[Grem] Negyven éves a Szentegyházi Gyermekfilharmónia

[Emoke Greschik]

 *Negyvenéves a Szentegyházi Gyermekfilharmónia*

https://gondola.hu/cikkek/123470-Negyveneves_a_Szentegyhazi_Gyermekfilharmonia.html
Budapest, Brüsszel, Prága, Stockholm, Ottawa, Toronto – csak néhány
világváros, ahol koncerteztek már a Székelyföld „kis kulturális
nagyköveteiként” is emlegetett Szentegyházi Gyermekfilharmónia tagjai.
Legendás karnagyuk Haáz Sándor.
2022. szeptember 25. 15:37
<https://gondola.hu/cikkek/123470-Negyveneves_a_Szentegyhazi_Gyermekfilharmonia.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/123470-Negyveneves_a_Szentegyhazi_Gyermekfilharmonia.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/123470-Negyveneves_a_Szentegyhazi_Gyermekfilharmonia.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/123470-Negyveneves_a_Szentegyhazi_Gyermekfilharmonia.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/123470-Negyveneves_a_Szentegyhazi_Gyermekfilharmonia.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/123470-Negyveneves_a_Szentegyhazi_Gyermekfilharmonia.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/123470-Negyveneves_a_Szentegyhazi_Gyermekfilharmonia.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/123470-Negyveneves_a_Szentegyhazi_Gyermekfilharmonia.html#>
Fotó: magyarnemzet.hu

*Haáz Sándor az egykori „filisekkel”, édesanyákkal és nagymamákkal az
ünnepi hangversenysorozaton 2022 májusában Szentegyházán– Kép: Erdély
Bálint Előd) *

Szinte nincsen olyan Kárpát-medencei magyar város, ahol nem
hangversenyezett még a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, amely a magyar
kultúrát és népdalkincset népszerűsíti nemcsak Európa-szerte, de az óceánon
túl is. Nagy hatású karnagyuk, a Magyar Köztársasági Érdemrend
tisztikeresztjével is elismert Haáz Sándor több mint négy évtizede erősíti
a szentegyházi gyerekekben a zene szeretetét és a magyar hagyományok
tiszteletét.

Budapest, Brüsszel, Prága, Stockholm, Ottawa, Toronto – csak néhány
világváros, ahol koncerteztek már a Székelyföld „kis kulturális
nagyköveteiként” is emlegetett Szentegyházi Gyermekfilharmónia tagjai. A
folyamatosan megújuló Fili – ahogyan magukat nevezik – 1982 óta neveli a
népi kultúra tiszteletére, zeneszeretetre és fegyelemre a szentegyházi
gyerekeket, és karnagyuknak köszönhető az is, hogy a világ legmagasabban
fekvő magyar városában, a székelyföldi Szentegyházán kiugróan magas a
zeneértők aránya.

– A zenével az a baj, hogy hallatszik – mondja félig viccesen a száznegyven
fős gyermekegyüttes karnagya, Haáz Sándor. – A zenében hallatszik, hogy
dolgoztál az illető témával, vagy nem. Amikor munka közben nótázgató
gyermeket látsz, akkor tudod, hogy ott minden rendben van. A zene rendet
teremt a lélekben, az agyban, a szívben, és van további zöngéje a
belsődben. Ez pótolhatatlan.
A székely ruha, a fonott haj és a piros szalag ugyanúgy hozzátartozik a
gyermekfilharmónia hangversenyeihez, mint az, hogy a gyerekek maguk rakják
össze a színpadi emelvényt, amelyre a zenekar mögé mintegy százan katonás
rendben felállnak.

– A gyermekek, akik innen kikerülnek, sok népdallal és tiszta énekléssel
lepik meg azokat a közösségeket, amelyekbe bekerülnek. Közösséget
teremtenek, bárhová kerüljenek is. És elképesztő mély hazaszeretet van
bennük, Szentegyháza-imádat is, és ez a szeretet valószínű, hogy itthon
tartja vagy előbb-utóbb hazahozza őket – mesél koncertkörútjaik hatásairól
a karnagy.

A Szentegyházi Gyermekfilharmónia ugyanis nemcsak Kanadában, Svédországban,
Lengyelországban, Belgiumban és Csehországban koncertezett az elmúlt
években, óriási lelki élményekkel gazdagítva a helyi magyarokat, de
ugyanolyan szeretettel hirdették a magyar szót és népdalt a moldvai csángó
falvakban vagy a vajdasági hangversenykörútjukon is. Ugyanakkor tömegeket
tudnak megmozgatni egy-egy jó ügy érdekében: évente csemeteültetést
szerveznek a székelyek szent hegyének tartott Madarasi Hargita széldöntött
részein, több százan erdősítenek minden tavasszal a nehezen megközelíthető,
meredek hegyoldalakon.

Amikor a gyermekfilharmónia fennállásának negyvenéves évfordulóját
rendezvénysorozattal és jubileumi hangversenyekkel ünnepelte a székelyföldi
kisváros apraja és nagyja tavasszal, akkor több mint hétszázan álltak
színpadra, sokan harminc év kihagyás után fogtak hangszert a kezükbe.
Ugyanis hangversenyt adott az első, 1982-ben indult filis generáció is.
Csaknem két és fél ezer zeneszerető embert nevelt ki a Szentegyházi
Gyermekfilharmónia az elmúlt negyven év alatt, de talán ennél is fontosabb,
hogy csapatmunkához szokott, erős közösséget teremtett.

– A kórusom meg a zenekari tagjaim ugyanazok ma is, csak közben bajuszuk
nőtt, gyermekeik lettek, egyik-másiknak már unokája, de mindenki ugyanaz a
kicsi gyermek maradt számomra. És ennek a Fili-napi felkészülésnek épp ez
volt a sármja vagy az érdekessége, hogy imádták visszavenni a
gyermekkorukat, alig várták, hogy parancsot kapjanak… Bár voltak
veszteségek az elmúlt négy évtized alatt, és voltak dolgok, amelyeket
másképp csinálnék, ha újra lehetne kezdeni, de bebizonyosodott, hogy ennek
az egésznek volt értelme. És van értelme – összegzi Haáz Sándor.

És talán semmi sem mutatja szebben a közösség erejét és a szentegyháziak
háláját karizmatikus zenetanáruk felé, mint az, hogy közülük hatszázan
képesek voltak az összefogásra és titoktartásra ahhoz, hogy egykori
karnagyukat újjáépített esztenával, havasi kunyhóval lepjék meg. A nagy
hatású zenetanárnak ugyanis szív­ügye az épített örökség mentése, és
tanítványait is erre neveli a székelyföldi kisvárosban.

– Valamikor a falutól távol levő kaszálókra a családok építettek maguknak
kicsi gerendaházikókat, ezekben laktak a szénacsinálás ideje alatt – mondja
a karnagy. – Egy-két hét alatt azt a pár hektár kaszálót betakarították.
Hazaszekerezték a szénát, majd mindenestől visszaköltöztek a faluba. Az
esztenai élet a családnak olyan közösségi lehetősége volt, amikor
összezárva aludt a nagytatától a kicsi unokákig mindenki, ahol a mese, a
dal, az ima meghatározó volt.



*Az erdélyi Mária-úton újjáépített kunyhók az elmúlt száz év
történelemkönyvei – Kép: Erdély Bálint Előd*

Épp ezért az erdélyi Mária-út Szentegyháza és Csíksomlyó közötti szakaszán
már több kis esztenát is újraépítettek, felállítottak menedékként a
zarándokoknak. Haáz Sándor szerint, ha vihar jön, jó, ha tudja az ember,
hogy kilométerenként van egy menedékhely. És azt tanácsolja, ha valaki
építészeti arányokat akar látni, akkor nézze meg ezeket az esztenákat.

– A Kanadában gyűlt adományainkból vásároltunk félhektáros területet az
iskolánk mögött, Ontario Tree Garden néven csemetekertet hoztunk létre. A
gyermekeknek ugyanis érdemes megmutatni, hogy mit ér egy kivágott fa: azt
csemetekorától gondozni kell, és kiültetés után még fél évszázadot várni
ahhoz, hogy kivágható legyen. Aztán 2018 tavaszán döntöttük el, hogy a
terület egy részén botanikus kertet létesítünk. Felszólítottunk minden
filis gyermeket, hogy hozzon a kertbe egy facsemetét vagy bokorsarjat, és
ültessünk közösen olyan füvészkertet, ahol mindenkit képvisel egy-egy
levendulatő vagy diófa, díszfa, gyümölcsfa, díszcserje, ribizli, málna –
bármi. Elültették. Azóta újabb növények kerültek földbe, idén pünkösdkor
Erzsébet királynő fája – idézi fel Haáz Sándor.

A karnagy úgy véli, minden kórus és minden zenekar a figyelem és a fegyelem
iskolája. Anélkül nem megy. Ahhoz pedig, hogy figyelem és fegyelem
működjön, jól működő közösségre van szükség, és ennek a közösségnek az
összekovácsolása, ennek az éltetése az, ami a Fili nagy erénye vagy nagy
különlegessége. Tulajdonképpen ezt csodálja ország-világ.

– A zenei teljesítményünk, ha jó passzban vannak a gyermekek, és jól be van
hangolva a zenekar, akkor még elviselhető is tud lenni. Egyébként a
repertoárunk szellemes, rövid művekből álló, színes, élvezetes, tehát
semmiképpen sem unatkozik az, aki eljön egy gyermek Fili-koncertre, vagy
nem nézi az óráját lopva, hogy vajon ebből még mennyi van hátra. Erre
nagyon vigyázunk. Elsősorban a közönség szempontja számít, és az azt
diktálja, hogy legyen pörgős, élményszerű az előadás, és ehhez nagyon jó
partnereim a gyermekek, akik közösségben, nagyon jópofa egyéniségekkel
tarkítva, kicsi fantáziával jól használhatóak. Ugyanakkor a hangszeresek
továbbviszik a tudásukat, az életben felhasználják, számos kis önjáró
együttesről tudok a volt filisek közül – mondja Haáz Sándor.

– Illene emlegetni a díjainkat, valamint a nagyon magas rangú
találkozásokat, hiszen valóban utolérhetetlen pillanatai voltak az
életünknek, de igazság szerint arra vagyok a legbüszkébb, amikor hallom,
hogy a Hargitán, a sziklák közt vagy bárhol csak úgy spontán szól a
tárogató, vagy a fiatalok összeülnek bulizni, és viszi magával a hegedűt az
egyik, vagy zöldághozásnál szól a szekéren az ének. Még ma is, amikor már a
világon senki nem énekel, itt csak azért is szól a nóta, és hát ez a
lényege ennek az egész mozgalomnak – teszi hozzá a negyvenéves Szentegyházi
Gyermekfilharmónia karnagya.
magyarnemzet.hu
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220926/fda9b17d/attachment.html>