facebook.com/sharer/sharer.php?u=https://www.magyarkurir.hu/hirek/hitunket-remenyunket-erosito-miszteriumjatek-bemutattak-pasareti-passio-megujult-valtozatat>

<https://twitter.com/intent/tweet?text=Hit%C3%BCnket,%20rem%C3%A9ny%C3%BCnket%20er%C5%91s%C3%ADt%C5%91%20miszt%C3%A9riumj%C3%A1t%C3%A9k%20%E2%80%93%20Bemutatt%C3%A1k%20a%20Pasar%C3%A9ti%20Passi%C3%B3%20meg%C3%BAjult%20v%C3%A1ltozat%C3%A1t&url=https://www.magyarkurir.hu/hirek/hitunket-remenyunket-erosito-miszteriumjatek-bemutattak-pasareti-passio-megujult-valtozatat>
 35
A budapest-pasaréti ferences templomban a helyi színjátszó kör idén ismét
előadta az immár hagyományossá vált *Pasaréti Passió*t, melyben hatvan
szereplő keltette életre Jézus szenvedéstörténetét. Mindannyian a templom
közösségéhez tartoznak. Március 28-án, kedden és 29-én, szerdán este is
két-két előadással várták a nézőket. Az előadást a Magyarország Passió
program keretében vitték színre.
[image: hirdetés]
<https://www.magyarkurir.hu/go1.php?b=Njg0IzY4NF83NTB4MTAwLWMoaGwrbG9nbykuanBn>

A darabot Meskó Zsolt film- és színházi rendező írta és rendezte.

Szerdán, a hét órakor kezdődő előadáson megtelt a templom. A megjelenteket
Kálmán Peregrin OFM plébános köszöntötte. Kiemelte: a liturgiában jelen van
a megváltás drámájának a megjelenítése a szentségek által, ugyanígy a szent
zene, a megszentelt szó. A mostani héten mintha a liturgia egy-egy
összetevőjét egy-egy pillanatkép erejéig kiemelnénk az eredeti közegéből,
hogy így megjelenítsük az üdvösség titkait: a színházzal és a szent zenével
a passiót, Jézus szenvedéstörténetét, a hittanórán pedig a liturgia
magyarázatával, a szavakkal igyekezzünk közelebb vinni az embereket a
megváltás misztériumához. Ezek a pillanatképek emberi megközelítések, de
segítségükkel jobban megélhetjük és közelebb kerülhetünk az istenihez, és
az isteni misztériumok által beléphetünk a menny világába.

A misztériumjáték „főhőse” ezúttal egy 18 éves, bőrkabátos lány (Meskó
Boróka). Az ő hitkeresésének története áll párhuzamban Jézus
szenvedéstörténetével. A kísértő szerepében Takács Bence látható, aki
Pasaréten a „Mondj egy verset!” versmondó kört vezeti.

Meskó Zsolt rendező egyéni ötlete, hogy „megkettőzte” Jézus alakját, akinek
földi valóját György-Rózsa Sándor jeleníti meg a színpadon, de ő nem
beszél. Jézus hangja Sótonyi Gergely tolmácsolásában hallható; a hang és a
szereplő mozgása harmóniában vannak egymással. A rendező elképzelése
szerint a hang és a test különválása az isteni és az emberi kettősséget
mutatja meg:

Jézus az isteni példa az emberire és az emberi példa az istenire.”

A szereplők korabeli ruhákat idéző jelmezekben idézik a néző elé az ókori
Jeruzsálem hangulatát. Egyetlen mai ruhás szereplő van a játszók között: a
bőrkabátos fiatal lány. Anyagi értelemben mindene megvan, vasárnaponként
szentmisére is jár, de érzi, hogy a hit nem járja át a lelkét. Az egyik őse
még stációképet faragott, mely ott lóg az ebédlőjük falán, de ő észre sem
veszi ezt. Ugyanakkor nem tudja elfelejteni nagymamája intelmét: „Egy az
út: istenítsen az élet!” Erről eszünkbe juthat a Kr. u. 2. században élt Szent
Iréneusz egyházdoktor
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/-nyugat-fenyessege-szent-ireneusz-friss-egyhazdoktor>,
lyoni püspök, aki azt mondta: „Isten emberré lett, hogy az ember isten
legyen.”

A lány a korából adódóan keresi helyét az életben, és talán mert vallásos
közegben nőtt fel, választ szeretne kapni kérdéseire, elsősorban arra, hogy
mit üzen neki Jézus Krisztus keresztútja. Szeme előtt lepereg a Megváltó
kétezer évvel ezelőtt megtörtént kálváriája, kezdve Jézus Getszemáni-kerti
szenvedéseivel és elfogásával.

A bőrkabátos lány próbálja értelmezni az eseményeket, az emberi
magatartásokat, így Júdás árulását. Önmagába száll, elismerve a mindennapi
árulásait, gyengeségeit: „Naponta adunk-veszünk, árulunk, már nem csókkal,
szavakkal, fegyverrel. Ítélünk egymás felett, istent játszva, és végzünk a
másik emberrel. Ma kit árultam el, kire sújtott le szavam? Ki mellé álltam
oda szótlanul?” Péter háromszori Jézus-tagadását így kommentálja:
„Háromszor tagadtál, én hányszor tagadok? Elítéllek, s közben magam
maradok.”

A tizennyolc éves, élete hajnalán lévő lány mintha nyilvános gyónást
végezne. Mindennapi tapasztalata, hogy igazak Jézus szavai: más szemében a
szálkát is meglátjuk, a magunkéban a gerendát sem. „Magamat sose látom a
bűnösök között, szenvedő vagyok, az örök meggyötört…, tudom, hogy másban a
bűn, s én mindig az áldozat vagyok. Mert tévedni nem szoktam… Mégis, néha
itt valami feszül, valami megmozdul, valami fáj.”

Ahhoz, hogy a dolgok jó irányba változzanak, nekünk kellene elsősorban
megváltoznunk, a megtisztulást magunkon kellene elkezdeni. A lány hajlandó
erre, és ezzel megteszi az első, legnehezebb lépést.

Elgondolkoztató jelenet, amikor a 10. stációban a lány eltűnődik a
felfoghatatlan misztériumon:

Ecce homo. Isten a testben, a titok. Isten fia asszony méhében ölt testet.
Értjük, nem értjük… Test, lélek és szellem. A hármasság harmóniája. Itt áll
előttünk, megfosztva minden földitől, teremtett önmagába.”

A világegyetemet alkotó szentháromságos Isten második, megtestesült
személye lemondva végtelen hatalmáról kiszolgáltatja magát az emberi
erőszaknak, gonoszságnak, kíméletlenségnek, és mindezt szeretetből. A lány
talán végiggondolja ezt, és az ereje végére ért Jézus vállára hajtja a
fejét, majd visszalép. „Vedd fel mindennap a kereszted, és úgy kövess
engem” – halljuk Jézus lányhoz intézett szavait.

A lány ellenpontja a misztériumjátékban a kísértő szerepe. Ő sugallja
Júdásnak az árulást, Péternek a háromszori tagadást. Kitartóan törekszik
arra, hogy gyengítse Jézus és a tanítványok erejét. Legfőbb célja, hogy
megakadályozza a megváltást, és hogy a maga oldalára állítsa a lányt,
gyengeségnek tartva annak kétségeit, kérdéseit. Egyértelműen fogalmaz:
„Legyen meg az én akaratom! Hiába tűnődsz a szavakon, egy út vezet a célba,
legyen meg az én akaratom.” Önmegvalósítás mindenáron, tekintet nélkül
másokra.

A kísértő egyetlen pillanatra sem adja fel, végig követi a keresztúton
Krisztust. Ugyanúgy megkísérti őt, ahogyan a sivatagban tette. A mennyei
Atya ellen hergeli, abban bízva, hogy a végletekig elgyengült Krisztus
feladja: „Atyád hallgat, de te meg tudod magad szabadítani! Vesd le innen
magad!... Állj fel, tedd le a kereszted, s tied lesz az egész világ!...
Látod, Istened nem segít! Nincs is szükség rá, te meg tudod csinálni
nélküle, csak mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” A kísértő az,
aki a katonákat is sürgeti, hogy szegezzék már keresztre Jézust.

Meskó Zsolt bátran merít Mel Gibson *Passió *című filmjéből, így az ereje
végére ért, tanítványaitól elhagyatott Jézus előtt felidéződik, amikor
megalapította az eucharisztiát, és halljuk tőle: „Szeressétek egymást, úgy
ahogyan én… Hol vagytok? Szeressétek… Hol vagytok?”

Ami különösen megrendíti a lányt, az Jézus engedelmessége és alázata. Ezt
látva és érzelmileg is azonosulva Krisztus megváltó halálával, a lány eljut
a megtisztulásig és megvilágosodásig. Az önmagát kiüresítő, küldetését a
kereszthalálig végig vivő Jézus személye más emberré formálja:

Akarom élni az egész hitet, szeretni, ahogy Isten szeret. És bízni, bízni
akarok abban, amit Jézus hozott. Nem érzem, nem is gondolom, de akarom,
akarom, akarom.”

A lány nem érti, miért szereti őt Jézus úgy, ahogyan ő sohasem tudta
önmagát szeretni. Ám bizalommal kéri az Urat: „Taníts meg, mint ahogy te,
magamat úgy szeressem! S ki elesik, abban Jézust lássam: testvérem, a
szeretett társam.”

Megrázó a misztériumjáték vége: gyerekek vonulnak az emberekkel teli
padsorok között, kezükben gyertyák („Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert
ilyeneké a mennyek országa…”), mögöttük a kabátos lány, kezében tartva a
stációképet, amely ettől kezdve erőt adó ereklye lesz számára, a keresztre
emlékezteti, amely Krisztus fölmagasztalása is egyben. A gyermekek kezében
égő gyertya pedig már előremutat, a húsvéti gyertyára, amelynek fénye Jézus
Krisztust jelképezi, feltámadását, amely beleragyog a világ sötétjébe, hogy
új reményt adjon.

A *Pasaréti Passió*, mint minden évben, ezúttal is csodálatos lelki
élménnyel ajándékozta meg a nézőket, erősítve a hitet, a reményt, amelyre
nagyon nagy szükség van a mindennapokban. A lányt alakító Meskó Boróka
teljes átlényegüléssel formál meg egy mai, az élet értelmét kereső,
érzékeny lelkületű fiatalt, aki szilárd kapaszkodót keres zűrzavaros
korunkban. Szerep és alakítója harmonikus összhangban talált egymásra.

A misztériumjáték előadása után rövid interjút készítettünk a Jézust játszó
György-Rózsa Sándor énekes, színésszel, aki a *Jézus Krisztus szupersztár* és
a *Mária evangéliuma* rockoperákban is alakította már a Megváltót.
Elmondta: a korábbi években is ő játszotta a Pasaréti Passióban Jézus
szerepét. A mostani előadásban „csak” a fizikai jelenlétével vesz részt, és
nagy koncentrációt igényelt, hogy a narrátor, Sótonyi Gergely érzelmeivel
megformált szöveg és az ő lelkiállapota szinkronban legyen egymással.

György-Rózsa Sándor szerint Jézust eljátszani más, mint a drámairodalom
többi alakját, főleg ha hívő a színész. Nagyböjtben alakítani Krisztus
szerepét rendkívül hálás feladat és különleges lelki ráhangolódás húsvétra.
Különösen, hogy mindez egy templomban történik: jobb oldalt ott van a
tabernákulum, mögötte a feszület. Ettől is kivételes ez a passió.

*Szerző: Bodnár Dániel*

*Fotó: Merényi Zita*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230404/c253591f/attachment.html>