[Grem] Ma Szt. Gellért püspök és vértanú ünnepe

[Emoke Greschik]

 Szent Gellért püspök és vértanú
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2022. szeptember 24.,
szombat | 6:00
 https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-gellert-puspok-es-vertanu

Szent Gellértre, a Szeged-Csanádi Egyházmegye fővédőszentjére
emlékezünk liturgikus
ünnepén, szeptember 24-én. Népünk kereszténnyé válásának kezdetén vezérelte
hozzánk Isten, hogy Imre herceg nevelőjeként, remeteként, püspökként és
vértanúként szolgálja Istent és a magyarság krisztusi hitre térését.

*Szent Gellért **Velencében született 980 körül. Kisgyermek volt, amikor
szülei a Szent Márk-székesegyházzal átellenben lévő Szent György-szigetre
vitték. Úgy látszott ugyanis, hogy György nevű fiuk (Szent György napján
született, ezért kapta a keresztségben ezt a nevet) nem marad
életben.* *Fogadalmat
tettek, hogy ha a gyermek a sziget bencés szerzeteseinek imájára
meggyógyul, Istennek szentelik az életét, és mindjárt a monostorban
hagyják. A gyermek fölgyógyult, ott maradt, és fokozatosan bevezették őt a
kor szellemi és Szent Benedek rendjének lelki életébe. A Gellért nevet
édesapja tiszteletére vette föl, aki szentföldi zarándokútja során halt
meg.*

*Huszonöt éves korában rendtársai perjellé választották, majd Vilmos apát
javaslatára, tudásának elmélyítése céljából másodmagával Bolognába küldték,
hogy később elfoglalhassa a kolostori iskola egyik tanári posztját.
Harminckét évesen tért vissza a Szent György-szigeti monostorba, Vilmos
apát halála után megválasztották apátnak, azonban három év múlva lemondott,
hogy a Szentföldre indulhasson.*

*Gellért 1015-ben indultak útnak két társával Zára (ma Zadar) felé. A
tengeri vihar azonban Isztria partjai felé sodorta őket. Ott a Parenzo (ma
Poreč) melletti Szent András-sziget kikötőjében vetettek horgonyt, és a
sziget bencés monostorában találtak menedéket.*

*A kényszerpihenő közben **Gaudentius pannonhalmi apát szerette volna
megnyerni Gellértet magyarországi kolostoralapítási és térítői tervének. Ő
azzal a nem titkolt szándékkal engedett unszolásának, hogy Magyarországon
keresztül könnyebben eljuthat majd a Szentföldre**. 1015. május 3-án
érkeztek Pécsre, Mór püspökhöz
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-mor-puspok>. Vele és Asztrik
pécsváradi apáttal innen Székesfehérvárra, István királyhoz
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-istvan-kiraly-magyarorszag-fovedoszentje>
mentek, aki megbízta Gellértet fia nevelésével. Nyolcéves volt ekkor Imre
herceg <https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-imre-herceg>, Gellért hét
évig nevelte az esztergomi királyi palotában. Ezután a bakonybéli remeteség
évei következtek.*

*„Történt aztán, amikor látta, hogy a boldog Imre erényekben fejlődik, és
Krisztus segítségével az emberi nem ellenségét férfiasan legyőzi, a nép
között való forgolódástól menekülve remeteségbe igyekezett, amelyet a nép
nyelvén Bélnek neveznek, s ott egyfolytában hét esztendeig böjttel,
imádsággal és virrasztással töltötte napjait. Nem változtatta tartózkodási
helyét, cellát épített magának, s abban könyveket szerzett, amelyeket saját
kezével írt meg. Egy napon, amikor írt, s úgy megiramlott képzelete, hogy
észrevétlen álomba szenderült, odament hozzá egy szarvastehén a borjával, s
mellette mindketten leheveredtek a földre. Egyszerre a hím – egy farkas
elől menekülve – nagy sebbel-lobbal közébük rontott, elfutott vele,
kicsinyét pedig a választott mellett hagyta. Hozzá akart bújni, és földre
lökte a tintát, amellyel írt. Mikor pedig hajlékába tért, a szarvasborjú
követte, ő meg kenyérrel etette, úgy, hogy az többé el nem szakadt tőle.
Máskor pedig Szent Gellért egy tarisznyát vitt a házába, s azt látta, hogy
ajtaja előtt egy farkas hever. Észrevette, hogy sebesült, kinyitotta hát az
ajtót, és a farkas vele együtt bement. Letette a tarisznyát, a farkas pedig
lába előtt a földre terült, föl sem kelt addig, míg meg nem gyógyult. Attól
a naptól fogva aztán a szarvas fia is meg a farkas is ott maradt. Kijártak
az ajtón a rétre, legeltek és egymást nem bántották.”*


*(Részlet Szent Gellért 14. századi Nagy legendájából – fordította:
Jelenits István)*

*1028-ig maradhatott a monostor csendjében és erdei magányában. Ajtony
vezér legyőzése után S**zent István ugyanis rábízta a csanádi egyházmegye
megszervezését.*

*Gellért elsőként fölosztotta az egyházmegye területét hét főesperességre,
s ezek élére a magával hozott papok közül azokat állította, akik tudtak
magyarul. Majd a papi utánpótlás biztosítására káptalani iskolát
szervezett, végül templomokat építtetett, köztük a székesegyházat és a
bencés monostor templomát, melyet a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlott.
Tevékenységét István király bőkezűen támogatta.*

*Szent Gellért „magyar népköltészetünk első hírmondója”, szintén Nagy
legendájában olvasható ugyanis az első utalás népköltészetünkre, mégpedig
egy munkadalra. A „magyarok szimfóniájá”-ról szóló leírás megkapóan szép:*

*„Történt pedig egyszer, hogy valakinek a védelmében a királyhoz sietett,
és annak a vidéknek erdős környékén, amely disznók hizlalására volt
alkalmas, volt egy falu, és délben ott látták vendégül. Ott éjféltájt
hallotta a malomkövek surrogását, s mivel ilyesmit sohasem látott,
csodálkozott, hogy mi az. Egyszercsak az az asszony, aki a malmot hajtotta,
énekelni kezdett. A püspök álmélkodva szólt Valterhez: »Valter, hallod a
magyarok szimfóniáját, hogyan hangzik?« Mindketten kacagtak azon az éneken.
Mivel pedig az asszony hajtotta a malmot, és éneke mind hangosabb lett, a
püspök lefeküdt, és még mindig mosolyogva azt mondta: »Valter, magyarázd
meg nekem, mi ez a különös dallamú ének, amely zengésével arra késztet,
hogy hagyjam abba az olvasást?« Erre az így felelt: »Olyan ének ez, hogy az
asszony, aki dalol, szolgálója vendéglátó gazdánknak, akinél megszálltunk,
urának gabonáját őrli, mert ez idő tájt ezen a vidéken nincs más malom.«
Erre így szólt a püspök: »Mesterség hajtja a malmot vagy emberi erő?«
Valter így felelt: »Mesterség és erő, mert nem állat van elébe fogva, hanem
saját kezével hajtja körbe-körbe.« »Ó, csodálatos dolog ez – mondta a
püspök –, hogy is gondoskodik élelméről az emberi nemzet! Ha nem volna
mesterség, ki győzné a munkát! Boldog ez az asszony – mondta –, aki más
ember hatalma alá vetve ilyen jó lélekkel, zúgolódás nélkül is vidáman
végzi köteles szolgálatát!« Elrendelte, hogy tekintélyes pénzösszeget
adjanak át neki.”*

*Szent István halála után a vallási és trónviszályok idején Gellért a
lázadók kezére kerül. 1046 szeptemberében az egyik reggel, a Szent
Szabina-templomban mondott miséje közben látomása volt közelgő
vértanúságukról. Az úgynevezett pesti révhez közeledve Vata pogány lázadói
kőzáporral törtek rájuk, és a püspököt a később róla elnevezett Kelen-hegy
szikláiról a mélybe taszították. Holttestét ideiglenesen a pesti
Boldogasszony-templomban (a mai belvárosi főplébánia-templom helyén álló
templomban) temették el, később átszállították Csanádra. Szent László
uralkodása idején, 1083-ban avatták szentté István királlyal és Imre
herceggel együtt.*

*Istenünk, te a vértanúság győzelmével koronáztad és a halhatatlanság
dicsőségével övezted Szent Gellért püspököt. Engedd jóságosan, hogy akinek
emlékét áhítatos lélekkel ünnepeljük itt a földön, annak örök oltalma
védelmezzen a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki
veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
Ámen.*

*Forrás*


*Diós István: A szentek életeBálint Sándor: Ünnepi kalendárium
II.Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor
(1000–1530)*

*Magyar Kurír*
*(bh)*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220924/3704fa29/attachment.html>