[Grem] Máj.30. hé. 18:00 Szentmise Szent István énekekkel és gregorián énekekkel a bp-i Szt. István Bazilikában a Szent Jobb megtalálásának ünnepén

[Emoke Greschik]

<https://kepmas.hu/tamogatas>

*Máj. 30-án, hétfőn 18:00  az V. "FOLKMISE" a Szent Jobb megtalálásának
ünnepén a Bazilikában - a Magyar Tekerőzenekarral, hat dudással, gregorián
énekesekkel, sok népi énekessel*
*A résztvevők éneklapot kapnak, így szokás szerint mindenki együtt
énekelheti a legszebb Szent István énekeket. Idén a szentmisét a békéért
ajánljuk fel.*

Folkmise a Bazilikában – Szent István-énekek dudakísérettel
Lipták Dániel <https://kepmas.hu/hu/liptak-daniel>

https://kepmas.hu/hu/folkmise-a-bazilikaban-szent-istvan-enekek-dudakiserettel

*A Szent Jobb megtalálásának ünnepét az idén már harmadjára ünnepli
rendhagyó misével a Szent István-bazilika május 30-án. Hogyan kerül egymás
mellé népzene és gregorián, és mi köze mindennek Halmos Bélához? Minderről
a szervezővel, Juhász Katalin néprajzkutatóval beszélgettem. *
[image: Kép: Dusa Gábor]
Kép: Dusa Gábor

Kép: Dusa Gábor
hirdetés
<https://ad.adverticum.net/C/5307851/7137322/713732700/1653842816197/kepmas.hu/7137324/?u=0000001>
*– A népzenét más környezetben szoktuk elképzelni – nem liturgikus
keretben, s főleg nem a főváros legnagyobb templomában. Hogy jön oda mégis?*

– Mindenekelőtt *Halmos Béla* ötlete révén, akivel annak idején együtt
dolgoztam a Táncház Archívumban. Béla mindig is missziójának tekintette,
hogy ahol csak lehet, terjessze a magyar népzenét. De érdekes módon a
könnyűzene hatása is közrejátszott az ötletben, mégpedig az 1968-ban
éledező  „beat-misék” mozgalma révén. A beat- és a táncházmozgalom egyaránt
afféle ifjúsági ellenkultúra volt, a „tűrt” és a „tiltott” kategória
határán.

Béla néhány barátjával azon kezdett gondolkodni, miért ne lehetne
„folkmise” is, hiszen vannak szép egyházi népénekeink – bár akkor még jóval
kevésbé ismertük ezeket. A 2000-es millenniumi ünnepekre el is készítettünk
egy forgatókönyvet, de a pályázatunk nem nyert. Legközelebb már csak Béla
halála után került a kezembe a terv. Rögtön éreztem: nekem ezzel feladatom
van. Mellém álltak olyan hozzáértő barátaim, mint *Medgyesy S. Norbert*
zenetörténész, vagy *Vakler Anna* zenetanár, aztán olyan rangos intézmények
is, mint a Hagyományok Háza vagy a Zeneakadémia Népzene és Egyházzene
Tanszéke.

Így szerveztük meg 2017. május 30-án, a Szent Jobb megtalálásának ünnepén
az első gregorián és népénekes misét, Halmos Béla emlékére.

Az ő neve nagyon sokakat megszólított, hiszen mindenkivel igyekezett jó
barátságban lenni. Sohasem szított ellentéteket, senkiről sem mondott
rosszat – arra törekedett, hogy a táncházmozgalom egységes maradjon. Június
4-én van a születésnapja, tehát a misére a Halmos Béla-emléknapok részeként
is lehetett tekinteni.

*– Azért a népzene és a gregorián mégis két eléggé különböző világ, nem?*
– Nem gondolnám. A gregorián világhírű magyar kutatói, például *Dobszay
László* vagy *Szendrey Janka* népzenekutatók is voltak, és mindig is
szerves egységként tekintettek az írott forrásokra és a néphagyományban
megőrzött egyházzenére. Gregorián énekes iskolában tanuló legkisebb fiunk
révén már korábban megnyílt előttem a „gregorián mozgalom” világa, amely
nagyjából ugyancsak a táncházmozgalommal egyidőben bontakozott ki. A maguk
csöndesebb módján ők is a mai gyakorlatban hasznosítják a régi korokból
megmaradt értékeket.

Kép: Dusa Gábor



Ma már elég sok szkóla – gregorián énekes iskola – működik az országban, s
az ő tanrendjükben is fontos a népdalok, népénekek megismerése. Ezt a
szemléletet testesíti meg az *Éneklő Egyház* énekeskönyv is, amelyben
gregorián és népi variánsok együtt szerepelnek. Persze, mindkét „iskola”
követőiben lehet távolságtartás a szokatlan dolgokkal szemben, de a
lelkesedés megvan, és így elég könnyen megtaláljuk a közös hangot.

*– A misében hangszeres népzenészek is szerepelnek. Ez a sok forrásból
táplálkozó koncepció valami réginek a rekonstrukciója, vagy inkább egyfajta
modern mix?*
– A Magyar Tekerőzenekar kezdettől fogva a mise egyik oszlopa, mellettük
duda, furulya, tárogató és vonósok is megszólaltak. A hitelesség kérdése
mindig felvetődik. Vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy a nagybetűs
„hagyományt” meg kell őrizni úgy, ahogy van, változatlanul. Ez azonban
lehetetlen, hiszen maga a hagyomány is változott az idők folyamán. Azzal is
tisztában vagyunk, hogy ebben a formában – tekerő- és dudakísérettel –
talán sohasem hangzottak el a misére kiválasztott Szent István-énekek.

*– A középkorban még templomi hangszer volt a tekerő…*
– Ez könyen lehet, de nem állíthatjuk épp erről az általunk játszott
formáról, hogy valaha már létezett volna. Ugyanakkor az összes népéneket az
archív felvételeken megőrzött stílusban interpretáljuk, és a zenészek is a
hagyományos játékmóddal muzsikálnak.

Tehát valamiképpen mégis csak autentikus hagyományt elevenítünk fel,
ráadásul eredeti funkciójában, hiszen a maguk helyén, a liturgiában
énekeljük őket, nem koncertszerű előadásban, hanem mindenkit bevonva az
éneklésbe.

Azt mindenképpen mondhatjuk, hogy mindez a hagyomány szerves folytatásának
tekinthető. A résztvevők ezt nyilván különféleképpen élik meg, de az
biztos, hogy nagyon mélyen hat az emberekre. És ez a legfontosabb. Eddig
mindkét misén tele volt a bazilika, és a résztvevők lelkendeztek, hogy
felemelő élmény részesei lehettek.

*– Mi lehet ennek a titka? Mi olyan felemelő abban, hogy ezeket az egyszerű
dallamokat bevisszük a Bazilikába, ahol egyébként az egyházzene
csúcsteljesítményei szólalnak meg?*
– A néprajzosok jól tudják, hogy a közösségi rítusok megerősítik az embert
identitásában, ami ma különösen fontos. Túl gyorsan változnak körülöttünk a
dolgok, túl nagy a választék a tekintetben is, hogy hová tartozzunk. Így
könnyen elveszítjük a talajt a lábunk alól.

Kép: Dusa Gábor



Ilyenkor megélhetjük az összetartozásunkat, és megérezhetünk valamit abból
is, hogy a történelem mélyrétegeibe kapaszkodnak a gyökereink.

A Szent István-kultusz pedig még mindig elég erős Magyarországon. Sokan
ismernek Szent István-énekeket, még ha csak színpadról is. A korábbi
folkmisékben éppen az volt a legszebb, hogy mindenki együtt énekelhette
ezeket az énekeket, még a kevésbé ismerteket is, hiszen segített a tömeg. A
hívők ezt szakrális élményként élték meg, de akik csak úgy voltak jelen,
mint egy koncerten, azok is a hatása alá kerültek. Én magam is olyan
összhangot éreztem, hogy azt csak a Szentlélek jelenlétének
tulajdoníthatom. És persze Béla is ott volt köztünk. Éreztük: ezt meg kell
ismételni!

*– Mennyiben lesz más az idei mise?*
– Az idén nem számíthatunk olyan erős intézményi támogatásra, mint eddig,
de jót fog tenni, hogy most erősebb az önkéntes jelleg. Egyedül végzem a
szervezést, de a sok-sok pozitív visszajelzés naponta megerősít. Részben ki
is cserélődött a csapat. Most a Ward Mária Zeneművészeti Szakgimnázium
egyházzene és népzene tanszaka csatlakozott *Szabó Ágnes* és *Rudolf
Krisztina* vezetésével, ők viszik a prímet. A Szent Angéla iskolából *Várföldi
László* tanítványai egészítik ki a gregorián énekes csapatot. Nap mint nap
jelentkeznek újabb népi énekesek, és persze itt lesznek a tekerősök és a
fúvósok is. Tehát lassan megint megtöltjük az első padsorokat.

Kezdésként, 17.45-től egy-egy népdallal tisztelgünk Halmos Béla és *Kallós
Zoltán* emléke előtt.

A Bazilika vezetése továbbra is nagyon támogat. Nagy örömmel fogadják az
óriási érdeklődést, ami először talán váratlanul jött. A Szent Jobb ünnepe
általunk kapott olyan fényt és jelentőséget, amilyet korábban soha. Ez
tehát egy alulról szerveződő új hagyomány. Úgy érzem, most már nincs
visszaút: ezt mindenképp meg kell tartani.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220529/a6d49e31/attachment.html>