[Grem] Szt. Charbel élete / film

[Rita Kunsay-Sipos]

*https://www.karizmatikus.hu/noha/a-mi-mozink-2/video/152-charbel.html
<https://www.karizmatikus.hu/noha/a-mi-mozink-2/video/152-charbel.html>*

" Közbenjárására sok csodás imameghallgatás és gyógyulás történt. Sok
szenvedő beteg és Istent kereső ember köszönheti neki a gyógyulást és a
szabadulást szinte kilátástalan helyzetekből."


Charbel Makhlouf egy észak-libanoni hegyi faluban született 1828. május
8-án. A keresztségben a Juszef Antun (József Antal) nevet kapta. Ő volt a
család ötödik, legkisebb gyermeke; két bátyja és két nővére volt. Maronita
édesanyja szigorúan megkövetelte a családban az imát, a napi
rózsafüzér-imádságot és a szentmisén való részvételt.

Alig múlt hároméves, amikor édesapja meghalt. A férfit robotmunkára
rendelte az Oszmán Birodalom, és súlyos betegen tért haza, amelyből már nem
épült fel. Özvegyen maradt édesanyja másodszor is férjhez ment, ezúttal a
falu papjához. A gyerekek lelkiismeretes nevelőapát kaptak, aki
gondoskodott alapvető tanulmányaikról is. Juszef arab és szír elemi
iskolába járt, emellett mint legkisebbnek a kecskék őrzése volt a feladata.
Alázatos és imádságos lelkületű fiú volt. Az állatok őrzése közben
különösen szívesen vonult el egy közeli barlangba, ahol egy Szűzanya-kép
előtt imádkozott. Gyakran felkereste szerzetes nagybátyját, Tanoist is
lelki beszélgetésre, közös imádságra.

*Kolostor Annayában*

Egy alkalommal eltévedt az egyik rábízott kecske. Elindult megkeresni, és
az Úr segítségét kérte. Imádság közben hangot hallott: „Hagyj el mindent,
és kövess engem!” Hallgatva az isteni szóra, 1851-ben belépett a mayfouqi
Boldogasszony-kolostorba. Két testvére is szerzetes lett, ezért már nem
merte megmondani otthon, hogy ő is ezt a hivatást választja, így titokban
hagyta el családját. Egy év noviciátus után átkerült az annayai Szent
Maron-kolostorba, és a Libanoni Maroniták Rendjének tagja lett. A korai
antiochiai egyház mártírja tiszteletére vette fel a Charbel nevet.

Édesanyja, miután rátalált, az elöljárók és Tanois jelenlétében kérlelte,
hogy térjen haza, de a fiú kitartott döntése mellett, mondván, hogy erre az
útra Isten hívta meg. Végül édesanyja is áldását adta szerzetesi életére.

Charbel engedelmes, alázatos és szorgalmas szerzetes volt, sokat dolgozott
és tanult. Miután letette a hármas fogadalmat, elöljárói elküldték a
Kfifanba, a Szent Ciprián és Jusztina-kolostor és szemináriumba, hogy ott
végezze el a teológiát. Itt igazán szívéhez nőtt a Szentírás, és elmélyült
a kapcsolata az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztussal. 1859-ben
szentelték pappá, majd visszatért Annayába. Szavai szerint papnak lenni azt
jelenti: az ember követi Jézust a Golgotára vezető úton, és Isten
jelenlétének tanúja a világban. Egész éjszakákat töltött imádsággal,
napközben pedig élte a szerzetesek életét. Jó lelkipásztor és gyóntató
volt, sokan, messze földről is felkeresték. Szigorúan betartotta a
monasztikus szabályokat, aszketikus életet élt, kereste a lemondásokat és
az önmegtagadást, teljesen szabad volt a világtól; életét
visszavonhatatlanul az Úr és a lelkek üdvösségének szolgálatába állította.

*Szent Charbel sírja Annayában*

Feléledt szívében a vágy a régi remeték élete iránt, ezért tizenhat év
lelkipásztori szolgálat után arra kérte elöljáróját, hogy hadd vonuljon el
az anyakolostorhoz tartozó Szent Péter és Szent Pál-kolostorba. Elöljárója
eleinte vonakodott megadni az engedélyt, ám egy csodálatos isteni jel
hatására beleegyezését adta. A legenda szerint egy este, amikor Charbel
olajat kért a lámpásába, hogy próbára tegyék, vizet öntöttek a tartóba, a
szerzetes lámpásában mégis fellobbant a láng.

1875-ben megkezdhette a vágyott remeteéletet: a magány, a csend évei
következtek, napjait az imádság és a mezei munka töltötte ki. Huszonhárom
évig élt így, csak elöljárója kérésére látogatott el néha az
anyakolostorba. Már életében szentség hírében állt, közbenjáró imájára
számos csoda történt. 1898-ban súlyosan megbetegedett. Idővel már az ágyat
sem tudta elhagyni, de a nehéz szenvedések közepette is szüntelenül
imádkozott: „Igazság Atyja, íme a te Fiad, aki halálra adta önmagát, hogy
elégtételt adjon értem… Fogadd el kezemből az áldozatot, és felejtsd el
minden bűnöm, amelyet színed előtt követtem el…”. Szenteste halt meg.

VI. Pál pápa 1965. december 5-én boldoggá, majd 1977. október 9-én szentté
avatta.

* * *

*Szent Charbel ereklyéje a gazdagréti Szent Angyalok-templomban (részlet)*

* * *

*Alábbiakban a Magyar Kurír gondozásában, az Új Ember Kiadványok sorozatban
megjelent, Szent Charbel életét bemutató kötetről
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-charbel-teljesseg-zarandoka>Héray
András FSO recenzióját olvashatják.*

A kötetbe gyűjtött tanúságtételekből kirajzolódik a Libanonban született
maronita szerzetes Istennek szentelt élete.

A „Közel-Kelet Pió atyája”-ként is nevezett szent életében sok csoda
történt, sok embernek segített imádságával és tanácsaival. „Minden évben
több mint kétmillió hívő zarándokol Annayába, a Szent Maron-kolostorba,
Szent Charbel sírjához” – írja Marie Sylvie Buisson nővér a könyv
bevezetésében.

Az előszóban Georges Bou Jaoudé, Tripoli érseke példaként állítja a
radikálisan Krisztus felé forduló Szent Charbel életét, amely manapság
különösnek tűnik, és „minden emberi logikát meghaladva csodálkozást ébreszt
és kérdéseket vet fel bennünk”. A szent remete azt kereste életében,
„hogyan adhatja vissza az Úrnak mindenét”. A mai világban felmerül a
kérdés, hogy mi az értelme az ilyen életnek és a „mai társadalomban lehet-e
haszna”. A történelem távlatában persze éppen azokról az emberekről
emlékeznek meg igazán, akik életüket „minden érdek nélkül Isten dicsőségére
és az emberek szolgálatára áldozták”.

Egy szentről szóló könyvet úgy veszünk kézbe, hogy meg akarunk valamit
tudni a titkáról. Ott van a szívünkben a vágy, hogy mi is közelebb
kerüljünk Istenhez, akit ő annyira szeretett. A libanoni szent remete élete
a modern kor embere számára is meghívás. Egyrészt, hogy keressük azt a
csendet, amely nem üres, hanem szeretettel, Isten jelenlétével megtöltött
csend. Valóban Isten jelenlétében élni, ezt valósította meg Szent Charbel –
egyértelműen bizonyítják ezt a kötetben olvasható tanúságtételek. Az a
radikális önsanyargatás és feltétlen engedelmesség, ami jellemezte, arra
vezethető vissza, hogy lángoló szeretettel szerette a Megváltó Krisztust,
aki meghívta őt követésére.

Charbel már életében rengeteg csodát tett, a testi és lelki gyógyításokon
túl. Ha például sáskajárás pusztított, őt kérték meg, hogy könyörögjön
Istenhez, múljék el a veszedelem. Élete az utolsó lélegzetvételig Istennek
szentelt élet volt: 23 évesen lépett be a libanoni maronita rendbe, és 31
évesen szentelték pappá. 41 évesen kérte a kolostorban, hogy remete
lehessen. A könyvben olvasható számos beszámoló kifejezi nagy szeretetét
Krisztus és az Ő Egyháza iránt.

Hasrouni atya tanúvallomása például szépen leírja, hogy Charbel atya
számára az Eucharisztia volt a legfontosabb erőforrás. Az Oltáriszentség
előtt nagy sóhajokat hallatott, „ami a szentostyában rejtező Isten iránti
hatalmas szeretetének egyik kifejezése volt. Amikor Krisztus testéből evett
és Krisztus véréből ivott, látszott, hogy a világ legédesebb lakomáján vesz
részt. Sehol másban nem érzett élvezetet, sem nyugalmat, sem örömet, csak
az Oltáriszentség előtt vagy a szentmisén.” Nagy hittel és bizalommal
merült el Isten jelenlétében, „a földön térdelve olyan örömmel és forró
áhítattal imádkozott, hogy az teljesen átragadt Élias testvérre”. Az
Oltáriszentség előtt töltött idő igazi szívügye volt. Mint egy szerelmes,
„ideje legnagyobb részét térden állva az Oltáriszentség előtt töltötte,
teljes eksztázisban. Lelke az Isten iránti szeretet tüzében égett.”

Kivételes lelkiereje volt: az égből merítette. Minden körülmények között
derűsnek és kedvesnek látták, türelemmel viselt minden nehézséget és
szenvedést. Még nem kötelező önsanyargatásoknak is alávetette magát: böjt,
virrasztások, hideg elviselése stb. Kétkezi munkáit mindig elvégezte,
bármilyen nagy testi fájdalmai is voltak közben. Mindig ezt ismételgette
közben: „Ó, Jézus! Ó, Mária!” Sokat imádkozott a tisztítótűzben szenvedő
lelkekért: „Ha az ember hozzászoktatja magát a keresztvetésekhez – mondja
Szent Charbel –, és rendszeresen segítségül hívja Szűz Máriát, akkor
mindenféle kísértést legyőzhet.”

Több tanú is elmondta róla, hogy tekintetéből mennyei fény sugárzott, mert
az Úr volt állandó öröme. Szíve mindig vidám, és arca derűs volt, miközben
komoly volt. Jámborságot és istenszeretetet tükrözött, különösen imádság
közben. Minden lelket vonzott, és tiszta szívű ember volt. Beszéde
kellemes, egyszerű szavai világosak, egyértelműek. Figyelemre méltóan
szelíd volt. Különösen szeretetreméltó, nyugodt és engedelmes volt, uralta
hajlamait és hangulatait. Egész viselkedését az egyenesség, a mértéktartás
és a kiegyensúlyozottság jellemezte. A környéken élő emberek sokat
beszéltek a remetékről és arról, hogy „Libanon létezésének titka ezeknek a
jámbor remetéknek a tisztaságában és jóságában rejlik”.

Charbel szerzetesként kiváló lelkipásztor volt, majd hosszú éveken át
remete, akinek közbenjárására számos csoda történt és történik napjainkban
is. 1965. december 5-én avatták boldoggá, 1977. október 9-én pedig szentté
avatták Rómában. Csodás események miatt a sírjából kiemelt koporsóját a
kolostor templomának egyik oratóriumában helyezték el. Teste épen maradt.
Sírját a világ négy égtája felől keresik fel a zarándokok. Közbenjárására
sok csodás imameghallgatás és gyógyulás történt. Sok szenvedő beteg és
Istent kereső ember köszönheti neki a gyógyulást és a szabadulást szinte
kilátástalan helyzetekből. Tisztelete már az egész világon elterjedt, és
hazánkban is sokan ismerik. A gazdagréti Szent Angyalok-templomban
tisztelhetjük az ő ereklyéjét, kérve a közbenjárását. Szent Charbel
papságát és szerzetességét, remeteségét valóban úgy élte meg, mint a
szenvedő Krisztus követését, egészen a Golgotáig. Nagyon sok áldozatot
vállalt magára mások lelki üdvösségéért, s mindezt hatalmas szeretetből
tette. „Mi van nekünk ezen a világon?” – kérdésre Szent Charbel atya, az
életével válaszolt: „Zarándokok vagyunk, s az örökkévalóság felé tartunk.”

*Istenünk, te szent Charbel Makhlouf áldozópapot a remeteség magányos
harcára hívtad meg, és az életszentség sokféle adományával halmoztad el.
Kérünk, add, hogy életünk keresztjeit mi is szent Fiadhoz hasonlóan
készséges lélekkel vállaljuk és így országába eljussunk.*

A Szent Charbel, a teljesség zarándoka
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-charbel-teljesseg-zarandoka> című
könyv megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület,
Ferenciek tere 7–8.; nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17
óráig; szerdán 10–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online
könyváruházban.
<https://bolt.ujember.hu/?product=szent-charbel-a-teljesseg-zarandoka>

*Forrás: Charbel.org; Szent Charbel, a teljesség zarándoka*

 Korunkban egy szerzetesnővér súlyosan megbetegedett, és a Szent segítségét
kérte: megjelent neki álmában, és azt mondta neki, hogy aki minden hónap
22-én szentmisére megy és imádkozik, annak minden kérését az Úr elé viszi
és közbenjár érte."
http://tiszta-szivvel.blogspot.hu/2010/07/szent-charbel-makhlouf.html
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220913/8f0150a6/attachment.html>