[Grem] Virágvasárnap szentmiséje igéi (színezés nélkül)

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2023. Ápr. 2., V, 05:13:07 CEST


 *2023-04-02*

*Virágvasárnap - ünnepi mise*

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2023-04-02
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből

*Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak, de tudom, hogy nem
vallok szégyent.*
Izajás így jövendölt a Megváltóról: Ezt mondja az Úr Szolgája: „Isten, az
Úr tanította nyelvemet, hogy az igével támasza lehessek a megfáradtaknak.
Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a
tanítványok. Isten, az Úr nyitotta meg fülemet. S én nem álltam ellen és
nem hátráltam meg. Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg
azoknak, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak
és leköpdöstek. Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat
megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.
Ez az Isten igéje.
*Iz 50,4-7*

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?* 2. tónus.
Előénekes: Aki csak rám néz, mind kinevet, * elhúzza száját, fejét csóválja.
Az Úrban remélt, hát mentse meg, * ha szereti őt, szabadítsa meg.
Hívek: Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?
E: Kutyák falkája vett körül, * gonosztevők serege szorongat engem.
Átlyuggatták kezemet és lábamat, * megszámlálhatom minden csontomat.
H: Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?
E: Elosztják maguk közt ruhámat, * és köntösömre sorsot vetnek.
Te azonban, Uram, ne maradj távol, * erősségem siess és segíts.
H: Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?
E: Hirdetni fogom nevedet testvéreim előtt, * a gyülekezetben dicsőítelek
téged.
Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, † magasztaljátok őt, Jákob fiai, *
Izrael minden gyermeke félje őt.
H: Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?
*Zsolt 21,8-9.17-18a.19-20.23-24*

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
*Megalázta önmagát, ezért Isten felmagasztalta őt.*
Testvéreim!
Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta
olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai
alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez.
Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van
minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a
földön, és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten
dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
Ez az Isten igéje.
* Fil 2,6-11*

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, * mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott neki, * amely fölötte
áll minden névnek. Fil 2,8-9 – 7b. tónus.

*Hosszabb forma:*
A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent Máté szerint

*Mit adtok nekem, ha a kezetekbe juttatom őt?*

Abban az időben: A tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak,
elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe
juttatom őt?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a
kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.

*Hogyan akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?*

A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel
fordultak Jézushoz: „Hogyan akarod, hol készítsük el neked a húsvéti
vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és
mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az időm, és tanítványaimmal nálad
költöm el a húsvéti vacsorát. A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus
meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

*Ez az én testem, ez az én vérem.*

Amikor beesteledett, a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben
ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki
elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra megkérdezték: „Csak nem
én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az
árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak,
aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem
születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az,
Mester?” Ő így felelt: „Magad mondtad!”
Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, azután
megtörte, és odaadta tanítványainak ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és
egyétek: ez az én testem!” Azután a kelyhet vette a kezébe, hálát adott, és
odaadta nekik ezekkel a szavakkal: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én
vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlőtő terméséből mindaddig, míg az
újat nem iszom veletek Atyám országában.”

*Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyájból a juhok.*

Ezután zsoltárokat énekelve kimentek az Olajfák-hegyére. Amikor odaértek,
Jézus így szólt: „Ma éjszaka ti mindannyian megbotránkoztok bennem. Hiszen
megírták: »Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyájból a juhok.« De
feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.” Ekkor Péter ezt mondta
neki: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem
botránkozom!” Jézus ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma
éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor is megtagadsz engem!” De Péter ismét
így szólt: „Még ha meg is kellene halnom veled, akkor sem tagadnálak meg!”
Ugyanígy fogadkozott a többi tanítvány is.

*Szomorúság és keserűség vett erőt rajta.*

Közben Jézus odaért velük a Getszemáni nevű kertbe. Így szólt
tanítványaihoz: „Üljetek le itt, míg én elmegyek imádkozni!” Azután Pétert
és Zebedeus két fiát magával hívta. Egyszerre szomorúság és keserűség vett
erőt rajta. Ezt mondta nekik: „Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok
itt és virrasszatok velem!” Azután kissé távolabb ment tőlük, arccal a
földre borult és így imádkozott: „Atyám! Ha lehet, múljék el tőlem ez a
kehely, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!” Azután odament a
tanítványokhoz, és alva találta őket. Ezt mondta Péternek: „Hát képtelenek
vagytok egy órát virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy
kísértésbe ne essetek! Mert a lélek kész, de a test erőtlen.” Azután
másodszor is elment és imádkozott: „Atyám, ha nem múlhat el ez a kehely
anélkül, hogy ki ne innám, legyen meg a te akaratod!” Majd visszatérve
ismét alva találta őket. A szemük ugyanis nagyon elnehezedett. Otthagyta
őket, és ismét elment imádkozni, harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal.
Azután odament a tanítványokhoz, és így szólt: „Aludjatok csak nyugodtan,
és pihenjetek! Íme, elérkezett az óra, amikor az Emberfiát a bűnösök kezére
adják. Keljetek fel, menjünk! Nézzétek, megérkezett, aki elárul engem!”

*Kezüket Jézusra emelték és foglyul ejtették őt.*

Még beszélt, amikor íme, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele a
főpapoktól és a nép véneitől egy nagy csapat, kardokkal és husángokkal
fölszerelkezve. Az, aki elárulta őt, ebben a jeladásban egyezett meg velük:
„Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el!” Mindjárt oda is lépett Jézushoz
és így szólt: „Üdvöz légy, Rabbi!” Azután megcsókolta. Jézus ezt mondta
neki: „Barátom, miért jöttél?” Közben a többiek már kezet is emeltek
Jézusra, és foglyul ejtették. Ekkor íme, egy azok közül, akik Jézussal
voltak, kardjához kapott, kirántotta és a főpap szolgájára sújtott: levágta
az egyik fülét. Ekkor Jézus így szólt hozzá: „Tedd csak vissza hüvelyébe a
kardodat! Mert kard által vész el, ki kardot ragad! Vagy azt hiszed, nem
kérhetném Atyámat, s nem küldene segítségemre akár tizenkét légió angyalnál
is többet? De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek meg
kell történnie?” Abban az órában így szólt Jézus a csapathoz: „Mint valami
rabló ellen, úgy vonultok fel kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok.
Nappal a templomban ültem és tanítottam, ott nem fogtatok el!”
Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor a
tanítványok mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak.

*Látni fogjátok az Emberfiát, hogy a hatalmas Isten jobbján ül.*

Akik Jézust elfogták, elvezették őt Kaifás főpap elé, ahol ekkorra már
összegyűltek az írástudók és a vének. Közben Péter messziről követte őt,
egészen a főpap udvaráig. Odaérve leült odakint a szolgák közt, hogy lássa,
mi lesz a dolog vége.
A főpapok pedig és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus
ellen, hogy halálra adhassák őt; de nem találtak, bár sok hamis tanú
felsorakozott. Végül előlépett kettő, és így szólt: „Ez azt mondta: »Le
tudom rombolni az Isten templomát, és három nap múlva fel tudom építeni.«”
Erre felállt a főpap és megkérdezte őt: „Nem felelsz semmit sem arra,
amivel ezek vádolnak?” Jézus azonban csak hallgatott. Ekkor a főpap azt
mondta neki: „Esküdj meg az élő Istenre és mondd meg nekünk, hogy te vagy-e
a Messiás, az Isten Fia?” Jézus ezt válaszolta neki: „Magad mondtad! És
mondom nektek: Ezentúl az Emberfiát a Hatalmas (Isten) jobbján látjátok
ülni, és látni fogjátok őt eljönni az ég felhőin.” Erre a főpap
megszaggatta a ruháját és így szólt: „Káromkodott! Mi szükségünk van még
tanúkra? Lám, most ti is hallottátok a káromlást. Hogyan ítéltek?” Azok ezt
válaszolták: „Bűnhődjék halállal!”
Ezután szembeköpdösték, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték, és
kérdezgették: „Prófétálj, Messiás, ki ütött meg téged?”

*Mielőtt a kakas szól, háromszor is megtagadsz engem.*

Eközben Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és
megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál!” De ő mindenki hallatára
letagadta: „Nem tudom, mit beszélsz!” Amint a kapunál kifelé tartott,
felismerte őt egy másik is, és így szólt az ott lévőkhöz: „Ez is a názáreti
Jézussal volt!” Erre ő ismét tagadni kezdte, méghozzá esküvel, hogy: „Nem
ismerem azt az embert!” Kis idő múltán az ott ácsorgók odamentek Péterhez,
és így szóltak hozzá: „Közülük való vagy biztosan, elárul a kiejtésed is!”
Most már esküdözni és átkozódni kezdett: „Nem ismerem azt az ember!” És
azon nyomban megszólalt a kakas. Péternek ekkor eszébe jutottak Jézus
szavai: „Mielőtt a kakas szól, háromszor is megtagadsz engem.” Kiment, és
odakint keserves sírásra fakadt.

*Átadták őt Poncius Pilátus helytartónak.*

Amikor reggel lett, a főpapok és a nép vénei meghozták a döntést Jézus
ellen, hogy halállal büntetik őt. Megkötözték, azután elvezették és átadták
Pilátus helytartónak.

*Nem szabad a kincstárba tenni, mert vérdíj volt!*

Amikor Júdás, az áruló látta, hogy (Jézust) elítélték, tettét megbánva
visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. Ezt mondta nekik:
„Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el!” Azok így szóltak: „Mi közünk
hozzá? Ez a te dolgod!” Ő erre az ezüstöket eldobta a templomban, azután
elment s felakasztotta magát. A főpapok összeszedték a pénzt, de ezt
mondták: „Nem szabad a templomkincstárba tenni, mert vérdíj volt!”
Megtanácskozták a dolgot, azután megvették rajta a fazekas telkét az
idegenek számára temetőnek. Ezért hívják azt a földet mindmáig Vérmezőnek.
Ekkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: Fogták a harminc
ezüstöt, a felbecsültnek árát; – Izrael fiai becsülték őt ennyire –, és
odaadták a fazekas telkéért, amint az Úr megparancsolta nekem.

* *Te vagy-e a zsidók királya?*

Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te
vagy-e zsidók királya?” Jézus ezt felelte: „Magad mondtad!” S miközben a
főpapok és a vének vádaskodtak ellene, ő nem szólt egy szót sem. Pilátus
végül megkérdezte: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” Ő azonban neki sem
válaszolt egyetlen szóval sem, és a helytartó nagyon csodálkozott ezen.
Szokásban volt, hogy az ünnep alkalmával a helytartó szabadon bocsát egyet
a foglyok közül, akit a nép kíván. Volt akkor egy Barabás nevezetű, hírhedt
rabjuk. Amikor összegyülekeztek, Pilátus megkérdezte: „Mit akartok,
melyiket bocsássam el a kettő közül: Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak
is neveznek?” Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták őt a kezébe.
Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: „Ne avatkozz
annak az igaznak a dolgába! Ma éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta!”
De a főpapok és a vének felbiztatták a népet, hogy Barabást kérjék, Jézust
pedig veszítsék el. Amikor tehát a helytartó feltette a kérdést: „Mit
akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?”, ők ezt válaszolták:
„Barabást!” Erre Pilátus megkérdezte: „És mit tegyek Jézussal, akit
Krisztusnak neveznek?” Mindannyian ezt felelték: „Keresztre vele!” Ő újra
kérdezte: „De hát mit követett el?” Mire azok még hangosabban kiáltozták:
„Keresztre vele!”
Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt, csak fokozódik a zavargás.
Ezért vizet hozatott, és a nép szeme láttára megmosta a kezét ezekkel a
szavakkal: „Én ártatlan vagyok ennek az igaznak vére ontásában. Ez a ti
dolgotok!” Erre az egész nép így kiáltott: „A vére rajtunk és a
gyermekeinken!” Ekkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig
megostoroztatta, és elrendelte a keresztre feszítést.

*Üdvöz légy, zsidók királya!*

A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték
az egész helyőrséget. Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből
koronát fontak, és a fejére helyezték, a jobbjába pedig nádszálat nyomtak,
azután térdet hajtva előtte így gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!”
Közben leköpdösték, elvették tőle a nádat, és a fejét verték vele. Miután
így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját
ruháiba, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.

*Vele együtt két rablót is megfeszítettek.*

Amint kifelé haladtak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel; őt
kényszerítették, hogy vigye (Jézus) keresztjét. Végül odaértek arra a
helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponyák helyének hívnak. Itt epével
kevert bort adtak neki. Ő megízlelte, de nem kért belőle. Azután keresztre
feszítették. Sorsot vetve szétosztották egymás között a ruháit, majd
letelepedtek ott, és őrizték. Feje fölé odaírták elítélésének okát: „Ez
Jézus, a zsidók királya.”
Ugyanakkor két rablót is keresztre feszítettek vele: az egyiket jobbról, a
másikat balról.

*Ha Isten Fia vagy, szálj le a keresztről!*

Akik arra jártak, káromolták őt, bólogattak a fejükkel és ezt mondták: „Le
akartad rombolni a templomot, és harmadnapra fölépíteni? Szabadítsd hát meg
önmagadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” Ugyanígy gúnyolták
őt a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt: „Másokat megmentett,
de magát nem tudja megmenteni! Ha Izrael királya ő, hát jöjjön le most a
keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben? Mentse meg őt most, ha
akarja! Hiszen azt mondta: Az Isten Fia vagyok!” Ugyanígy gyalázták őt a
vele megfeszített rablók is.

*Éli, Éli, lámá szábáktáni?*

Hat órától sötétség borult az egész földre kilenc óráig. Kilenc óra körül
Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lámá szábáktáni?, azaz: Istenem,
Istenem! Miért hagytál el engem?” Az ott állók hallották ezt, és egyesek
megjegyezték: „Ez Illést hívja!” Egyikük mindjárt odafutott, fogott egy
ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A
többiek azonban ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön- e Illés, hogy
megszabadítsa?” Jézus pedig még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte
lelkét.

*(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.)*

Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig. A föld
megmozdult, a sziklák megrepedtek. Sírok nyíltak meg, és sok elhunyt
szentnek feltámadt a teste. Az ő feltámadása után előjöttek a sírokból,
bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. A százados és a többiek
is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen
megrémültek, és így szóltak: „Ez valóban Isten Fia volt!” *

Sok asszony is volt ott. Messziről figyelték mindazok, akik Galileától
kezdve követték őt és szolgáltak neki. Köztük volt Mária Magdolna, azután
Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak az anyja.

*József a saját, új sírboltjába helyezte Jézus testét.*

Amikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint
József, aki maga is Jézus tanítványa volt. Bement Pilátushoz, és elkérte
Jézus holttestét. Pilátus elrendelte, hogy adják át neki. József levette a
testet, beburkolta tiszta lenvászonnal, és saját, sziklába vájt, új
sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített, és elment.
Mária Magdolna és a másik Mária ott ültek a sírral szemben.

*Van őrségetek: őrizzétek ti, ahogy tudjátok!*

Másnap, vagyis a készületnap elmúltával a főpapok és a farizeusok
összegyűltek Pilátus előtt, és így szóltak: „Úgy emlékszünk, hogy ez a
csaló még életében ezt mondta: Harmadnapra feltámadok. Rendeld hát el, hogy
harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják,
aztán így szóljanak a néphez: Feltámadt a halottak közül! Ez a csalás
rosszabb lenne az előzőnél!” Pilátus azonban csak ennyit mondott: „Van
őrségetek: őrizzétek ti, ahogy tudjátok!” Erre azok elmentek, lepecsételték
a követ, és őrséget állítottak a sírbolt elé.

Ezek az evangélium igéi.

*Mt 26,14-27.66 *
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Imádkozzunk, testvéreim, hogy Megváltó királyunkhoz mindenkor
hűségesek maradjunk!
Lektor: 1. Urunk, ismerje fel minden ember, hogy önfeláldozó szenvedésed
árán váltottál meg bennünket!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Tedd készségessé Egyházad tagjait a kereszt hordozására és a kegyelem
közvetítésére!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Keresztedből fakadjon béke és egyetértés minden nép számára!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Egyesítsd szenvedéseinket megváltó szenvedéseddel, hogy egy lehessünk
veled a mennyei boldogságban is!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Megváltó kereszthalálod által adj örök életet az elhunyt híveknek!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Urunk Jézus, te vonakodás nélkül vállaltad a kereszthalál gyötrelmét
néped üdvösségéért. Taníts meg minket az áldozatos szeretetre, hogy részünk
legyen az örök dicsőségben! Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Hívek: Ámen.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230402/cadfe836/attachment.html>


További információk a(z) Grem levelezőlistáról